Ismertek viszonylag felszabadultabb, tehát vicces, "mókás" vagy groteszkes vallásos rövid meséket vagy történeteket? Legjobb lenne olyan, ami nem nagyon ellenkezik református nézetekkel és >esetleg< konfirmációhoz valahogy kapcsolódhat? Van ilyen?

Hát, a helyzet az, hogy ilyesmiket katolikus verzióban ismerek, itt találsz párat: [link]

Hátha valamelyiket alkalmasnak ítéled.

Van egy jó kis sztori, valahol olvastam, leírom a saját szavaimmal, hátha megfelel.

Volt egyszer egy ember, akinek a faluját elöntötte az árvíz. Ez egy hívő ember volt, mindig az Úrban bízott. Elmosta a házát az árvíz, felmászott a tetőre, jöttek terepjáróval megmenteni. Mondta erre: á nem, köszi, én az Úrra várok, majd Ő megment engem.

A vízszint tovább emelkedett, felmászott előle egy magasabb ház tetejére. Jött pár ember gumicsónakkal, hogy megmentsék. Ő megint csak mondta: nem, köszi, engem majd az Úr megment.

Tovább emelkedett a víz, a pasas már felmászott a városháza tornyára, mert csak az látszott már ki a vízből. Jöttek érte mentőhelikopterrel, de ő mondta: nem, kösz, majd az Úr megment.

Ellepte a víz, megfulladt.

Találkozott Mennyei Atyánkkal, kérdezte tőle: Miért nem mentettél meg??

Mire az Úr: Háromszor is küldtem neked segítséget, de te mindhármat visszautasítottad...

Tanulság: az Úr általában más emberek által segít rajtunk.

Nem kapcsolódik a konfirmációhoz, de szerintem jó. :)

Én is ismerek egyet, meglepetésemre itt is megtaláltam.

Egy törött korsó -- Használhatatlan és értéktelen!?

Egy vízhordó naponta két vizeskorsóval ment a kúthoz. Mindkettőt megtöltötte és urának házához vitte. Az egyik korsó rendben volt, de a másikon egy repedés éktelenkedett. Belőle útközben a víz az útra csöpögött. Mire megérkezett, ez a korsó általában már félig üres volt. A vízhordót ez azonban nem zavarta. Nap mint nap végezte a kötelességét, így telt el sok idő.

A vízhordó nagy meglepetésére a repedt korsó egyszercsak beszélni kezdett: "Hiszen én nem vagyok használható teljes mértékben. Miattam állandóan vizet veszítesz. Miért nem dobtál már ki régen?" A vízhordó így válaszolt: "Téged kidobni? Eszemben sincs. Az a víz, amely útközben a repedésen át kiszivárog, megöntözte az útmenti virágokat. Így mindig tudtam az uram asztalára tenni egy friss virágcsokrot."

Ezt a történetet nemrégen egy japán lelkész mondta el nekünk egy konferenciai áhítat alkalmával. Emberi gyenge pontjainkra alkalmazta, amelyek fölöslegesnek és korlátozónak tűnnek. Istennek ezekkel mégis rejtett terve van.

[link]