Van itt olyan vallásos ember, aki nem hisz az Ószövetségben? Ha így van, milyen az elképzelésetek Istenről?

Általában eléggé elterjedt az a vélekedés, hogy az Ószövetség nem aktuális, mert felváltotta az Újszövetség.

Nagy tévedés.

Vannak bizonyos változások a két könyvben, ez igaz. Ilyen pl. az ószövetségi engesztelő áldozat bemutatása a Mózesi törvényeknek megfelelően (lásd: 3Mózes 12/7-8). Ennek bemutatása mára már nem szükséges, hiszen az igazi páska bárány vére - ami nem más mint a Krisztusi vér - egyszeri, megismételhetetlen és tökéletes áldozat.

De a kérdésedre felelve, nagyon sok utalás van az Újszövetségben, mivel az adott Igében egy Ószövetségi (immár beteljesült) próféciára utal.

"Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó, hanem a Szent Szellemtől indítva szólottak az Isten szent emberei (2Péter 1/21)"

"A teljes Írás Istentől ihletett" (2Tim 3/16)

"Az Írás fel nem bontható" (János 10/35)

De azért a zöld kéz mehet? :-)

Kérdező, az Újszövetség az Ószövetségnek a betetőzése, csúcspontja. A kettő egymás nélkül értelmetlen. Ha még mindig csak az ószövetség lenne érvényben, akkor csak a zsidók ismernék Istent, viszont ők diaszpórában élnek, a templom leromboltatott, nincs hol áldozni, messiás meg sehol, hát nem túl bíztató.....Ha meg az ószövetséget vetjük el, értelmetlen marad az újszövetség jó része.

Azért mert a fa gyökere nem látszik, attól még az táplálja a fát. Mi a fa gyökér nélkül vagy a gyökér fa nélkül?

Az ó-és újszövetségben nem Isten más hanem az ember, aki felfogja és leírja az üzenetet, és ez nagy különbség.

Én Krisztust követem, jobban mondva erölködöm rá.

A ószövetség nekem burtális, de valószínűleg azért, mert sokan itt kiforgatták, én pedig nem nézek mélyebben a dolgok mögé.

Abban hiszek, hogy Istentől csak a jó és a szeretet származhat és nem érdekelnek olyan dolgok, amik a szeretettel nem ellentétesek. pl. a homosexuálisok elítélése egy méretes nagy baromság.

Én is kereszténynek vallom magam ami Krisztus követőt jelent így elsősorban az Újszövetséget tekintem útmutatónak,de legalább ilyen fontos ismerni az ÓSz-et is.

A világ teremtése, a tíz parancsolat, a példabeszédek könyve, zsoltárok könyve, no és persze a próféták könyvei melyek tartalmazzák az eljövendő messiásról szóló jövendöléseket is,melyik keresztény mondhatná, hogy ezek nem fontosak, nem hihetőek.

Ami pedig a két szövetség Istenének látszólag ellentmondó személyiségét illeti, a 3-as válaszoló fején találta a szöget utolsó mondatával.Teljesen más volt az Istenképe egy kb 5000 évvel ezelőtt élt embernek mint egy 2000 évvel ezelőtt éltnek és megint más a mai kor emberének.

Nem Isten változott meg hanem a világ és benne mi emberek.

