Mi volt az első keresztények hitvilága? Ők imádtak Jézus Krisztust vagy nem?

Adam es Eva elsoszulottei koze tartozott,Kain es Abel.

Ok tudtak ki Isten es neki tetszoen eltek,mig kain meg nem gyulolte a testveret egy aldozati felajanlas miatt.

Ok Isten altal meghatarozott eletet eltek,mert meg kozel voltak a tokeletesseghez[de mar nem voltak azok]ezt nevezhetjuk keresztenyi eletnek,amit Isten helyeselt.

Kesobb mikor Kain megolte Abelt,elkezdodott az emberiseg hanyatlasa az erkolcs teruleten,es ma is tart.

Ekkor Jezust meg nem ismertek,sot meg eleg sokaig nem,tehat nem lehet Jezus imadatarol beszelni.

Az elso szazadban akik mar Jezus kovetoi voltak,es az apostolok,sem imadtak Jezust mert megertettek amit a tanitojuk ,Jezus tanitott nekik.

Azt is megertettek milyen fontos szerepe van Jezusnak,abban,hogy tudjanak kozeledni Istenhez,de ez nem jelentette azt ,hogy ot kell imadni.

Jezus megmondta elore ,lesznek olyanok akik nem helyes modon fogjak az imadatot gyakorolni,es felcserelik Isten imadatat emberi tanitasok altal elfogadottakkal.

Szia!

Igen, lehet erről biztosat tudni.

Nos, én "én első keresztények" alatt azokat az embereket értem, akik az apostolok kortársai voltak, az 1. században éltek, illetve megélték még a 2. század közepét is. Ebben az időtávlatban ugyanis még éltek olyan emberek, akik személyesen találkoztak Jézus Krisztussal, vagy az apostolokkal. De szűkebb értelemben idetartoznak még azok az emberek is, akik az apostolok tanítványainak a tanítványai voltak és a 2. századi keresztények. Szeretnék mutatni egy pár ilyen bizonyságtételt:

Az első ilyen Római Kelemen, kb i.sz. 35-96 között élt:

"Római Szent Kelemen neve alatt fennmaradt prédikáció [2. sz.]

I. 1. Testvéreim, nekünk úgy kell gondolkodnunk Jézus Krisztusról, mint Istenről, mint élők és holtak bírájáról, és nem szabad keveset gondolnunk megváltásunk felől."

A második ilyen ember Arisztidész, aki filozófus, ügyvéd volt. I.sz. 125-ből származik a bizonyságtétele. A Jelenések könyve i.sz. 96 körül íródott tehát nagyon, nagyon a kereszténység elején vagyunk még. A filozófus a következőt írja, hogy miben hittek ebben az időben azok a keresztények.

"A keresztények Jézusra, a Messiásra vezetik vissza vallásuk eredetét. A legmagasztosabb Isten Fiának nevezik. Azt mondják, hogy Isten lejött az égből, egy zsidó szűztől testet vett fel és húsba öltözött, s hogy Isten Fia az ember leányában lakozott. Ezt az „örömhír” tanítja így, melyet egy rövid idő óta felolvasnak egymás között, és amelyet buzgón hirdetnek."

Szent Jusztinusz pedig i.sz. 155 körül, tehát az utolsó apostol, János halála után néhány évtizeddel a következő álláspontot képviselte:

"Akik ugyanis a Fiút Atyának mondják, azok lelepleződnek, mert nem ismerik az Atyát, és arról sem tudnak, hogy a mindenség Atyjának van Fia, aki Isten Igéje és Elsőszülöttje, és Isten."

Lehetne még természetesen folytatni a sort, de összességében elmondhatjuk hogy igen, az ókori keresztény egyház Istenként imádta Krisztust.

Tisztelt Kérdező!

