Keresztények! Hogy álltok ellen az önkielégítés, kisértésének?

megadják magukat neki :)

Utána pedig elmormolnak egy-két miatyánkot és le is van tudva az egész. :)

Mivel ez egy természetes útja az emberben felgyülemlett feszültségnek, ezért nem kell ellenállni. Sőt kifejezetten egészséges.

* fezültség levezetésének

első voltam

Szia!

Én is küzdök a problémával, gyerekkorom óta. Volt már, hogy több, mint fél évig nem csináltam, aztán jött egy ilyen szempontból rosszabb időszakom (kb. fél év - elhatározásokkal és visszaesésekkel), most éppen 1 hónapja megint nem csináltam. Szerintem egyrészt Isten kegyelme nélkül képtelenség abbahagyni, így imádkoztam érte. (És imádkozni fogok érted is.) Az első, fél évig tartó elhatározásom a megtérésem, egy erős Isten-élmény, és egy tanúságtétel után következett. Én ezt tisztán a kegyelemnek tulajdonítom, az élmények előtt naponta többször estem bele, utánuk ugyebár fél évig ellen tudtam állni minden kísértésnek. Aztán visszaestem, és innentől már az én nehéz "munkám" is kellett ahhoz, hogy tartsam magam.

Azt gondolom, hogy az önkielégítés egy tünet. Ha csak azt próbálod legyőzni, elbuksz majd, vagy ha nem, az csak kegyelem. Nekem a kegyelem kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy ezellen fontos és érdemes harcolni. De úgy gondolom, hogy ez a probléma jelzés, hogy valami nem teljesen OK. Van célod az életben? Úgy érzed, arra haladsz? Milyen az Istennel való kapcsolatod? Imádkozol minden nap? Tény, az önkielégítés rövid távon levezeti a feszültséget, de azt gondolom, ha jó irányba haladsz, és ezt tudod is, nem leszel annyira feszült. Amennyi feszültség mégis termelődik, azt le lehet vezetni testmozgással, és nem utolsó sorban Istennel. Bár ez a kifejezés így csúnyán hangzik, de Isten békét tud teremteni a szívedben, Istennél kifejezhetsz bármilyen érzelmet, mert az érzelmeket ki kell fejezni, és ő az egyetlen, aki ezt egészen biztosan nem veszi zokon, amennyiben veszed a fáradtságot, hogy elidőzz nála.

Én katolikus vagyok, nekem sokat segített a rendszeres gyónás is, mert a megbocsájtás tapasztalata megrendítő és mélyreható dolog. De ha te más felekezethez tartozol, akkor is szánhatsz rá időt, hogy bocsánatot kérj Istentől (mondjuk minimum egy jó fél órát időzz el vele, de ha ezt nem érzed soknak, többet), és ezután tudd, hogy megbocsátott neked mindent. Azért fontos, hogy valóban időt szánj rá, mert ha nem teszed, könnyű oda jutni, hogy ugyan úgy csinálod, és aztán nyomsz Istennek egy "bocsi"-t. De remélgetőleg így komoly elhatározást teszel.

Imádkozom érted.