Miért pont Ábrahám, Izsák, Jákob és fiai voltak kiválasztva?

Nem tudom, de ezek erőt adnak, mert sokszor bizonytalan vagyok, mivel közel sem vagyok szent és vannak olyan bűneim, amiket bárhogy imádkozom érte, mindig visszatérnek és félek, hogy nem felelek meg Neki, de mikor ezeket látom, akkor megértem, hogy ismer engem és minden gyarlóságommal együtt kiválasztott.

Öröm ez a kérdés. :)

Szervusz

Az általad felsoroltak közül Ádrahámot érdemes megvizsgálni, mert neki tett ígéretet Isten(vele kötött szövetséget), a többi leszármazottjának(akiket felsoroltál) mindig megemlítette Isten ezt a szövetséget, amelyet Ábrahámmal kötött, hogy azok lássák, észrevegyék Isten szava megbízható.

Elküldöm neked Ábrahám történetét, talán ez segít megtalálnod a választ a kérdésedre.

„Atyja . . . mindazoknak, akiknek van hitük”

Noé csupán két évvel Ábrahám születése előtt halt meg. Miután a családjával elhagyta a bárkát, áldozatot mutatott be Jehova Istennek, Jehova pedig azzal válaszolt, hogy szivárvány tűnt fel az égen (1Móz 8:20; 9:12–14). Akkor még minden ember Jehovát, az igaz Istent imádta. Ám tíz emberöltővel később, Ábrahám idejében alig akad valaki a földön, aki Jehovát szolgálja. Az emberek hamis isteneket imádnak. Még Ábrahám apja, Táré is közéjük tartozik, sőt valószínű, hogy bálványokat készít (Józs 24:2).

Ábrahám azonban más volt. A hite az évek múlásával egyre jobban megkülönböztette őt a körülötte élőktől. Később Pál apostol Isten ihletésére azt írta róla, hogy „atyja . . . mindazoknak, akiknek van hitük”. (Róma 4:11.) Ha megvizsgáljuk, mi segített neki, hogy ilyen szilárd legyen a hite, sokat tanulhatunk arról, hogyan erősíthetjük a hitünket.

Kitartott Jehova mellett

Kitől hallott Ábrahám Jehova Istenről? Biztosak lehetünk benne, hogy Ábrahám idejében Jehovának voltak hűséges szolgái a földön. Közéjük tartozott Sém is. A Biblia általában őt említi meg először Noé három fia közül, noha nem ő volt a legidősebb, minden bizonnyal azért, mert rendkívüli hite volt. Nem sokkal az özönvíz után Noé azt mondta, hogy Jehova „Sém Istene” (1Móz 9:26). Sém Jehova hű imádója volt.

Vajon Ábrahám ismerte Sémet? Elképzelhető. Milyen izgatottság foghatta el kisfiúként, amikor megtudta, hogy van egy idős, bölcs rokona, aki már több mint 400 éves. Sém látta, hogyan vetett véget a gonosz világnak az özönvíz, és hogyan tisztította meg a földet. Tanúja volt annak, hogy az emberek sokasodásával megalakulnak az első népcsoportok, és megélte azokat a sötét napokat is, amikor Nimród fellázadt. Az istenfélő Sém nem vett részt Bábel tornyának az építésében, ezért amikor Jehova előidézte, hogy az építők különböző nyelveken kezdjenek beszélni, Sém továbbra is az emberiség eredeti nyelvét beszélhette, azt, amelyet Noé is. Biztosak lehetünk benne, hogy Ábrahám nagyra becsülte ősatyját, Sémet. Ráadásul Sém csak hosszú-hosszú évekkel Ábrahám születése után halt meg. Ezért nagyon valószínű, hogy tőle tanult Jehováról.

Ábrahám elítélte az Ur városát átható bálványimádatot

Bárkitől hallott is Ábrahám Jehováról, az biztos, hogy megszívlelte az özönvíz tanulságát. Noéhoz hasonlóan ő is törekedett rá, hogy Istennek tetszően éljen, ezért nem vett részt a bálványimádatban, és ezért különbözött annyira az Urban élő emberektől, sőt a családtagjaitól is. Idővel feleségül vette Sárát. Nagy örömére olyan társra talált benne, akinek nemcsak a szépsége, hanem a Jehovába vetett hite is rendkívüli volt. Bár nem született gyermekük, Jehova szolgálata kétségtelenül nagy örömet szerzett nekik. Ők nevelték fel Ábrahám árván maradt unokaöccsét, Lótot.