Sokaknak jelent problémát, hogy az Ószövetség lapjain gyakran találkozunk olyan kegyetlenséggel, amelytől az újszövetségi hívő visszaborzad. Kánaán népeinek kiirtása (MTörv 19,1), egész családok kiirtása (2Krón 22,7-8), a pogány próféták kiirtása (1Kir 18,40), úgy érezzük, nem jöhetett a szeretet Istenétől. Természetesen teljesen biztos, hogy Isten soha nem adott parancsot bűnös dologra. Viszont a kinyilatkoztatást fokozatosan adta. Az ószövetségi kinyilatkoztatás célja az volt, hogy legalább egyetlen nép kiemelkedjék a politeizmusból, tiszta istenképet alkosson és élő kapcsolatra lépjen az egy igaz Istennel. Ez igen nagy cél volt, nagyon nehéz volt elérni, sok évszázad kellett hozzá. Márpedig csak a tiszta monoteizmusra lehetett fölépíteni az evangéliumi istenképet. Amint lehetetlen volna a matematika oktatását a másodfokú egyenletekkel kezdeni, mert ezek teljesen érthetetlenek annak számára, aki nem értette meg először, mi az összeadás és kivonás, a szorzás és az osztás, a hatványozás és a gyökvonás, ugyanígy teljesen lehetetlen lett volna az evangéliumi kinyilatkoztatás az ószövetségi monoteizmus nélkül. Istennek először arról kellett gondoskodnia, hogy őt mint egyetlen, transzcendens, teremtő, abszolút szent valóságot elismerjék, és csak utána fejthette ki őhozzá fűződő kapcsolatunk horizontális, emberi következményeit. Ha a monoteizmus kinyilatkoztatása mindjárt együtt járt volna az evangéliumi erkölcs kinyilatkoztatásával, a primitív ókori gondolkodás nem tudta volna befogadni – éppen úgy, mint ahogy nem lehet az általános iskola első osztályában másodfokú egyenleteket tanítani. Istennek tehát türelemmel kellett néznie, hogy az ószövetségi zsidóság, mialatt az ő egyetlenségének titkával viaskodik, s prófétái elszántan óvják a környező pogány népek bálványimádásába való visszaeséstől, egyúttal, a kor kultúrájának megfelelően, intoleranciában, bosszúállásban, poligámiában és egy egyéb hibás kategóriákban gondolkodik, sőt az ő kinyilatkoztatását is ezek horizontjában értelmezi, s emiatt Istentől kapott parancsként fogja fel a bálványimádók kiirtását. Ezt a felfogást a Szentírás nem tanítja, csak tükrözi. Később azonban jól megfigyelhető, hogy fokozatosan igenis fejlődik az ószövetségi erkölcs, s mire – a babiloni fogság után – a tiszta monoteizmus meggyökerezik Izraelben, már fölhangozhat az evangéliumi felhívás a hősies szeretetre. Amint Jézus mondja is a válással kapcsolatban: „Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket” (Mt 19,8). Jézussal eljött a kinyilatkoztatás teljessége, ezért az erkölcsi törvény is teljes gazdagságában bontakozhat ki – bárha igen jól tudjuk, hogy a keményszívűség ma is tart, s éppen a házasság felbonthatatlanságát ma is sokan érzik teljesíthetetlen követelménynek. Mégis lehetett róla beszélni, mihelyt Izrael monoteizmusa megszilárdult. Ez volt az „idők teljessége”, amelyben az Ige testté lett. Egy olyan kísérlet, amely az újszövetséget az ószövetségi kinyilatkoztatás nélkül próbálja értelmezni, épp olyan abszurd, mintha valaki az emelettel akarná kezdeni egy ház építését. Az a végtelenül szent, mindeneket teremtő Teljesség, akit az ószövetség a titokzatos Négy Betűvel nevez meg, a názáreti Jézusban jött tapintható közelségbe hozzánk.

Ahhoz, hogy megértsük Isten Biblia általi üzenetét, nem szabad egy-egy mondatot kiragadnunk belőle, hanem egészében kell vizsgálnunk.Te sajnos pont ennek ellenkezőjét tetted. A teljes idézet így szól:

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.

"Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;

És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.

A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.

És a ki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.

A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt." Mt. 10:34-39

Jézus itt önmegtagadásról, kereszthordozásról beszél. Mintha egyenesen el akarná rettenteni az embereket, hogy őt kövessék, mintha Jézus szándékosan ellenpropagandát folytatna. Mert olyan szigorú követelményeket állít az őt követők elé, hogy csoda lenne, ha mégis kedvet kapna valaki hozzá. Kemény szavak ezek a mi számunkra is, mert nincs rosszabb talán egy családi veszekedésnél. Mert ki akar ellenségeket szerezni? Vagy nem Jézus a béke fejedelme? Hát nem azt énekelték az angyalok a születésénél, hogy a földön békesség, vagy nem Jézus maga mondta, hogy békét hagyok nektek, az én békémet? Jn14, 27

Ma talán azt mondanánk, így nem lehet evangelizálni. Sőt úgy kellene kimenni az utcákra, és megszólítani az embereket, hogy Isten szeret téged, vagy „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok”- talán akkor lenne valaki, aki megtérne. Minden szép lesz jó lesz, boldog leszel, tehát csak a szépről és jóról kell beszélni az embereknek, hogy kedvet kapjanak. Igen a mai evangélizációknak is megvan az a veszélye, ha hamis Krisztus képet mutatunk be, hogy olyan könnyű keresztyénséget mutatnak be, ami nem igazi. Ahol nincs már fájdalom vagy könny csak a megdicsőült boldogság, sőt a hívők felemelt kezekkel lebegnek a dicsőítés boldogságban. Talán ezek az evangélizátorok sikeresek, sokan megtérnek, és néha megdöbbentő, hogy a megtértek nem feltétlenül Jézushoz tértek meg, hanem egy könnyebb élet és boldogság reményében döntöttek. Amikor pedig a keresztyénség árnyoldalai megjelennek, amikről esetleg még nem hallottak, akkor a frissmegtértek hátat fordítanak hitnek. Szeretem Jézusban, hogy egyenes, és nem árul zsákbamacskát. Eloszlatja a téves gondolatokat. Figyelmeztet minket: Azt mondja, hogy ti ne gondoljátok ezt. Ne legyenek téves gondolataitok, be ne csapjanak titeket a siker evangelizátorok. A kereszthordozás az nem mindig könnyű dolog. Ha engem akarsz követni, nem te leszel a középpontban, hanem én, aki megváltottalak. Jézus nem a számoktól függ, hogy 5000-en követik-e vagy csak 12-en. Csak azt nézi, hogy ki az, aki ma kész őt igazán teljes szívvel követni. A hitet keresi, az odaszánást nézi. Mert a Jézus követésnél nem a létszám számít, hanem az odaszánás nagysága. Megkockáztatom, hogy hasznosabb Isten országában 1 odaszánt életű keresztyén, akinek Jézus él a szívében, mint 100 langyos szívű, akik megszokásból, járnak a gyülekezetbe, mert a langyos keresztyénség nem Jézus követés, az úgy tesz mintha követné Jézust, de csak a látszatra ad, és nem arra amit Jézus mond. Nem méltó hozzám - mondja Jézus. Igen, az igazi evangélium, amit Jézus hirdet, az nem felületes evangélium, és nem lesz minden szép és könnyű Jézussal, ellenkezőleg, aki Jézussal él, az nehézségekbe konfliktusokba kerül.

