Keresztények! Ti hisztek a reinkarnácioban?

Oké, próbálom összegezni a tőletek tanultakat röviden: Isten, aki mindenható, 2000 éve abbahagyta a beszélgetést az emberrel, de ha nem is így tett volna, hozzám biztosan nem szólna , mert nem vagyok üldözött,nem vagyok a szemében elég szent és különleges,sem elég buzgó, de még szükségem sincs annyira rá mint a prófétáknak volt,hallani sem hallok olyan jól mint ők és Isten szemében tekintélyem sincs akkora mint nekik volt. Azt kihagytad, hogy a választott néphez sem tartozom, azaz nem vagyok Isten kedvence. :( Viszont az ördög, akinek a rabszolgája vagyok, folyton folyvást duruzsol a fülembe és én aki szívből vágyik Istenre és az Ő igazságára ezt be is nyelem, mert vagyok olyan gőgös és ostoba. Így tutira a pokolba fogok kerülni, ami nem nekem készült ugyan, de Sátán rabszolgájaként és Ádám ősapám jóvoltából alanyi jogon csakis oda juthatok vagy akár el is kerülhetem. Ádámról jut eszembe: a paradicsomban minden tökéletes volt, jó volt, az eredendő bűn elkövetése előtt,de ők nem tudhatták, hogy az, nem érzékelhették a tökéletességet- mert nem ismertek semmi mást.Ennek így van valami értelme? Isten tudat nélküli báboknak teremtette őket? Miért? Unatkozott?

Na de visszatérve az eredeti témához, tehát nincs is más célja az életemnek, mint elég jót cselekedni és felszabadulni a rabszolgaságból.Ha nem így teszek Isten semmi többet nem tud értem tenni, pedig továbbra is szeret. Miért nem tud? Nem mindenható? Nálam van a következő lépés. Tehát én önerőből többre vagyok képes mint a mindenható Isten?

Istenhez csak azok tartoznak akik elfogadták fiát a Megváltót,és újjászülettek. Hogyan tették ezt? Honnan tudják, hogy újjászülettek?Változások mentek végbe bennük? Ti mit tapasztaltatok? Több bennetek a szeretet, alázat, együttérzés? Kezdtek Jézusra hasonlítani jellemetekben? Ha egyszer ez megtörtént,már mindig Istenhez fogtok tartozni, vagy Sátán továbbra is uralkodhat felettek ha nem vagytok eléggé résen?

Miért gondolod, hogy ha hiszek a reinkarnációban, akkor az lustává tesz és nem hajtom magam eléggé, hogy tökéletes legyek,mert ráérek pár ezer éven át is? Szerinted akarok én pár ezer éven át újra és újra megszületni,erre a csodálatos földi életre ahelyett, hogy Istennel lennék a tökéletes boldogságban, szeretetben?

"Lehet, elsőre keménynek hangzik, de pont azért ilyen Isten, mert senkire se erőltet semmit, mindent a mi akaratunkkal együtt visz végbe."- írod.

Már, hogy a viharba ne erőltetne rám semmit az Istened, mikor azzal fenyeget, hogy örök kínok vagy pusztulás vár rám ha nem azt teszem amit elvár tőlem és méghogy az én akaratommal együtt viszi végbe? Szerinted az én akaratom az, hogy egész életemben féljek, rettegjek, hogy elrontok valamit, vagy mikor hagyom magam átejteni a Sátán a cselszövéseivel?

Nekem ettől az egész magyarázattól az az érzésem támadt, hogy Istenben nem lehet megbízni, hogy Isten szeretetére nem lehet számítani, hogy Isten csak bizonyos feltételektől függően fogad el bennünket,így tehát

a végeredmény is kétséges. Mert ha nem számíthatok Isten mindenkor jelenvaló szeretetére,kinek a szeretetére számíthatok ? Ha Isten elfordítaná rólam a tekintetét, valahányszor nem viselkedem megfelelően, nem halandó volna-e maga is ?

- Isten, szerető Isten - mondod , de ha megszeged a parancsait, akkor soha véget nem érő számkivetettséggel és örökkévaló elkárhozással büntet !Nem ellentmondás ez?