A 2. válaszoló vagyok. Tökéletesen egyetértek veled. Az Újszövetségben a következőt olvassuk:

"Jézus pedig azt mondta neki: Most már látod is őt, mert aki beszél veled, ő az. Ő pedig azt mondta: Hiszek, Uram. És imádta őt." (Ján 9,37-38)

Krisztus valóban nem utasította el az imádatot. Pál apostol egyébként megjövendölte, hogy hamarosan tévtanítók jönnek majd:

"Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat. Sőt közületek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat. " (Ap.csel 20,29-30)

Az egyháztörténelmet szemlélve nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az első három évszázadban nem létezett olyan mozgalom, amely Krisztus istenségét kétségbe vonta volna. Hiszen ott van az a sok dokumentum az ókeresztény szerzőktől. A történelem pedig bizonyságot tesz arról, hogy a negyedik században indult el az ariánus mozgalom, akik kétségbe vonták azt hogy Krisztus isteni személy, és lefokozták teremtménnyé. Ez az ariánus mozgalom volt, amelyet az egyház eretnekségnek nyilvánított:

[link]

Azok az emberek, akik ugyanezt hirdetik, lényegében nem az ókori Keresztény Egyház, hanem az ariánus mozgalom szellemi örökösei.

Ma Jehova Tanúi azt állítják, hogy imádni csak

Jehovát szabad. Ez azonban nem mindig volt így.

Hosszú évtizedekig a Társulat azt tanította, hogy

Jézus Krisztust is megilleti az imádat. Az alábbi

idézetek magukért beszélnek:

“Az ő helyzete van szembeállítva az emberek és

angyalok helyzetével, mivel mindegyiknek Uraként az

övé ‘minden hatalom mennyen és földön’. Ezért

mondja: ‘És imádja őt Isten minden

angyala’ (aminek magába kell foglalnia Mihály

főangyalt, mivel Mihály nem az Isten Fia), és ennek

az az oka, hogy ‘különb Nevet örökölt

amazoknál.’” [1] “Egy hamis Krisztust imádni

valóban bűn lenne, de Krisztust imádni bármilyen

formában nem lehet rossz, mert amikor behozza az

ő elsőszülöttét a világba, így szól: ‘És imádják őt az

Istennek minden angyalai.’” [2] “Igen, mi hisszük,

hogy amíg a mi Urunk Jézus a földön volt, valóban

imádták, méghozzá helyesen . Bár nem volt az Isten,

Jehova, egy Isten volt.” [3] “A Logosz mindig

tisztelte Atyját, megvédve jó nevét és hírét, és

önként ment át a gyalázatos halálon, hogy

bevégezze Atyja akaratát; és az Atya gondoskodik

arról, hogy az egész teremtés imádja a Fiút .” [4]

“(Miért jött létre az Őrtorony Társulat?) …keresztény

misszionáriusok, tanítók, és Bibliát, illetve bibliai

irodalmat tanítók felkészítésére, támogatására,

eltartására és kiküldésére a világ különböző részére,

és a Mindenható Isten és Krisztus Jézus nyilvános

keresztény imádatára .” [5]

Az idézetekből világos, hogy még 1953-ban is azt

tanította a Társulat, hogy Jézusnak kijár az imádat:

“Krisztus dicsőséges szellemként imádandó.” [6]

Azonban az is kiderül belőle, hogy őt nem az igaz

Istennek tartották, hanem csak “egy Istennek”, vagy

mostanában “istennek”, “isteni lénynek”.

Az Érveljünk könyv helyesen állapítja meg (pp.

209-210.), hogy az imádat csak Istent illeti meg.

Miután a Társulat arra a következtetésre jutott

(bibliai szemmel nézve helytelenül), hogy Jézus

teremtett lény, de még továbbra is fenntartotta

álláspontját, hogy őt imádni kell, bálványimádásra

szólította fel a tagjait. Az Új világ fordítás első,

1950-es kiadása még így fordítja a Zsid 1:6-ot:

“Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott

földre, ezt mondja: És imádja őt [angol: "worship

him"] Isten összes angyala.” A későbbi, 1984-es

kiadás már megváltoztatta a verset, és így hangzik:

“Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott

földre, ezt mondja: És hódoljon előtte [angol:

"obeisance to him"] Isten minden angyala.” Az itt

használt görög kifejezés a proszküneó, amelyet az

ÚVF az összes többi előfordulási helyén helyesen

fordít (imádni). Itt azonban eltérve a saját maguk

által támasztott, szószerintiségre való törekvés

elvétől, ismét átírják a szöveget, hogy egyezzen

teológiai elképzelésükkel.