Akkor most Jézus békességet hozott vagy sem? A békességnek 2 fajtája van. Az egyik a lelki békesség. „Isten országa igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm.” Ezt a belső békességet, Jézus minden gyermekének adja, amikor valaki eljut odáig, hogy életét neki adja. A másik viszont a külső béke, amit nem ígér nekünk Jézus. Ez a békesség a körülmények és a környezet harmóniája. Pál úgy beszél erről a két dologról, „bár minden felől szorongattatunk, mégsem esünk kétségbe.” De mi az oka a külső békétlenségnek, és viszályoknak, konfliktusoknak? Azért mert „jöttem” - mondja Jézus. Ez az oka az ellenségeskedésnek, az üldözésnek és a kardnak. Mert Jézus mint az igazságnak a királya jött el ebbe a gonosz világba. Azért mert ő a világot gonosznak leplezte le. Azért jelent meg, hogy a gonoszság munkáit lerombolja, és ez nem tetszik a Sátánnak. Mert Jézus a bűnt bűnnek, a fél igazságot fél igazságnak nevezi, felfedi a gonoszság gyökereit, és hirdeti: Térjetek meg. Ebből származnak az igazi konfliktusok, mert az emberek jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot. Ne csodálkozz, ha nem fognak megérteni téged, ha Jézust nem értették meg, téged sem fognak. Ha Jézust kigúnyolták, téged is ki fognak nevetni a hitedért, vagy gátolni fognak a Jézus követésben.

Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe. Sokan félreértették Jézusnak ezt az igéjét. Jézus nem akarja, hogy mi a szüleinkkel, testvéreinkkel, családunkkal megszüntessünk minden kapcsolatot mint sok szekta is teszi, azért hogy a tagjaikat még jobban tudják manipulálni. Jézus nem akar minket manipulálni. Nem akar minket elnyomni. De rákérdez a mi szeretetünkre. Tényleg fontosabb ő nekünk mindennél? Jobban szeretjük Jézust mint önmagunkat? Így kérdez Jézus: MI áll a te életedben az első helyen Jézus vagy valami más? Egy képpel szeretném ezt ábrázolni, amit Jézus szeretne. Ha két ember összeházasodik, egymásnak hűséget és szeretet ígérnek. Itt nincs hely egy harmadik személy számára, akinek ebben a szerepe ebben a kapcsolatban ugyanolyan akkora lenne. Az olyan házasságok felbomlanak, ahol a férj az édesanyjától nem tud vagy nem akar elszakadni. Ha a feleségé az első szeretet, akkor ott az anyai kapcsolatnak vissza kell lépnie. Ha Jézus az első szeretetem, akkor ott minden másnak a háttérbe kell szorulnia és vissza kell lépnie. Jézus a szeretetünkre kérdez rá, hogy mennyire szeretjük őt? Jobban szereted Jézust mindennél, ha nem, akkor nem vagy még méltó hozzá. Így nem lehetsz az ő tanítványa. Sőt, becsapod magadat is, mert azt gondolod Jézust követed, közben pedig más megelőzi az életedben Jézust.

Aki ateista családban tér meg pontosan érti amiről írok, hisz a saját bőrén tapasztalja, hogy micsoda konfliktusokat eredményez családon belül és sőt munkahelyen vagy baráti körben is az ő megváltozott gondolkodása. Én is ezt éltem át.