Más kérdés: Isten ugye a saját képmására teremtett minket. Isten tökéletes, akkor hogyan lehetünk mi tökéletlenek és egyáltalán hogyan teremthet a tökéletes, tökéletlent? Pedig azok vagyunk, hiszen a tökéletlenségnek ez az állapota az, amelyben világra jöttünk, azaz az eredendő bűn állapota.

Egyes keresztények abban hisznek, hogy a tetteid lényegtelenek és jelentőség nélküliek.Gőgösség azt gondolni, hogy bármely tetted a mennybe juttathat. Egyetlen módon üdvözülhetsz, és az nem a saját utad vállalása, hanem hogy felfogadod közbenjárónak Isten fiát.

Ebben az esetben „meg vagy mentve". Ennek hiányában azonban nem számít, mit teszel, milyen életet élsz, milyen döntéseket hozol, vállalod-e önként az erőfeszítést a megjavuláshoz, úgysincs hatása.

Nem lehetsz értékes, mert eredendően értéktelen vagy. Ilyennek teremtettek. Miért ? Azt csak Isten tudja.

Azt állítják, hogy Isten, eredendően tökéletlen dolgokat

hoz létre, aztán azt követeli tőlük, hogy legyenek tökéletesek, különben a kárhozattal kell szembenézniük. Azt is állítják, hogy jó néhány évezred elteltével váratlanul megesett rajtunk a szíve,így attól kezdve nem kell szükségszerűen jónak lennünk,elég ha egyszerűen csak rosszul érezzük magunkat, ha nem volnánk jók, és fogadjuk el megmentőnek az Egylényegűt, aki mindig és mindenkor tökéletes, és így kielégíti Isten éhségét a

tökéletességre. Tehát Isten Fia(akit egyedül tekint tökéletesnek)megmentett minket a saját tökéletlenségünktől, azaz attól a tökéletlenségtől, amellyel az Atya ruházott fel minket.

Más szavakkal Isten Fia megment attól, amit az apja elkövetett.

Őszintén, bennetek soha nem merültek fel hasonló kérdések? Mindent vakon elfogadtok amit az egyházatok tanít nektek? Vagy kényelmesebb ördögtől valónak titulálni őket, mint gondolkodni rajtuk?

Meglátásom szerint nem értetted meg a lényeget, és nem is nagyon érzékelhető a szándék innen ahol ülök. Isten soha nem hagyta abba a kommunikációt. Az ember hagyta abba. Több száz év telt el úgy, hogy Isten nem talált egy embert sem, aki hajlandó lett volna Neki engedelmeskedni, legalábbis nem annyira, hogy mások megszólítására használhatta volna. Pontosan úgy, ahogy a Biblia Izrael királyait is minősítette. Például Jórámról, Akháb király fiáról ezt mondja: "És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, de nem annyira, mint az ő atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét, amelyet az ő atyja készíttetett volt. De mindazáltal követé Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneit, aki vétekbe ejtette volt az Izráelt, és el nem távozék azoktól." (2Kir 3,2-3) Vagy Hóseás királyról ezt mondja: "És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt; de nem annyira, mint Izráel ama királyai, akik előtte éltek." (2Kir 17,2) Az Egyházon belül éppen így megvoltak azok a kulcsemberek, akiknek az lett volna a dolguk, hogy Isten akarata szerint vezessék az Egyházat, de politikai, gazdasági, vagy egyéb érdekekből indíttatva nem engedelmeskedtek Isten akaratának, ha a kezdeti irány jó volt is, de bizonyos ponton megtorpantak. Izrael királyai például azon a ponton torpantak meg mind, amit Jeroboám király, a kettészakadt Izrael Északi Királyságának első királya hozott létre. Izraelnek minden évben háromszor fel kellett mennie Jeruzsálembe a törvény szerint. Az északi király azonban úgy okoskodott, hogy ha a Déli Királyság területén lévő Jeruzsálembe engedi a népet, akkor a déli király maga mellé fogja édesgetni a népet, ő pedig bajba kerül. Ezért létrehozott az Északi Királyság területén úgynevezett magaslatokat, hogy ott áldozzon a nép Izrael Istenének. Ez pedig olyan bűnt hozott Izraelre, amiből soha többé nem tudott kikecmeregni, a következménye pedig az Asszíriai fogság, és a teljes szétszóratás volt a nemzetek közé, már majdnem háromezer éve. Ezek a törzsek annyira asszimilálódtak a nemzetek közé, hogy jelenleg nem is tudható pontosan, hogy most hol is élnek. Akiket mi zsidóknak ismerünk, azok a később szétszórt Déli Királyság leszármazottai. Persze, a Biblia kijelentése szerint az elveszett törzsek is helyre lesznek állítva a következő időszakban.

