Minden vallásban bűnnek számít a házasság előtti szex, vagy csak a római katolikus egyház tartja számon bűnként?

A Szentiráson/Biblia alapuló egyházak, felekezetek - keresztények (katolikus, ortodox, anglikán), a keresztyének(protestánsok) a VI. parancsolat alapján - Ne paráználkodj) szerint bűnnek minösül.

- A judaizmus szerint is bűn, hiszen benne van a Tórában(Tizparancsolat)

- Az iszlám szerint is bűn a házasságon kivüli szex(előtte, vagy házasságtörés). A fundamentalista iszlám országokban pl. Szaúd-Arábia megkövezik az elkővetöt még napjainkban is.

A többi világvallás (buddhizmus, brahmanizmus, konfucianizmus) álláspontját nem ismerem.

A katolikus álláspontot azonban mégis a híres történet tükrözi leginkább.

1Jézus kiment az Olajfák hegyére, 2majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. 3Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, 4és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. 5Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" 6Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. 7De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" 8Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, 9ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. 10Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" 11"Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"

Jn 8, 1-11

Tudom, hogy kérdésed nem a házasságtörésre vonatkozott, de a katolikus erkölcsteológia szerint minden bűnre Urunk szava az irányadó.Igy kérdésedre is.

Haha....

Rosszul fogjátok meg a dolgot! Ugyanis nem vallás, hanem kultúrafüggő!

A vallástól teljesen független.

Azokon az égöveken, ahol az életkörülmények nehezek, sosem örültek a gyermkeáldásnak, így alakult ki, h bűnnek minősült (sivatagos, fagyott, pusztai vidékeken).

Míg ahol kellemesebb, könyebb volt az élet (ókori Hellász pl. v Gallia), ott sosem kezelték bűnként.

Semmi köze a valláshoz, az életkörülmények és a kultúrszokások alakítják ki és nem a vallás.

-egy történelem szakos

BŰN-E A HÁZASSÁG ELŐTTI NEMI ÉLET?

Válasz:

Igen, a házasság előtti nemi élet súlvos bűn.

Magyarázat:

A paráználkodás (fornicatio) két ember házasságon kívüli testi egyesülése: „Létezik szabad kapcsolat, amikor egy férfi és egy nő nem hajlandó jogi és nyilvános formát adni kapcsolatuknak, amely a szexuális intimitást is magában foglalja. (...) A kifejezés különböző helyzeteket takar: vadházasságot, a házasság elutasítását úgy, ahogy van, a hosszú távú elkötelezettség vállalásának képtelenségét. Ezek a helyzetek gyengítik a házasság méltóságát; lerombolják magáról a családról alkotott fogalmat; gyengítik a hűség értelmét. Ellentétesek az erkölcsi törvénnyel: a nemi aktusra kizárólag a házasságban kerülhet sor, azon kívül mindig súlyos bűnt jelent és a szentáldozásból való kizárást" (KEK 2390). A protestáns felekezetek teológusai is általában osztják a katolikus álláspontot (pl.): „A következő tétel kizárólagos felfogása szöges ellentétben áll korunk erkölcsi felfogásával. Mondjuk ki kertelés nélkül: a Biblia a »porneia« — általa használt kifejezés a meg nem engedett kapcsolatokra — kategóriába sorolja nem csak a tulajdonképpeni perverziót (ahogy a szexológia nevezi), nem csak a házasságtörést (a házasságon kívüli nemi kapcsolatot, amikor az egyik fél házas), hanem a nem házas személyek kölcsönös megegyezéssel létrejött szexuális kapcsolatát is, többek között a házasság előtti kapcsolatot" (Dr. Henry Blocher professzor).

