Hogy is van ez a böjttel? Pontosan ki rendelte el a vallási ünnepekori szokásokat?

Ezek az egyének saját akaratukból teszik ezt és ebben semmi rossz nincs, max pozitívan tudok rájuk tekinteni.

Hogy ki miért teszi, az egyéntől függ.

De az valóban baromság és neked adok igazat, hogy bűnösnek nevezni azt, ki nem így cselekszik.

Jézus 40 napig nem evett a pusztában.ezért a 40 napos böjt.

[link]

A nagy vallásalapítók hangsúlyozták a böjt fontosságát, amely egy eszköze annak, hogy megértsük a körülöttünk levő világot, hogy érzékenyebbé váljunk Isten teremtményeivel és embertársainkkal szemben, hogy behunyt szemmel is lássunk, érezzünk. Azt tanították, hogy segítségével közelebb kerülünk Istenhez, mivel testünk, lelkünk és szellemünk megtisztul.

A böjt szinte az összes világvallás szerves részét képezi.

Mózes 40 napi teljes böjt után kapta kézhez a Tízparancsolatot [1]. Jézus Krisztus szintén 40 napig böjtölt a sivatagban, mielőtt megkezdte volna tanítói szolgálatát.[2]

Keresztelő János, akit Jézus a korának legnagyobb (szent) embereként nevez, gyakran böjtölt.[3]

Az Ószövetségben a böjt - a gyász kifejezésén túl - a bűnbánat és a megtérés egyik legőszintébb formája [4][5] amely alázatra nevel és felébreszti bennünk annak tudatát, hogy nem közeledhetünk Istenhez gőgös büszkeséggel.[6][7]

Isten felszólította népét, hogy bűnbánva, böjtölve térjenek meg. [8] [9]

A Biblia tanítása szerint a böjtölés erőteljessé teszi az imádságot.[10] A böjtben éberek leszünk és nyitottak a lelki valóság iránt, nyitottak Isten előtt, Isten lelke számára. Teli gyomorral önelégült jelleget ölthet az imádság.[11]

Ésaiás próféta és Jézus arról szól, hogy önmagában az ételek megvonása, a böjt csak formális marad és Istennél visszatetsző ha az nem társul önvizsgálattal és megtéréssel.[12]

Az ima és a böjt szorosan összekapcsolódott az Újszövetségben is a hívők életében.[13][14][15] Jézus kiemelte, hogy mind a kettőre szükség van a gonosz elleni küzdelemben.[16]

A Hegyi beszédben Jézus a sajátos feladatok közt említi az adakozást, az imádkozást, a megbocsátást és a böjtölést. Amikor ezek helyes gyakorlata jelen van az egyén életében Isten nem késlekedik a megjutalmazással. [17]

Az első keresztények heti két napot böjtöltek.[18] Ezeken a napokon még éberebben irányították életüket Isten felé.

A sivatagi atyák (az egyiptomi őskeresztények)[19] naponta csak egyszer étkeztek. Úgy mondták, hogy aki szüntelenül megtölti a hasát étellel és itallal, az elhanyagolja az imádságot és nem tud hadat viselni a gondolatai ellen. Az éhezés és a virrasztás megtisztítja a szívet a rossz gondolatoktól, a testet a betegség támadásaitól, hogy a Szentlélek lakhelyévé tegye.[20]

A Didakhé felszólította a keresztényeket, hogy keresztség előtt egy vagy két napot böjtöljenek.[21]

Az őskeresztényekre hivatkozott John Wesley a metodista mozgalom kezdetén és senkit sem szentelt fel lelkésznek, aki nem vállalta, hogy minden szerdán és pénteken délután 4 óráig nem böjtöl [22].

A másokra rákényszerített böjtölést a középkori katolikus egyház büntetésként is alkalmazta.[23] Míg néhány egyházi vezető, így pl. a későbbiekben II. János Pál pápa önként böjtölt Isten elsőségének kifejezéseként és a tökéletesedés eszközeként.[24]

Ma a különféle keresztény felekezetek változó szigorral tartanak böjtöt, de leginkább csak részleges böjtöt, például tartózkodnak húsok és tejtermékek fogyasztásától, illetve naponta csak egyetlen alkalommal étkeznek. A mormonok minden hónap első vasárnapján nem esznek spirituális és jótékonysági okokból.[25]

A görögországi Athosz-hegy szerzetesei minden hétfőn, szerdán és pénteken csak egyszer étkeznek egy keveset.[26]

A böjt az iszlám öt pillérének egyike. A ramadán folyamán tartott böjt a legismertebb ilyen gyakorlat, amely a megtisztulás, az önfegyelem és az imádság hónapja. Mára viszont a ramadán a legtöbb helyen egyhónapos hatalmas éjszakai lakomává alakult át, ily módon megkérdőjelezhető a szerepe.

A judaizmus követői évente több böjtnapot tartanak, a gyász és a bűnbánat napjain, ezek közül a legismertebb a Jóm kippur, vagyis az engesztelés napja.[27]

A hinduizmus, a buddhizmus, a taoizmus, a dzsainizmus, a bahá'í és más vallások követői is tartanak böjti napokat illetve rövidebb-hosszabb böjtöket.

Buddha, Mohamed [28], Zarathustra[29], Konfucius[30], Mahavíra [31] is böjtölt.