Az előbbi királyok jól jelképezik azokat a keresztényeket, akik elkezdték a megtérést, de nem akarták a teljes fordulatot, hanem megelégedtek a vallásoskodással. Ezekkel az emberekkel Isten semmit sem tud kezdeni. Olyan emberekre van szüksége, akik teljesen alárendelik magukat Neki, mert azokon az embereken keresztül el tudja érni a világot. A Biblia szerint Isten szól: "Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!" (Jób 33,14) Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem hajlandó ennél többször szólni, hanem azt, hogy egy ember eléréséhez sokszor évekig tartó szellemi tevékenységre van szükség a háttérben, ugyanis ennek a világkorszaknak az istene vakká tette az embereket az Evangélium fényére (2Kor 4,4), és egy ember életében nem sok alkalom van arra, hogy ezt a sátáni függönyt félretolják az angyalok az ember szellemi felfogóképessége elől. Ha az ember nem használja ki ezt az alkalmat, akkor a "függönytologató-angyalok" továbbmennek a következő emberhez, a Sátán pedig újra sötétségbe borítja az engedetlen ember szívét. Persze, Isten nem mond le arról az emberről sem, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen vastag démonikus búrát kell szétzúzni ahhoz, hogy az adott ember halló állapotba kerüljön. Sajnos van olyan is, hogy valakinek csak egyetlen alkalom adatik a megtérésre, másnak pedig több alkalma van erre. Ezért nem szabad a kegyelemmel játszani. Jézus azt mondta, hogy nem azért jött, hogy az igazakat, hívja, hanem azért, hogy a bűnösöket hívja. Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek (Mt 9,12-13). Vagyis Jézus éppen azt a kategóriát szólítja meg az Evangélium által, amelyikről azt feltételezed, hogy nem érdekli Istent: a tökéletleneket, szentségteleneket, igazságtalanokat, bűnösöket. Éppen ezért annak az embernek, aki Istenhez akar közeledni, le kell szállnia a lováról, és meg kell aláznia magát, hogy beleférjen ebbe a kategóriába, ugyanis szűk ajtón kell átférni, ló nélkül (Mt 7,14). Jézus nem szól a tökéletesekhez, a szentekhez, az igazakhoz, a bűntelenekhez, csak abban az esetben, ha Ő volt a megszentelő, a megigazító, a bűnbocsátó és eltörlő, és nem azok az emberek nyilvánították magukat szenteknek, igazaknak és bűnteleneknek. Jézus azt mondta, hogy azért jött a világra, hogy a vakok lássanak, és akik látnak, vakok legyenek. A farizeusok megkérdezték Tőle: Szerinted mi is vakok vagyunk? Jézus azt válaszolta: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. De ti azt állítjátok, hogy láttok, ezért a ti bűnötök megmarad (Jn 9,39-41).

Az ember legelső jó cselekedete Isten előtt az, ha elfogadja Jézus Krisztust, és alárendeli az életét Istennek. Aki ezt nem teszi meg, az semennyi ún. jó cselekedettel sem tudja ezt az egyet pótolni. Ez az a lépés, amit mindenkinek meg kell tennie. Ezt sem önerőből, de önként. Az újjászületés Isten munkája az emberben, egyben feltétele az Isten országába való bekerülésnek (Jn 3,3-8). Aki nem születik újjá, az egy másik ország állampolgára, mint amelyiknek Isten a Királya (Jn 8,44). Ha valaki Isten országának az áldásaiból akar részesülni, annak fel kell vennie a mennyei állampolgárságot, ahogyan egy észak-koreai ember sem igényelhet az amerikai kormánytól családi pótlékot, vagy más olyan ellátást, ami csak az amerikai állampolgároknak jár. Aki nem hajlandó állampolgárságot változtatni, annak nincs joga okolni Istent azért, ha kimarad azokból az alanyi jogú ellátásokból, amiket csak az övéinek ígért meg (Mt 15,26). De mindenkinek van joga ehhez is, csak mielőtt felnézne az égre és elkezdené rázni az öklét Isten felé, jóbban tenné, ha előtte belenézne a tükörbe.