A nemiség kérdését rendezni kell az ifjúkor házasság előtti éveiben is. Problémát jelent, hogy míg a biológiai érés egyre hamarabb elkezdődik (akceleráció), addig egyre inkább kitolódik a házasságkötés időpontja, és ezzel egy időben a szellemi-erkölcsi nagykorúsodás folyamata lelassul (retardáció). A jelenséget tovább nehezíti, hogy a közfelfogás a házasság előtti nemi kapcsolat legitimitását a biológiai érettségben határozza meg. Korunkban már a puszta tilalom nem elegendő, meggyőző érvelés kell annak alátámasztására, hogy a teljes személyi odaadás megköveteli a házasságot; a nemi odaadás az ember totális és végleges kötöttségét, az állandó együvétartozást és a hűséget. II. János Pál szerint „Az egyetlen »hely« azonban, ahol ez az önátadás a maga teljes igazságában megtörténhet, a házasság, vagyis a házastársi szeretet szövetsége: az a tudatos és szabad választás, amellyel a férfi és a nő fogadják egymást az életnek és a szeretetnek abban a bensőséges közösségében, amelyet Isten maga határozott meg számukra, s amely csak ily módon mutatja meg a maga eredeti tartalmát. A házasság intézménye nem a társadalom vagy egy tekintély törvénytelen beavatkozása, nem is egy külsőség rákényszerítése, hanem a házastársi szerelem szövetségének belső igénye, amely nyilvánosan egyetlennek és kizárólagosnak vallhatja magát, hogy így legyen hűséges a Teremtő Isten tervéhez” (Joan. Paul. II. PP. Familiáris consortio 11.) Ez az Egyház alapnormája. A többi a keresztény irgalom kategóriájába tartozik.

Manapság sokan hol halványabb, hol erélyesebb kérdőjelet tesznek e felfogás mögé, ezért szükséges az egyértelmű állásfoglalás: A házasságkötést megelőző, vagy azt teljesen mellőző nemi aktus egyértelműen bűn, amely súlyosan sérti az Isten által felállított erkölcsi rendet. Sőt: a házasság előtti nemi aktus, a házassági szándéktól függetlenül, módosult értelemben vett házasságtörés. A monogámia enyhítő, de nem felmentő körülmény. Az Isten 6. és 9. parancsolata tiltja a paráználkodást, illetve a házasságtörést. De ahogyan nemcsak azt nevezzük szentségtörőnek, aki pl. bűneit meg nem bánva, hiteden módon veszi magához az Eukarisztiát, hanem azt is, aki azt gyalázza vagy méltatlanul kezeli; ugyanígy nemcsak azt nevezzük házasságtörőnek, aki már konkrét, fennálló házasságokat borít fel, hanem azt is, aki a házasság méltóságát sérti, s így annak létjogosultságát, szükségességét, s ilyen értelemben isteni eredetét megkérdőjelezi. Ezért kell a házasságon kívüli és így a házasság előtti nemi aktust is, és mindent, ami a házasság szentségét sérti, analóg értelemben vett házasságtörésnek tekinteni. Azt a hozzáállást pedig, amely nem csak a már teljesen kibontakozott bűnt ítéli el, hanem azt is, ami oda vezet, a mi Urunktól, Jézus Krisztustól tanultuk (ld. Hegyi beszéd).

