Ádám és Éva ugyanúgy néztek ki, mint a mai ember?

Ugyanúgy, persze.

És feketék voltak.

Szia!

Természetesen hasonlítottak ránk, én azonban úgy gondolom, hogy vannak különbségek.

Ahogy én elképzelem az embert, amikor Teremtője kezéből kikerült: termete fenséges volt, alakja tökéletesen arányos. Arcszíne viruló egészségről tanúskodott, és az élet fényétől és örömétől ragyogott. Szerintem Ádám sokkal magasabb volt, mint a föld mostani lakói. Éva termete pedig valamivel kisebb volt, de alakja nemes és nagyon szép.

Mielőtt Isten bőr ruhákba öltöztette őket a bűntelen pár nem viselt mesterséges öltözéket. Én úgy képzelem, hogy fény és dicsőség takarta be őket, mint az angyalokat. Ameddig engedelmeskedtek Istennek, ez a palást burkolta be őket.

Ami érdekes még, hogy a bibliai beszámoló szerint az első emberpár tápláléka alapvetően gabonából és gyümölcsökből állt (1Móz 1:29). Isten rájuk bízta a kert gondozását és azt "hogy műveljék és őrizzék azt" (1Móz 2:15). Én úgy képzelem, hogy ez az elfoglaltságuk nem volt fárasztó, hanem kellemes és felüdítő. Isten a munkát áldásul adta az embernek, hogy elfoglalja értelmét, erősítse testét és fejlessze képességeit.

Üdv. Péter

Valahogy így nézhettek ki:

[link]

#5

Mesélj egy kicsit az aboriginálokról!

[link]

"Mielőtt Isten bőr ruhákba öltöztette őket a bűntelen pár"

Péter! Szerintem: A bőrruha - a bőr, mint érzékszerv, amely lehatárol és érzékelési tapasztalatra ad lehetőséget. A bűnbeesés előtt erre nem volt szükség, sokkal szellemibb állapotban élték egységüket a teremtő Atyaúristennel - tehát előtte nem úgy néztek ki - nem voltak fizikai értelemben úgy lehatároltak, mint a bűnbeesés után.

aa

Sziasztok!

Itt egy óriási félreértés van, ami abból adódik, hogy egyetlen mondatot kiragadtatok a szövegkörnyezetéből.

A 3:21 közvetlen előzménye a 3:7, ami arról szól, hogy az első emberpár észrevette, hogy meztelen és ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. Ezeket az ágyékkötőket cserélte le Isten bőr ruhákra (az eredeti héber szöveg szerint állatbőrköntösökre). Vagyis itt nem arról van szó a korábbi szellemi létüket materializálták emberi bőrrel!

Az állati bőrnek egészen más jelentősége van. A héber és konzervatív keresztény magyarázók szerint az, hogy Isten maga csinált bőrruhákat az embernek, Isten gondviselését akarja érzékeltetni: ellátja az embert alkalmasabb ruhával, mielőtt elhagyná az Éden kertjét.

Azonban ha a szöveg mélyére nézünk egy másik összefüggést is felfedezhetünk. Isten előre adott figyelmeztetésében azt olvassuk, hogy "amely napon eszel arról, bizony meghalsz." (2:17). Azonban azt látjuk, hogy aznap nem haltak meg. Sokan misztifikálják ezt azzal, hogy "szellemileg halottak" lettek, de itt semmi ilyesmiről nem olvasunk. Noha Ádám és Éva csakugyan nem haltak meg ekkor, a bűneset napján mégis megjelent a halál az Édenben, mert helyettük - Isten kegyelmére utalva, és az eljövendő Megváltó előképeként - egy ártatlan lénynek kellett elpusztulnia. Isten figyelmeztetése ráadásul abban az értelemben is igaznak bizonyult, hogy az első emberpár is elveszítette az élet jogát. Nem járulhattak többé az élet fájához, és kimondatott fölöttük az ítélet: „Por vagy te és ismét porrá leszel.” Az emberi élet tehát ettől kezdve véges időtartamú lett, és a bűn sokasodásával egyre rövidült. Egyedüli értelme, hogy próbaidőül szolgáljon, amely alatt ki-ki végiggondolhatja és eldöntheti, hogy melyik életrendet tartja igaznak, és melyiket kívánja követni.

Az áldozatok bemutatásában az igaz istenhit fejeződött ki az Ószövetségben, és nyilvánvalóan már a bűneset óta érvényben volt mint isteni rendelkezés. Ez tehát a 3:21 igazi jelentősége, mely szerint Isten bőrruhákat készített az első emberpárnak.

Az áldozatok bemutatása azonban mindig az ígéretre emlékeztette őket, és a szabadulásba vetett hitüket fejezhették ki általa mind maguk és utódaik számára, mind Isten és a mennyei lények előtt. Ez magyarázatot jelent arra is, hogy Isten miért fogadta el később Ábel áldozatát - amely az Isten által tanított áldozat volt - és miért nem Kainét, aki pedig emberi önteltségében saját keze munkáját mutatta be Istennek. A mágikus vallásgyakorlatban azóta is az ember ad ajándékot Istennek engesztelésül, akitől ezért kérése teljesítését reméli. Ábel elfogadta az Úrtól a kegyelmet, Kain ehelyett „adni vélt” a sajátjából Istennek. A kettő között óriási a különbség!

Üdv. Péter