Buddha idejében a böjt a szerzetesi élethez tartozott ugyanúgy, mint a napi egyszeri étkezés. Napjainkban a buddhista szerzetesek és apácák nagy része a déli ebéd után a következő nap reggelig nem étkezik.[32]

A hindu életviteli előírások a hold ciklusához és a vallási ünnepekhez igazított szigorú böjtrendet tartalmaznak.

Az Esszénus Béke Evangélium első könyve [1] Jézus szavaival teljes kötetet szentel a böjtnek és táplálkozásnak.

Csak úgy valamit a böjtről:

Ha próbáltad. A böjtölés során valahogy érzed a lelked. És minél többet böjtölsz, annál erősebben. Érzed, hogy nem csupán egy test vagy.

Nem tudom elmagyarázni, de Jézus azt mondta, az emberfia nem csak kenyéren és vizen él.

Valami van benne. Ha egy hívő bizonyságot tesz Isten előtt, hogy márpedig ezt és ezt nem eszem érted. Mert persze van a fogyókúrás "böjt", amit feleslegesnek tartok, időpocsékolás, mert úgyis felszedi később az illető, de ez más témakör.

Erre mások azt mondják, rohadt mazoista vagyok, én csak sóhajtok, hát igen nem értik nem erről szól...

Úgyhogy hagyd el a KELL szót. Semmit sem kell tenned, csak tedd ha akarod. Senkinek sem külső kényszer kell, hanem belső. Ha belül nincs meg, akkor felesleges tenned. Az egyház így próbálja rávenni az embereket, egy kicsit a megfélemlítés erejével, hogy tegyék, mert...

Ez is egy megoldás, de szerintem nem célravezető. Jézus sem vont felelőségre senkit.

Gondolom te nem általánosságban a böjtről akarsz beszélni, hanem konkrétan a húsvét előtti böjtről, jól látom?

Nem, a Biblia nemhogy a húsvét előtti böjtről nem beszél, de a páska vacsoránál éppen, hogy bárányt ettek.

A húsvét több évezredes szokás. (Krisztus előtti dolog, bármennyire is furcsa) A tavasz, az újjászületés, és talán a méregtelenítés ünnepe is ezekkel együtt. Innen a böjt. (Szerintem)

Semmi köze az Úr által rendelt Páskának, zsenge kéve bemutatásának és a kovásztalan kenyerek ünnepének a húsvéthoz azon kívűl, hogy csaknem egy időbe esik. Szerintem megszokhattuk már, hogy a kat.egyház különböző népek divatos szokásait veszi és vette fel. Ez is az.

A Kat.Egyház húsvétjával éppen egy nagy baj van. Úgy áll meg a dolog, hogy pénteken halt meg Krisztus, vasárnap támadt fel. Az a bibi vele, hogy nem pénteken halt meg. Ez speciel szerdán volt. De hát miért ne ebben tévednének.

"Semmi köze az Úr által rendelt Páskának, zsenge kéve bemutatásának és a kovásztalan kenyerek ünnepének a húsvéthoz azon kívűl, hogy csaknem egy időbe esik. Szerintem megszokhattuk már, hogy a kat.egyház különböző népek divatos szokásait veszi és vette fel. Ez is az. "

Ha elolvastad a Biblia idevonatkozo reszet, akkor tudhatod, hogy ez nem igaz. A ket unnep kozott osszefugges van, a peszach Jezus keeszthalalanak elokepe, ez utobbi nem veletlenul tortent akkor. Ezenkivul a Biblia emliti, hogy Krisztus az elso zsenge. Errol bovebben meg esetleg Az Ur unnepei cimu konyvben olvashatsz.

Kerdezonek: az Iras valoban nem rendel el semmifele bojtot erre az idoszakra. Azt mindenki maga donti el, hogy mikor es miert teszi.

aquaq!

Nem azt mondtam, hogy Krisztushoz semmi köze az Isten által rendelt ünnepekhez, hanem azt, hogy ezeknek az ünnepeknek semmi köze a pogány tavaszváró húsvét ünnepéhez.

Illetve csütörtök!

Mt 12,40 "Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában."

A zsidóknál minden ünnep első és utolsó napja sabbat volt, azaz nyugalom napja. Így a Páska, Kovásztalan kenyerek ünnepe, engesztelési nap, stb. is sabbat volt, amiképpen a szombat is sabbat volt.

Jn 19,31 "A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket."

Péntek nem létezett a zsidóknál. Ez a szó eredetileg a:

παρασκευή (paraszkeué)

1) felkészülés, előkészület

2) péntek (sabbatot megelőző nap)

Csütörtök keresztrefeszítés, meghalás, sírba helyezés.

Csütörtök este páska vacsora. sabbat

Péntek kovásztalan kenyerek első napja sabbat

Szombat sabbat

Vasárnap kimenés a sírhoz.

Ha pénteken hal meg, akkor nem mondott igazat Krisztus, hogy harmadik napon támad fel és nem valós, hogy három éjjel lesz a sírban. És nem valós a zsidó ünnep, miszerint a páska Krisztus halála, a zsenge kéve meglóbálása Krisztus feltámadása, a Sávuót (Pünkösd) Krisztus mennybemenetele és a szent lélek kiáradása.

A nagy sabbat azért nagy sabbat, mert több napos ünnep, kezdődve a páska vacsorájával, a szombat nappal, és vége a hét első napjával.