A házasság előtti szexualitás védelmében gyakran szokták felhozni azt, hogy éppen a házasság tartóssága érdekében olyannyira meg akarják ismerni egymást, amennyire csak az együttélés adhat lehetőséget. Populárisabb megfogalmazásban ez néha úgy jelenik meg, hogy „senki nem vesz próba nélkül cipőt.” Az ilyen álláspontra helyezkedőknek elkerüli a figyelmét, hogy a másik ember nem egy cipő, melynek csak egy funkciója van, melynek teljesen a birtokosa vagyok, sőt kívánságomnak megfelelően váltogathatom, vagy ha elhasználtam, lecserélhetem; illetőleg - ha már a kereskedelemben akarunk párhuzamokat keresni - értékesebb cikkeket (pl. ház vagy autó) szintén nem lehet egy éves használat után tetszőlegesen kifizetni vagy nemtetszés esetén az árut visszavinni. Ui. ha a házasságkötés előtt is minden olyan állapot megengedhető, amely a házasságban magától értetődő (gyermekvállalás, szexualitás stb.), ugyan miféle többletet adhat még ez az ebben az esetben valóban csak bürokratikus intézmény? Úgy fog tűnni a mégis házasságra lépőknek, hogy a házassággal csak az élet terhei és a visszavonhatatlan döntés felelőssége szakadt a nyakukba, és semmi más. Ez pedig a házasságtól való ódzkodáshoz, majd annak elvi elutasításához fog vezetni, hiszen a szexuális örömszerzés az összeszokás, a közös élet kezdeti nehézségein való átlendüléshez nem nyújt segítséget, mert azokkal nem párhuzamos a másik testének felfedezéséből származó öröm. így a házasság a bilincs szinonimája lesz, ami pedig biológiai katasztrófát von maga után, hiszen a házasságot mellőző együttélésekből számottevően kevesebb gyermek születik, s ezért az ún. vadházasság divatja rövid úton vezet a társadalom elöregedéséhez. Az élettel való visszaélés az élet ellen hat.

Az ember csak egyszer adhatja oda magát valakinek teljesen. Mi lesz, ha a másik, akinek végleges elköteleződés nélkül adta oda valaki a testét, meggondolja magát? Valóban nem kell-e számolni az emberek és az élet kiszámíthatatlanságával? Az első komoly szerelem a legmaradandóbb, mindig viszonyítási alap marad. A szerelem pedig természeténél fogva a beteljesedésre törekszik, s teljességgel a testiségben realizálódik. Ha a visszavonhatatlan döntést követi a testi szerelem, akkor az első szerelem élményét és maradandóságát nyújthatja. Kell-e hangsúlyozni, hogy mint minden igazán értékesnek, a szerelemnek is a felszabadító önlegyőzés adja meg a súlyát, mélységét és méltóságát? Nem éppen ez az ún. szabad szerelem vezetett-e a házasság mai leértékelődéséhez, a széthullott családokhoz? S mindezeken túl, egyébként sem lehet csak (vagy legalábbis elsősorban) a testiség alapján eldönteni, hogy kit válasszak életem társául, már csak azért sem, mert nincs semmi garancia arra, hogy aki most testileg megfelel nekem, az tíz év múlva is kielégíti majd ilyen típusú igényeimet: „Manapság sokan követelnek egyfajta »jogot a próbához« olyan esetekben, ahol a házassági szándék fönnáll. Bármilyen szilárd azok elhatározása, akik korai szexuális viszonyba kezdenek, az ilyen viszonyok »nem alkalmasak arra, hogy őszinteségben és hűségben biztosítsák egy férfi és egy nő személyes kapcsolatát, és főként, hogy e kapcsolatot megóvják a képzelgésektől és a vak ösztönöktők”. A testi egyesülés erkölcsileg csak akkor megengedett, amikor a férfi és a nő között végleges életközösség jött létre. Az emberi szerelem nem tűri a »próbálkozást«. A személyek egymás közti teljes és végleges odaadását kívánja meg" (KEK 2391).

Igazolás:

A keresztény elv szentírási háttere:

1. „...de ha meg nem tartóztatják magukat, lépjenek házasságra!" (1 Kor 7,9). - Radikális apostoli parancs, mely a házasságon kívül csak önmegtartóztatást ismer.

2. „A paráznaság veszélye miatt minden férfinak legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak a férje" (1 Kor 7,2). — Az Apostol tehát arra gondol, hogy aki nem él házasságban, az abban a veszélyben él, hogy helyzetéből adódóan a nemi örömöt házasságon kívül keresi, vagyis az apostol szavai szerint paráználkodik.