Kérdésedre válaszolva, igen, az újjászületésnek konkrétan megtapasztalható változások az eredményei, de ezeket mindenkinek saját tapasztalatból kell megismernie, nem elég mások beszámolóit meghallgatni. Az újjászületés során az ember isteni természet részesévé válik (2Pt 1,14). Jézus Krisztus megnyitja a szellemi felfogó képességét (Lk 24,45), és felismeri, hogy van szelleme, hogy a szellemvilág valóságos, megtapasztalja Isten jelenlétét, és elkezdi megérteni a Bibliát is. Az újjászületés beindít egy olyan folyamatot az ember életében, ami a Mennyben fogja elérni a csúcspontját, ha az ember mindvégig kitart, és teszi a dolgát (1Kor 15,1-4). A feltételes mód azonban mindvégig megmarad, amíg a Földön élünk.

Isten azt mondja a Bibliában, hogy mind az áldást, mind pedig az átkot felvázolta, de döntenünk nekünk kell, hogy melyiket választjuk. Isten azt is kifejezte, hogy Ő azt szeretné, ha az áldást választanánk (5Móz 30,19). Isten akarata azonban sok esetben nem valósul meg itt a Földön ebben a világkorszakban (Mt 6,10; 1Tim 2,4). Sokan választják azt, amit te. Ahelyett, hogy nyitott szívvel hallgatnák Isten mondanivalóját, olyan fogantyúkat keresnek, amiken keresztül meg lehet ragadni és jó messzire eldobni. Ez azonban az egyén felelőssége és döntése, ebbe senki másnak nincs beleszólása.

Hál' Istennek legalább egyetlen kérdésemre sikerült részben válaszolnod. Kár, hogy csak 1-re. Úgy érzem, elbeszélünk egymás mellett. Én nem minősítem a hitedet,nem akarlak téríteni, egyszerűen szeretnélek megérteni, te viszont anélkül, hogy bármit tudnál rólam, nem először ítélkezel felettem,(rögtön az első mondatodban)noha az igazságnak a közelében sem jársz. Átadtam az életemet Istennek, befogadtam a szívembe Jézus Krisztust és a környezetem számára is érzékelhető változások történtek a jellememben és az életemben. Alárendeltem akaratomat az Úr akaratának, noha Ő ezt sosem kérte tőlem és igazad van, Jézus Krisztus valóban megnyitotta szellemi felfogó képességemet. Ennek az eredménye az ahogyan ma a világról és Istenről gondolkodom. Szerinted ez helytelen, mert nem a Bibliát tekintem az elsődleges és egyetlen mércémnek és nem mások tapasztalatait(ahogy írtad) szajkózom. Mégis hogyan történhetett ez? Istennek nyitottam ki a szívem, mégis a Sátán lépett be rajta, de azóta mégis érzékelhetően pozitív változások mentek végbe a jellememben, hogy csak egy példát említsek: évek óta kűzdöttem, hogy leszokjak a trágár beszédről mert nagyon zavart, de nem sikerült. Isten segítségével ez egyik napról a másikra sikerült.

Ennél sokkal komolyabb tapasztalataim is vannak, de azok túl személyesek, ahhoz, hogy megosszam veled.

Bármit gondolsz is rólam, Istenen kívül én tudom a legjobban, hogy nincs fontosabb az életemben, mint megismerni Isten igazságát. Csak én és Ő tudjuk, hogy mennyire vagyok nyitott a válaszokra. Bennem nincs félelem és kétség, hogy hogyan folytatódik az életem földi pályafutásom után. Ha neked félelemre van szükséged ahhoz, hogy helyesen cselekedj,tedd azt, de szépen kérlek fogadd el ha valaki másként látja, ismeri Istent, más tapasztalattal bír felőle és ne ítélkezz, ne próbáld megfélemlíteni.

Régóta érdeklődéssel olvasom a vallás és valláskritika kategóriában feltett kérdéseket és válaszokat és egyre inkább hiszem ezek hatására, hogy minden emberi cselekedetet az alapvető két indulat egyike mozgat - a félelem vagy a szeretet.