Ábrahám sosem csatlakozott Ur városának bálványimádó népéhez, sem ő, sem Sára nem félt másmilyen lenni.

„Menj ki földedről”

Ábrahámnak egy nap felejthetetlen élményben van része, üzenetet kap Jehova Istentől. Bár a Biblia nem megy bele a részletekbe, azt feltárja, hogy „a dicsőség Istene” megjelent ennek az istenfélő férfinak. ( Cselekedetek 7:2, 3.) Valószínűleg Jehova egyik képviselőjének, angyalának a segítségével bepillantást nyerhet a világegyetem uralkodójának fenséges dicsőségébe. Milyen felemelő lehet Ábrahámnak látni a különbséget az élő Isten és az élettelen bálványok között, melyeket a környezetében imádnak az emberek!

Mi az üzenet? „Menj ki földedről és rokonaid közül, és gyere be arra a földre, amelyet mutatok neked.” Jehova nem nevezi meg, melyik földre gondol, csak annyit mond, hogy később majd megmutatja Ábrahámnak. Ahhoz, hogy Ábrahám teljesítse Isten kérését, el kell hagynia a szülőföldjét és a rokonait. Az ókorban a Közel-Keleten nagyon fontosnak tartották a családot, annál szörnyűbbet el sem tudtak képzelni, mint hogy valaki a családjától messzire költözzön, néhányak számára ez még a halálnál is rosszabb volt.

Ábrahámnak nem lehetett könnyű otthagynia otthonát. Ur virágzó, gazdag város volt. Az ásatások során feltárták, hogy a lakói nagyon kényelmes otthonokban éltek. Némelyik házban tíznél is több helyiség volt, melyek kikövezett udvar körül helyezkedtek el. A legtöbb házban volt vezetékes víz, illemhely és csatornahálózat, ami kellemessé tette a család és a szolgák életét. Ráadásul Ábrahám és Sára már nem volt fiatal, Ábrahám a hetvenes, Sára pedig a hatvanas éveiben járt. Mint minden gondos férj, alighanem Ábrahám is szeretett volna megfelelő körülményeket biztosítani Sárának. Biztosan sokat beszélgettek azokról a kérdésekről és kétségekről, melyeket Jehova szavai vetettek fel bennük. Mennyire örülhetett Ábrahám, hogy Sára is kész teljesíteni Isten kérését, és otthagyni kényelmes otthonukat.

Ábrahámnak és Sárának bőven van tennivalója az utazás előtt. Sok mindent be kell csomagolniuk és meg kell szervezniük. Vajon mire lesz szükségük, és mire nem? És mi lesz a szolgáikkal meg a családtagjaikkal, főként az idős Táréval? Szeretnék őt magukkal vinni és a gondját viselni. Táré valószínűleg örömmel velük tart, mert a Biblia szerint ő, a család feje az, aki elviszi a háznépet Urból. Úgy tűnik, Táré felhagyott a bálványimádattal. Ábrahám unokaöccse, Lót is velük megy (1Móz 11:31).

Végül elérkezik az indulás napja. Karavánjuk a várost körülvevő falakon és árkon túl gyülekezik. A tevéket és a szamarakat felmálházták, a nyájakat összeterelték. A család tagjai és a szolgák is elfoglalták a helyüket, és izgatottan várakoznak. Alighanem minden szem Ábrahámra szegeződik. Mikor Ábrahám megadja a jelt az indulásra, útra kelnek, és örökre búcsút vesznek Ur városától.

Az ilyen döntések általában áldozattal, önfeláldozással járnak. Jehova nem felejtkezik meg azokról, akik hisznek benne, megjutalmazza őket (Héb 6:10; 11:6). Vajon Ábrahámot megjutalmazta?

Átkelés az Eufráteszen

Lassanként a karaván minden tagja megbarátkozik az utazás nehézségeivel. Ábrahám és Sára hol teve- vagy szamárháton, hol pedig gyalog mennek, beszélgetésük az állatok csengőjének csilingelő hangjába vegyül. Idővel a karaván legtapasztalatlanabb tagja is könnyedén veri fel és bontja szét a sátrakat, és ügyesen segíti fel az idős Tárét a teve vagy a szamár hátára. Múlnak a napok, a hetek, de a karaván rendületlen halad északnyugat felé az Eufrátesz mentén.