3. Szt. Pál apostol számára nyilvánvaló követelmény, hogy az eljegyzett leány a menyegzőig érintetlen (intacta) „tiszta szűz" marad. Ez olyannyira evidens, hogy Szt. Pál a Krisztus és Egyháza közötti kapcsolat megvilágítására is felhasználja: „Ahogyan a leánynak tiszta szűznek kell maradnia az egybekelésig, úgy az Egyháznak is szeplőtelen tisztaságban kell várnia Krisztus dicsőséges eljövetelét" (2 Kor 11,2).

4. ״... Ha azonban igaz, amit szemére vet és nem talált szüzességet a lányban, akkor vessék ki apja házának ajtaján, és a város férfiai kövezzék halálra, mert gonoszságot cselekedett Izraelben, és paráználkodott apja házában" (Deut 22,20). - Ez az idézet mutatja be, hogy a szentírási törvény, melynek lényege a Tízparancsolat, mit ért a paráznaság (házasságtörés) alatt. A mondat egyértelmű: házasság előtti nemi aktust (is). A második törvénykönyv ezen kívül több utalásban is szól arról, hogy a házasság előtti viszonynak a törvény elé keU kerülnie, s noha ezek a törvények az Újszövetségben nem abszolút érvényűek, azért - főleg ha többször is hangsúlyozottan visszatérnek - mint alapvető erkölcsi normákat, mindenképpen iránymutatónak kell tekinteni őket, ha fenn akarjuk tartani a két szövetség összetartozásáról szóló keresztény tanítást.

5. „Úgy bánt húgunkkal, mint egy paráznával" (Ter 34,31). - Szichem ui. lefeküdt Dinával, Jákob leányával. Ezek ketten szerették egymást, s minél hamarabb össze akartak házasodni. Ettől függedenül a sugalmazott író jóváhagyja a bosszúálló testvérek fent idézett kijelentését, noha magával a bosszúval - ti. Jákob fiai kiirtották Szichemet és városát - nem ért egyet. A szent szerző, aki a sugalmazás hatása alatt az isteni igazságot tévedhetetlenül közli, pusztán a lelki szerelemmel nem tartja igazolhatónak a testi szerelmet.

6. „Add hozzám feleségemet, mert letelt az időm. Hadd menjek be hozzá!" (Ter 29,21). Jákob jól ismerte határait, és csak a házasságkötésre való tekintettel kérte Lábántói az engedélyt, hogy »bemehessen« Ráchelhez.

7. „Nem szabad ilyet tenni Izraelben, ne tégy butaságot, ... szólj csak inkább a királynak, ő biztos nem fog megtagadni tőled" (2Sám 13,12). így szólt Támár, aki nem vonakodott volna az Amnonnal kötendő házasságtól és az azzal járó szexuális viszonytól, mégsem volt hajlandó szüzességét házasságon kívül odaadni, s Amnon erőszakhoz folyamodott. De hogy nem pusztán a kor követelménye, vagy Támár személyes döntése volt a szüzesség házasságig tartó megőrzése, hanem a kinyilatkoztatásra támaszkodó társadalmi konvenció, azt az bizonyítja, hogy a Biblia Amnon vágyát lehetetlenségként és illetlenségként kommentálja (ld. 2 Sám 3,2).

„Házasság előtti szeretkezés

Katolikus Egyház szerint nem érdemes (nem szerencsés itt a bűn szót használni).

Mivel indokolható ez?