Hű, lett egy kisregény. No, mindez összességében jól demonstrálja azt, hogy mi lesz abból, ha csak 2 és nem több ember úgy gondolja, ő helyesebben értelmezi a tanítást, mint az évezredes megszentelt hagyományos értelmezés: még csak véletlenül se fogják ugyanúgy értelmezni, ahnem totálisan egyedi eltéréseket hoznak létre! De még mindig úgy gondoljátok, hogy Ti vagytok az egyetlen jó úton?

Nos, Asperrinus (vagy valami hasonló), a Te elméletedben pont az a gond, amit Te is bevallasz, hogy Isten nem Isten. Ez gyakorlatilag egy politeista vagy minimum dualisztikus alapstruktúrájú vázra aggatott keresztény-díszítésű karácsonyfa. A kereszténység viszont Isten valódi uralmát hirdeti, neki nincs ellenlábasa, őt nem lehet ítélőszék elé hurcolni, nem hozhat felette egy tanács törvényeket - mindez sokkaljobban egyfajta politeista hindu világképnek felel meg. Aki ismeri az Igaz Istent, az tudja, hogy Ő nem ilyen. Ő nem egy isten a sok felsőbbrdndű lény közül, sőt, kapaszkodj: még csak nem is a legfelsőbb lény! Ő alapvetően minden teremtett dologtól különbözik, Ő önmagában létezik, Ő minden létező forrása, Ő az univerzum alapja és fenntartója. Személyes, sőt közösségi létezése van, de Ő nem olyan kategória, akit alá lehet vetni bárminek, mert mindent Ő tart fenn. Amikor egyfajta felszíni harcról szól az írás, vagy arról, hoyg nem mindig az van, ami Isten akarata, akkor nem alapvető filozófiai fogalmi rendszerben értelmezendő ez, hanem sokkal egyszerűbben. Mert Isten szabad akaratú lényeket teremt és Ő nem mindent despotikusan dönt el kényszerítően, hanem az esetek többségében szelíden kormányozza a világot, hívja az emebrt, sugallja a dolgokat. De nem azért, mert Ő egy korlátozott hatalmú félisten, hanem azért, mert Ő, az univerzum alapja és fenntartója ilyen szelíden viszonyul a személyes kapcsolatok szintjén az áltaal teremtett lényekkel. De ettől Ő még a világ korámnyzója, és vannak örök végzései a világ folyásáról és el tudja érni, hogy az Ő akarata érvényesüljön, sőt meg tudja semmisíteni akár az egész világot vagy annak részét is. De alapvetően nem így kormányoz. Úgy is meg lehet fogalmazni a viszont az Ő uralma és szíelídsége között, hogy valódi szabad akaratot adott a teremtményeinek, de az összes teremtmény összes szabad döntése helyet kap az Ő örök döntéseiben. A mi szabadságunkkal együtt irányítja a világot. És ez a Sátánra és angyalaira és érvényes, egyetlen eset sincs a Bibliában, amikor a Sátán olyat tesz, amit Isten nem enged meg neki, még azért is könyörög légiónyi ördög, hoyg legalább a disznókba belemehessenek, mert ők ismerik Isten hatalmát! Nem vetélytársa az ördög Istennek. Ha valamit "bizonyítani kell" Istennek, az nem egy klasszikus eljráás, ahol Isten vádlott és vannak kudarcai, hanem Ő mint az Úr úgy dönt, hogy mi a teremtmények jobban megértsük a dolgokat, ezért elmagyarázza azt nekünk. Akár úgy is, hogy Ő szeretetből leereszkedik és példákon keresztül magyaráz. Egyszóval: az Ő szelídsége és látszólagos gyenegsége nem valódi gyengeségből, korlátoltságból fakad, hanem abból, hoyg Ő képes az irántunk való szeretetből alázatosan leereszkedni és úgy magyarázni. Ez a valódi Istenkép, nem a törvénynek alávetett félisten, aki képtelen bizonyos dolgokat normálisan megtenni.