Mégis aki Jézust válassza, lehet hogy a családját elveszíti, de Jézus lesz az ő apja, anyja és testvérei. Mert Jézus mondta: „Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” Mt. 12,50

De hogyan tudom leellenőrizni, hogy Jézus-e a legfontosabb az életemben? Ismét az előző gondolathoz szeretnék visszatérni, a szerelmesek sok időt szánnak egymásra, alig várják, hogy találkozzanak, hogy egymással beszéljenek, elmondják egymásnak, hogy mennyire szeretik egymást. Várod-e így a Jézussal való találkozást? Ha elfelejtünk este talán fogat mosni, azt nagy problémának látjuk, de ugyanilyen problémának látjuk-e, ha ma még nem beszéltünk Jézussal, vagy nem hallgattuk meg, hogy mit akar mondani?

; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.””

Korunk varázsszava: önmegvalósítás, Jézus az önmegvalósítás programjával szemben meghirdeti a Jézus megvalósítást, önmegtagadást és a kereszthordozást. Önmagamat megtagadni azt jelenti hogy elfordulok, az énközpontúság bálványimádásától, az önzés diktálásától. Alávetem magamat annak, aki azt kérte tőlem, hogy az egész lényemet az ő akarata alá vessem. Ilyen radikális igénye csak Istennek lehet. Jézus azt akarja, hogy neki adjuk át az uralmat életünk fölött. Mert ha nem Ő az Úr az életünkben, akkor mindig valami más tart fogva. Mindegy, hogy micsoda, talán a pénz, vagy egy szenvedély, vagy szexuális ösztön, vagy félelem, vagy akár a saját hiúságom.

A másik, amit Jézus kíván a tanítványaitól, hogy: „vegye fel a keresztjét. De mit jelent keresztet felvenni? Először talán kezdjük azzal, hogy mi nem a kereszthordozás. Keresztet felvenni nem azt jelenti, hogy a nyakamba keresztet hordok. Valaki egyszer megkérdezte, hogy akik keresztet hordanak azok keresztyének-e? Aki keresztet hordoz a nyakába az még nem jelenti azt, hogy Jézus tanítványa. Aztán a szerzetesi magyarázat a kereszt szóban sanyargatásra és nőtlenségre való felszólítást látott. – Mások betűszerinti mártíromságra értették, minden valódi tanítvány számára. Megint mások a kereszt szót betegségre vagy nehézségre, anyósra vagy minden nehéz természetű emberre értik. Ezek azonban még mind távol vannak a Jézusi kereszthordozás jelentésétől.

Az ókorban, keresztre feszítést szabtak ki, hogyha az illető személynek nemcsak az életét, hanem a becsületét is el akarták venni. A kereszt gyalázata nemcsak a kereszten történt, hanem az elítélt feje fölött már akkor összecsaptak a hullámok, amikor a vállán levő keresztgerendával a kurjongató tömeg elé lépett. Miközben az emberek között támolygott, bárkinek szabad volt büntetlenül megütni, megrúgni, leköpni, megdobni, vagy átkozni. Keresztet felvenni azt jelenti, hogy elfogadom a Krisztusért való szenvedést. A kereszthordozás izolál, elszigetel, s amelyet általános fejcsóválás kísér. Az igazán komoly Krisztuskövetésnek néha kellemetlen, fájó konzekvenciái is lehetnek. A kereszt az a hátrány, az a mellőzés, az a gúny, az a lenézés, az a népszerűtlenség, vagy bántalmazás, amivel a hite miatt találja szembe magát valaki a közvéleménnyel, a környezetével. Aki a keresztjét nem akarja felvenni, az elveszíti a közösséget Krisztussal, nem méltó hozzám, mondja Jézus. Aki viszont felveszi a keresztjét, az Jézussal való közösséget éli át még a kínzások, szenvedések között is. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.” Olvastam, hogy egy amerikai játékkaszinó kigyulladt, és néhányan azért égtek benne, mert éppen jól állt a játszmájuk, és be akarták azt még fejezni. Meg akarták nyerni. Az egyik nézőjüket kimentették, és ő mondta el, hogy a játékot tényleg meg is nyerték. Megnyerték, a bent égett játszmát, és elveszítették az életüket. Az egész emberiség félelmetes hű képe ez! Nyerni akarunk minden áron, nem akarunk semmi jóból sem kimaradni abból, amit az élet kínál nekünk, életünk irányítását ki nem adnánk a kezünkből. Jézus pedig csak úgy tud nekünk örök életet adni, ha engedünk neki. Add oda életed kormányzását nekem, mondja Jézus. Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”

Kedves kérdező, engem sem a te Istened, sem a Bibliai Isten, sem Jézsu Krisztus nem tud eltéríteni attól, amit gondolok.

Amit gondolok pedig az, hogy az Isten szerető és ő is azt akarja, hogy szeressük egymást. Nekem ennyi esett le az egészből, Jézus akaratából is. Azért met most kiragadtál néhány valamit, még nem erről szól a tanítás. A mocskot ügyesen kitudom szűrni vagy a dolgok mogögé nézek. Ennyi.