A)Praktikus érv:

1. Hülyén érezné magát az ember, ha a házastársát akarva, akaratlanul szexuális téren mással hasonlítaná össze. (abszolút alapérv)

B)Biológiai érvek:

2. Lehetséges a teherbe esés → nem kívánt terhesség vagy abortusz (,de elég a terhességtől való félelem is). (relatív alapérv)

3. Nemi úton terjedő betegségek (AIDS, szifilisz és egyéb „nyalánkságok”). (relatív alapérv)

4. Fogamzásgátló szerek esetleges káros (mellék)hatása, amúgy is milyen már az első alkalommal ezekkel szórakozni, amikor úgy is elég sok baja van az embernek, hogy eligazodjon az idegen terepen történő bevetésen. (kiegészítő érv)

C)Biokémiai érvek:

5. Szeretkezés közben oxitocin és vazopresszin szabadul fel, ami ragaszkodást vált ki → megnehezíti a szakítást, még ha arra szükség is lenne. (abszolút alapérv)

6. Ez a ragaszkodás nemcsak a házastárs iránt marad meg, hanem az exek iránt is. (abszolút alapérv)

D)Pszichikai érvek:

7. Az első alkalom mély nyomot hagy az emberben, ezért jó azt a házastársával átélni. Meglepő módon csak egyszer lehet valakivel először szeretkezni. (abszolút alapérv)

8. A szex kerül központba, ami elvonja a figyelmet egymás megismeréséről, ami előfeltétele annak, hogy felelősen lehessen egymás mellett dönteni. Szex elhomályosítja a kritikus látásmódot, ami rossz párválasztási döntéshez vezethet. (abszolút alapérv)

9. Mindenáron a másik megtartása marad a cél (nehogy már másé legyen!) → erősödik a féltékenység iránti fogékonyság, ami megmérgezheti a kapcsolatot. (abszolút alapérv)

10. A szex beszűkítheti az ember figyelmét, ami könnyen vezethet a család és a barátok elhanyagolásához. (abszolút alapérv)

E)Pszichoszomatikus érv:

11. Az ember úgy van beprogramozva, hogy a teste és a lelke szoros egységben működik → ha nincs meg a lelki síkon még a szoros kapcsolat, akkor annak testi síkon sem tud igazán örülni + így nem inflálódik a szeretet testi kifejezésének többi módja, ráadásul magas árfolyamon marad a szeretkezés is a házasság elején, ami kritikus időszak, mivel ekkor történik meg az összecsiszolódás. (abszolút alapérv)

F)Lelki érvek:

12. Ez egy lehetséges módja az önmegtartóztatás gyakorlásának, amire szükség lesz ahhoz, hogy a házasságban is kitartsanak a házastársak egymás mellett + látja azt az illető, hogy saját maga és a párja ilyen téren mennyire önmegtartóztató. (kiegészítő érv)

13. Az ember úgy van beprogramozva, hogy csak egy embernek tudja igazán odaadni magát → kiégés (abszolút alapérv)

14. Az első szeretkezés a legjobb nászajándék, amit adhatnak egymásnak a házastársak; ünnep után szokott lenni ajándékozás nemde… (abszolút alapérv)

G)Teológiai érv:

15. Isten a szeretkezést a házasságra szánta az ember érdekéből (sok vallásban megtalálható ez a törvény). Egyesekben éppen emiatt bűntudat keletkezik. (kiegészítő érv)

G)Példa érvek:

+1. Több ember várt volna vele (én saját fülemmel hallottam gólyatáborban egy vadidegen lánytól. (kiegészítő érv)

+2. Statisztikai adatok azt mutatják, hogy akik kicsapongó szexuális életet élnek házasság előtt, azoknak általában problematikus lesz a házasságuk. (kiegészítő érv)”

Ha a fenti érvekkel előbb találkoztam volna, mondjuk 10 évvel ezelőtt, azt hiszem az életem kicsit más irányt vett volna... no nem mindegyik egyformán győzött volna meg, de így "utólag" elismerem, hogy ezek egytől egyig igazak és a hitem mellett nagyon hasznos kiegészítő érvek.

Mert a bűntől való félelem önmagában nem lesz elég ebben a világban a győztes ellenálláshoz. A félelem negatív motiváció, és mint olyan, ahogy a pszichológia is alátámasztja, csak ideig-óráig működik.