Másik, 72%-os:

Véleményem szerint arra a magyarázat, hoyg Isten miért teremtette az embert mi velünk a végső célja (meglepő módon :) ) a Biblia eleje és a vége mutat rá. Merthogy kezdetben minden jó volt, de az emebrnek nem volt jó egyedül lenni. Aki jól ismeri Istent (lásd fentebb is), az tudja, hogy itt nem valami hibát követett el, hanem szándékosan így rendezte a dolgokat, hogy megértessen velünk egy nagy igazságot. Merthogy akkor lett Isten képmásának teljes a boldogsága (miután éreztette vele Isten, hogy hasonlóképpen ahogy ő viszonyult az angyalokhoz, az ember sem talál tökéletes társat az állatokban), megteremtette az asszonyt, az Ádámhoz hasonló létezőt, aki "test a testéből". Isten társat, asszonyt akart, ezért teremtett embert! És rögtön az asszony definíciója után ott áll a nagy titok: elhagyja a férfi a szüleit és lesz egy test az asszonnyal! Ezt vonatkoztatja teljes joggal Pál Apostol Krisztusra és az Egyházra. Merthogy a Fiú is elhagyta az Atyát és emebrrré lett, egy testté vált a kozmikus asszonnyal! Itt nem valami száraz jogi tárgyalás megy, hanem a legcsodálatosabb dolog, a kozmikus házasság, amivel mindent megráétünk, még azt is, hogy miért alkotnak az atomok molekulákat világunk alapépítőköveiként és miért az ellentétek vonzzák egymást. És megértjük azt is, miért volt szükség az Egyház és az Eucharisztia szentségének alapítására. Merthogy a test is külön elemekből áll, alkotórészekből, tagokból, eleve ilyennek alkotta Isten. És egy ugyanilyen több tagból álló testet hozot létre az Egyházban, amelyet Ő éltet. ÉS úgy kerülünk mi be ebbe a testbe, hogy esszük a Fiú Isten, a Vőlegény testét és vérét, vagyis ténylegesen vérrokonságba kerülünk Istennel. Ezért lett az evés megalkotva. Az Egyházban, az Euyhrisztia szentségének hit által történő vétele által, a megtestesült Ige tanításához hűen mi többé válunk, mint bármely más teremtmény: "test leszünk Isten testéből", Isten Asszonya leszünk!

A történet erről szól. Mert mióta megjelent Isten a világban és megtestesült, létrehozva az Ő testét, azóta ítélet alatt van már a világ. Mert már lehet választani az Örök Életet, lehet Isten asszonyává válni, a szó legszorosabb értelmében az el nem múló Élet részévé válni, teljes emberségünkkel, amely test és lélek. ÉS ahogy Ő meghalt értünk és feltámadt, mi is úgy fogunk feltámadni, tehtá a feltámadás egy egészen kozmikus minőség, alapvetően különbözik a reinkarnációtól, Krisztus testének tagjaiként mi is Feltámadunk. Ő emebri személyes testével elővetítette azt, ami az Ő kozmikus testével történik, amelynek tagjaivá válhatunk az Egyházban. És hát nem véletlen, hoyg mivel is záródik a Biblia? A menyegzővel! Értjük már az egész világtörténelmet?

Tehát, hogy ne szaporítsam tovább a szót: nincs más üdvözülés, mint az Úton, az Igazságban és az Életben élni. Ez az Élet az Egyház. Ez nem egy szimpla tökéletlen földi szervezet kretén pedofil papokkal, hanem minden emebri hibája ellenére pontosan az a kozmikus Test, amely révén mi Isten Asszonyává válunk, meert így akar üdvözülni, így jutunk el a legmagasabb helyre, az Atyához, Isten valódi társává válva. És a mi testünkben is tapasztaljuk, hogy vannak elhaló sejtek, amik leválnak rólunk, kilökődnek és az élettelen föld részévé válnak, de születbek új sejtek is a kiesők pótlására. Pont így működik az Egyház is, ezért van az, hoyg nem minden tökéleets benne, de az állandó felszíni áramlás mellett (és révén) mindig marad egy élő mag. Nem egy könyvön kell filóznunk, nem is saját fantáziánkra hagyatkozni vagy keverni az ÉLet Igéit pogány tanokkal, hanem a Szent Hagyományban, az Élő Egyház vérkeringésében részt venni. Ezeket az igazságokat megérteni, ezeken gondolkodni. A hamis és a valódi megvilágosodás között pont az a különbség, hogy az utóbbi esetben az ember az összes egyéni fantáziáját, képzetét, egyéni gondolatait elhagyja és leplezetlenül szembenéz a valósággal!

Kedves Girgoy!