Mintegy 960 kilométer megtétele után Hárán méhkaptárszerű házikói tűnnek fel. Ez a gazdag város keleti és nyugati városokat összekötő, kereskedelmi utak találkozásánál fekszik. A család egy időre letelepedik Háránban, valószínűleg azért, mert az idős Táré túl gyenge ahhoz, hogy továbbmenjenek.

Táré 205 éves korában meghal (1Móz 11:32). Ebben a nehéz időszakban Ábrahám vigaszt merít abból, hogy Isten ismét szól hozzá. Jehova megismétli az Urban adott utasításait, és további részleteket tár fel az ígéreteiről. Ábrahám „nagy nemzetté” lesz, és neki köszönhetően a föld minden családja áldásban részesül. (1Mózes 12:2, 3.) Ez a szövetség erőt ad Ábrahámnak, hogy folytassa útját.

Jehova bőségesen megáldotta Ábrahámot, amíg Háránban volt, ezért az utazás előkészületei most még több időt vesznek igénybe. A beszámoló szerint magukkal visznek „mindent, amit gyűjtöttek, valamint azokat a lelkeket, akiket Háránban szereztek” (1Móz 12:5). Ábrahámnak sok szolgára és nagy vagyonra lesz szüksége, hogy „nagy nemzetté” legyen. Jehova nem mindig teszi gazdaggá a szolgáit, de megadja nekik azt, amire szükségük van ahhoz, hogy megvalósítsák az akaratát. Jehova áldásával Ábrahám folytatja útját az ismeretlenbe.

Ábrahámnak és Sárának lemondással járt hátrahagynia kényelmes otthonát

Hárántól néhány napi útra fekszik Karkemis, a karavánok általában itt kelnek át az Eufráteszen. Valószínűleg Ábrahám is itt vezeti át a háznépét a folyón i. e. 1943-ban, annak a hónapnak a 14. napján, melyet később niszánnak neveztek el. Ekkor kerül sor Isten népe történelmének egyik fontos eseményére (2Móz 12:40–43). A föld, amelyet Jehova az ígérete szerint megmutat Ábrahámnak, délre terül el. Ezen a napon lép érvénybe Isten szövetsége Ábrahámmal.

Ábrahám folytatja útját dél felé. Mikor a karaván megáll Móré nagy fáinál, Sikem közelében, Jehova újra szól Ábrahámhoz. Feltárja neki, hogy ez a föld a magváé, vagyis az utódjáé lesz. Vajon Ábrahámnak eszébe jut, hogy Jehova az Édenben azt jövendölte, hogy egy mag, vagyis utód egy nap megmenti majd az emberiséget? (1Móz 3:15; 12:7). Elképzelhető. Ábrahám talán kezdi sejteni, milyen szerepe van Jehova szándékának a megvalósulásában.

Ábrahám nagyon hálás Jehovának azért, hogy ilyen fontos szerepet szán neki. Ahogy folytatja tovább az útját – nyilván óvatosan, mert a földet még a kánaániták lakják –, oltárt épít Jehovának Móré nagy fáinál, majd pedig Bétel közelében, és segítségül hívja Jehova nevét. Ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy hálát ad Istennek, hogy ilyen nagyszerű jövő vár az utódjára, és valószínűleg azt is jelenti, hogy beszél a kánaánita szomszédainak Jehováról. (1Mózes 12:7, 8.) Persze Ábrahám hitét még komoly nehézségek fogják próbára tenni. Ám nem azon járnak a gondolatai, milyen kényelmes volt az élete Urban, hanem Jehova ígéreteit tartja szem előtt. A Héberek 11:10-ben ezt olvassuk róla: „várta a valódi alapokkal bíró várost, amelynek építője és alkotója az Isten.”

Mi már sokkal többet tudunk a Héberek 11:10-ben említett városról, vagyis Isten királyságáról, mint Ábrahám. Tudjuk, hogy a királyság már létrejött az égben, a királya, az Ábrahámnak megígért mag, vagyis Jézus Krisztus már megkezdte az uralkodását, és azzal is tisztában vagyunk, hogy a királyság hamarosan véget vet ennek a gonosz világnak. Gondoljunk csak bele, milyen csodálatos lesz megélni azt az időt, amikor Ábrahám feltámad, és megérti, hogyan valósult meg pontosan Jehova szándéka!