Csak akkor tudunk a házasság előtti szexualitásról lemondani, ha pozitív motiváció él bennünk, ha tudjuk, hogy "milyen előnyünk származik az egészből"...ha felismerjük, hogy ez a MI boldogságunkra, épülésünkre, beteljesedésünkre szolgál, nem Istenére...neki nincs szüksége a mi csupán "betartott törvényeinkre", Ő tiszta, szép, szeretetben élő, boldog lelkeket szeretne látni, nem bűntől rettegőket.

Sokan kérdezik, hogy de hát mégis hogyan lehetek boldog egy olyan dologról való lemondás által, ami pont, hogy boldoggá tesz... akkor annak a hiánya nem boldogtalansághoz vezet?

Erre az az újabb kérdés merül fel bennem, hogy boldog az a gyermek, aki még ki sem ejti a száján, hogy azt a játékot szeretné, de már meg is kapta? Ha az örömöknek nincs semmi jelentőségük, csak habzsolni akarjuk őket, akkor nem csak belesüppednek a hétköznapokba?

Nem becsüli-e meg jobban a gyermek a különleges alkalomra kapott, kiérdemelt játékot?

Az ember is azt tartja becsesebbnek, az melengeti meg a szívét, amiért megküzdött, kiállta a próbát, aminek megadta a módját.

A szeretkezés is, nem inkább ünnepi magasságokba emelkedik és a legértékesebb ajándékok között lesz számon tartva, ha az igazinak adjuk - a manapság szokásos puszta ösztönlényi kielégülésre degradálásnál?

Ha önmagunk urai vagyunk, nem játékra váró gyerekek, csak a józan eszünk, szívünk, lelkiismeretünk és persze a Jóisten súghatja, hogy a világ nem olyan egyértelmű, hogy ami első ránézésre jólesőnek tűnik, attól boldogok is leszünk, nem pedig csalódottak és kiábrándultak egy idő után.

De miért csömörlünk meg a sok látszólag jónak tűnő dologtól? A válasz nagyon egyszerű: mert akkor vagyunk „épek és egészek”, ha a testünk és a lelkünk is elég táplálékot kapott. De a hedonizmus csak a testnek ad enni, az pedig mindig csak kér és kér, úgy érzi, hogy nem bír betelni, holott csak a lélek éhezik... mert arról szépen megfeledkezik mindenki. És a lelki szomjúságot összekeverik a testivel... és nincs vége az ördögi körnek...

Egy másik általában felhozott ellenérv a szexualitás „konzervatív”, keresztényi értékeket hordozó megközelítése ellen, hogy úgymond „házas élet problémákat okoz”...

Az állítás nem légből kapott, de nem is írható teljesen a keresztényi értékek számlájára, hiszen a jelenlegi felnőtt generáció szülei még a nemi szerveket sem nevezte nevén, nem hogy „ünnepi” jelentőséget tulajdonítson a szeretkezésnek és ilyen módon vezesse be gyermekét a témába (már amennyire egy gyermek természetes kíváncsisága megengedi). Az erről folytatott beszélgetés is tabunak számított és sokkal jellemzőbb volt az „úgy teszünk, mintha a gólya hozott volna”, ill. ha már nagyobb gyerekről volt szó, akkor csak egyszerűen az erkölcsi tiltás, a szex bűn voltának tudatosítása élt a családban. Így nem csoda, hogy - ha a nevelés sikeresnek bizonyult - a házasságba is szorongással léptek, hiszen a szex=bűn nyomatékosan kódolódott az agyukban.

Ezzel szemben a nyíltság, az őszinte beszéd a szeretkezés kiváltságos helyzetéről, ami a házasságban egy testté és egy lélekké teszi a nőt és a férfit, egyetlen megoldása lehet a jövő generációjának felvilágosításában, hogy senkinek ne kelljen egyedül megbirkóznia - súlyos bűnök elkövetése árán - a saját fejlődő szexualitásával.