Kérdésed:

"De még mindig úgy gondoljátok, hogy Ti vagytok az egyetlen jó úton? "

Válaszom: Nem, soha nem is gondoltam hasonlót, sőt nem is hiszek az egyetlen jó út lehetőségében, csak abban, hogy vannak rövidebb és hosszabb utak, ám minden út Istenhez vezet előbb vagy utóbb.

Ezt írod:

"Mert Isten szabad akaratú lényeket teremt és Ő nem mindent despotikusan dönt el kényszerítően, hanem az esetek többségében szelíden kormányozza a világot, hívja az emebrt, sugallja a dolgokat. "

"valódi szabad akaratot adott a teremtményeinek, de az összes teremtmény összes szabad döntése helyet kap az Ő örök döntéseiben."

"De ettől Ő még a világ korámnyzója, és vannak örök végzései a világ folyásáról és el tudja érni, hogy az Ő akarata érvényesüljön, sőt meg tudja semmisíteni akár az egész világot vagy annak részét is"

Megjegyzem ezt meg is tette a Biblia szerint nem is egyszer.Nos akkor mennyire is szabad az az akarat?

Tehát a teremtés oka az volt a te vagy az egyházad értelmezésében, hogy Isten magányos volt, társra vágyott? Tehát Istennek vannak szükségletei?

"Mert mióta megjelent Isten a világban és megtestesült, létrehozva az Ő testét, azóta ítélet alatt van már a világ."

Tehát a magányos Isten teremtett magának egy társat, akin lehet uralkodni, akit ítélet alá lehet vonni.

Más: az ítéletet nem az eredendő bűn elkövetése vonta maga után? Az előtt is létezett már?

"Mert már lehet választani az Örök Életet, lehet Isten asszonyává válni"

Véleményem szerint azóta van döntési lehetőségünk, hogy a jó vagy a rossz mellett döntünk, amióta Ádám és Éva ettek a tudás fájáról. Azelőtt nem voltak tudatában jónak és rossznak, tehát nem is dönthettek felőle.

Apropó erről jut eszembe:Isten rájuk parancsolt, hogy ne egyenek a gyümölcsből mert különben meghalnak,

Honnan tudhatták volna, hogy rossz az ha megszegik Isten parancsát, hiszen még nem ettek a tudás fájáról? Ezzel csak azután szembesültek miután ettek a gyümölcsből. Hogyan vonhatta ezért őket Isten mégis felelősségre és büntethette velük együtt az egész emberiséget?

Ez kb olyan mintha egy tudatlan fél éves gyerekre ráparancsolsz, hogy ne tegyen meg valamit, noha tudod, hogy fogalma sincs róla, hogy mit jelent a jó vagy rossz, aztán ha nem hallgat rád jól megbünteted., és persze nem csak őt de a leszármazottait is.

Az utolsó mondatodra reagálva pedig csak annyit írnék, hogy nincs hamis vagy igaz megvilágosodás. A megvilágosodás az, amikor ráébredsz a valóságra, és ez egyszer mindenkivel meg fog történni, mert mindannyian Isten részei vagyunk.

Üdv! Némi kényszerszünet után most tudtam visszatérni. Tehát:

"Válaszom: Nem, soha nem is gondoltam hasonlót, sőt nem is hiszek az egyetlen jó út lehetőségében, csak abban, hogy vannak rövidebb és hosszabb utak, ám minden út Istenhez vezet előbb vagy utóbb."

No, ha nem gondolod azt, hogy Te vagy tuttira a jó úton, az jó dolog. Akkor mondjuk első körben vizsgálf meg annak lehetőségét (márpedig ez nem csak lehetőség, hanem egy szomorú realitás), hogy az utak többsége egyáltalán nem Istenhez vezet (ez is egy hindu nagygömböc-isten elmélet tévedése), hanem Istentől távolodik... V.ö. a széles és a keskeny út, amiről a megtestesült Igazság beszélt.

"Tehát a teremtés oka az volt a te vagy az egyházad értelmezésében, hogy Isten magányos volt, társra vágyott? Tehát Istennek vannak szükségletei?"