Tamás minden bizonnyal:

"Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek." (Jn 20,27-29)

Ő pedig első generációs keresztény volt, az első keresztények egyike. A Bibliában kell hinni, nem pedig egyesek nyakatekert értelmezésében. Jézus azt mondta, hogy aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem.

"Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt." (Jn 5,22-23)

Ha valaki tiszta motívumokkal közelít a Bibliához, az könnyen megérti, hogy a Biblia Jézus Krisztust örökké áldandó Istenként mutatja be (Rm 9,5). A Biblia megkülönbözteti Jézust az angyaloktól, és maga az Atya nevezi Jézust Istennek:

"Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fentartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban, Annyival kiválóbb lévén az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt azoknál. Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam? Viszont mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai. És bár az angyalokról így szól: Ki az ő angyalait szelekké teszi és az ő szolgáit tűz lángjává, Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálcája a te országodnak pálcája." (Zsid 1,3-8)

Csak azok számára jelentenek a fenti sorok mást, mint amit mondanak, akiknek a tradíciójuk elhomályosította a szemüvegét, majd rátelepedett az elméjükre, hogy ne vegyék észre a nyilvánvalót. Ez azonban ne zavarjon.

Az a tény, hogy Jézusnak imádatot mutatnak be, bizonyítja-e azt, hogy ő az Isten?

A Kár., Kat., ÚRB, B.—D. és KNB szerint a Héberek 1:6-ban az angyalok parancsot kapnak arra, hogy „imádják” Jézust. Az ÚV ezt írja: ’hódoljanak neki.’ A Máté 14:33-ban a Káldi és a Szep. szerint azt olvashatjuk Jézus tanítványairól, hogy „imádják” Jézust; más fordítások azt mondják, hogy „leborultak előtte” (ÚRB, KNB, Czegl., Kecsk., G.—K., Rav.); „eléje borultak” (Csia); „hódoltak neki” (ÚV).

Az Ógörög—magyar szótár szerint az „imádni” formában visszaadott görög pro·szkü·ne′ó szó jelentése: „leborul és a földet csókolja; leborulva hódol, térdreborulva tisztel, imád, üdvözöl” (Budapest, 1984, Soltész Ferenc, Szinyei Endre, 571. o.). Ezt a szót találjuk a Máté 14:33-ban, amely leírja, hogyan viselkedtek Jézussal a tanítványai; a Héberek 1:6-ban, amely azt mutatja meg, mit tesznek Jézus irányába az angyalok; a görög Septuaginta fordításban az 1Mózes 22:5-ben annak leírásaként, hogyan viselkedett Ábrahám Jehova előtt; az 1Mózes 23:7-ben annak leírásaként, hogy mit tett Ábrahám, midőn a kor szokása szerint üzletfelekhez illően tárgyalt emberekkel; és az 1Királyok 1:23-ban a Septuaginta szerint annak leírásként, hogyan járult Nátán próféta Dávid király elé.

A Máté 4:10-ben (ÚRB) Jézus ezt mondta: „ Az Urat, a te Istenedet imádd [a pro·szkü·ne′ó szóból ered], és csak neki szolgálj!” (Jézus itt nyilvánvalóan az 5Mózes 6:13-at idézte, és ebben a versben Isten neve, a tetragram olvasható.) Ezzel összhangban meg kell értenünk, hogy a pro·szkü·ne′ó itt olyan szívállapottal és gondolkodással párosul, amit csak Isten felé nyilváníthatunk ki.