Ez nem az én vagy az Egyházam értelmezése, hanem maga a Biblia enged erre következtetni, amikor megteremti Isten saját képmását, akinek második lépésben alkotja meg csak asszonyát, illetve Isten és az Egyház között is mindig vőlegény-menyasszony képet használ és ezt erősíti meg Pál Apostol is (Ef 5: 31-32, és környezete, ill minden olyan kép az egész Bibliában, amikor az "első asszony" a hűtlen parázna Izrael, illetve a másik valódi asszony, akit feleségül is vesz a Biblia végén Krisztus). De egyébként ez az egész egy nagy titok, hiszen kezdetben sem volt magányos Isten, hiszen 3 személy tökéletes szeretetközösségében létezett, de mégis tett egy ilyen szerteetaktust kegyelemből, hoyg megteremtett egy önmagánál tökéletlenebb lényt, aki a hibái ellenére is szeret, kegyelmez, megtisztít, és végül maga mellé emel. Az ember egy egyedülálló kozmikus csoda, Isten szeretetének a tökéletes megnyilvánulása. De tudni kell, hogy nem az egész emberiség részesül ebben a kegyelemben, hanem csak az a "test", amelyet az emberekből létrehoz Isten és saját éltető testévé emeli, mint isteni Asszonyt. Tehát csak az Egyház tagjai üdvözülnek. Ha bármi "hiányt" érzett Isten kezdetben az legfeljebb az volt, hogy ez a leereszkedő és másokat felemelő szeretete aktuálisan is megnyilvánuljon. De erre igazából csak tippjeink vannak, mert nem voltunk ott a terv megszületésekor, csak annak kulcsrésztvevői lettünk.

Az Ítéletről meg nem értem, miért írsz ilyenekt, ennek rugaszkodj neki ismét. :) Nyílván az ítélet csak a bűn következménye, tehát nem volt kezdetben jelen. Amit meg a világban lévő ítéletről írtam, az egyszerűen az, hogy eddig lehetett lébecolni, de ha már a világban (hangsúlyozom: a világban) egy olyan alternatíva, hogy örök életed lehet itt egy helybeni választással, és ezzel a jelen lehetőséggel nem élsz, akkor önmagad jelölted ki önmagad számára az ítéletet: én nem akarok örök életet elnyerni, úyga hogy azt Krisztus kínálja, tehát elkárhozok. Merthogy itt arról van szó, hoyg Maga Isten kínálja ezt a lehetőséget (és nem mást). Ezt vagy elfogadják az emebrek, vagy nem. De mivel itt az örök élet maga lett felkínálva, ezért annak elutasítása a véges élet logikusan, nem? Tehát önmagad vonod magadra az ítéletet, ha végiggondolod, tulajdonképpen te nem akarsz üdvözülni - akármilyen indokkal is próbálod alátámasztani az Isten által kínált Út elutasítását.

"Honnan tudhatták volna, hogy rossz az ha megszegik Isten parancsát, hiszen még nem ettek a tudás fájáról?"

Úgy, hogy hisznek Istennek. Ennyi. Az emberben a bukáskor megtört a bizalom, a hit Istenben, és ha megnézed, az Eucharisztia szentsége pont ezt a mozzanatot gyógyítja meg az emebrben. Most azt mondja Isten, hogy "vegyétek, egyétek, ez az én testem és vérem, aki ebből ezsik, azt feltámasztom és örök élete lesz". Tehát nem azt mondja, hogy ne egyél, mert meghalsz, hanem pont azt, hoyg egyél és élni fogsz. Persze Isten úgy intézte, hoyg a felszínen a szemünkkel most is úgy látjuk, hoyg meghalunk (mert a felszínen Éva és úgy látta: ehető a gyümölcs), de itt áll helyre az elvesztett hit Isten szavában, mert a felszín ellenére újra hiszünk Isten szavának, hogy Ő fel fog támasztani minket. Ha nem ez lenne, nem gyógyulna meg a hitünk Isten szava iránt. De ehhez egyébként annyit is elég tudatosítani, hoyg ki is mondja ezeket a szavakat.

"A megvilágosodás az, amikor ráébredsz a valóságra, és ez egyszer mindenkivel meg fog történni, mert mindannyian Isten részei vagyunk." Ez megint a hindu naivitás, nem a keresztány valóság. Amikor ráébredsz a valóságra, az egyszerre sokkol és felemel, mivel az emebr tualdjonképpen az a lény, akinek a választás a kezében van a mindenség legalacsonyabb vagy legmagasabb pontja között! Mindkét pólus karnyújtásnyira van az ember előtt.