Szerintetek is önzőség ha egy szülő megkereszteli a gyerekét, amíg a gyerek nem képes dönteni?

Én 12 évesen lettem megkeresztelve, utólag úgy gondolom, fölöslegesen. Természetesen senkit nem szeretnék megbántani, ez csak az én véleményem. Egy vagy két évig jártam hittanra, akkor volt első áldozás is, de itt véget is ért a történet. Azóta teljesen más irányt vett az érdeklődésem, a természetvallásokban hiszek (wicca).

Én is azt vallom, amit Te, kérdező. Majd ha a gyerekem felnő, kiválasztja magának azt, amiben hinni szeretne, már ha szeretne bármiben. Ha nem, hát úgy is jó.

Amúgy visszatérve az egyik dologra: régen nagyon vallásosak voltak az emberek, és azért keresztelték meg a csecsemőket, mert magas volt a csecsemők halálozási aránya. Ez azért fontos, mert ha nem volt megkeresztelve, nem temették el tisztességesen, nem kapott keresztény temetést, nem nyugodhatott abban a temetőben, ahol a többi keresztény. Legalábbis én így tudom. Volt is erről szó egy könyvben, (Egy tiszta nő), ahol pl. ez volt a probléma, valamint az, hogy házasságon kívül született a gyermek.

Régen ilyen szabályok voltak :/

23/N

Nem önzőség, hagyomány.

Amúgy szerintem is jobb, ha a keresztelés akkor történik, amikor az ember már meg is tudja érteni a lényegét (4-5 éves gyerek is képes már erre, persze a maga szintjén). Attól úgysem kell félni, hogy a gyerek pokolra jut, ha meg nem keresztelik, mert 1. már messze nem olyan magas a gyermekhalandósági arány, mint régen volt, és ugye régen ez indokolta a csecsemőkeresztséget, 2. ez a "keresztelés nélkül pokolra kerülsz" egy nagyon ostoba hiedelem, én legalábbis el nem tudom képzelni, hogy Isten azért utasítana el valakit, mert anno nem állt a szenteltvíz alá. Azzal meg pláne nem kell foglalkozni, hogy X.Y. ismerősék majd megmondják, hogy "miféle keresztények ezek, hogy még csak meg sem kereszteltetik a gyereküket?".

Ugyanakkor abba se halt még bele senki, hogy gyerekkorában megkeresztelték. Ha nem szeretné gyakorolni a vallását, akkor ne gyakorolja, ennyi. Ha nem hisz az egészben, akkor mégis mit számít neki egy keresztség?

Kérdező, meg ne tanítsd a gyerekedet saját anyanyelvedre, mert felnőttként ki tudja milyen anyanyelvű szeretne lenni.

Ami a csecsmőhalandóságot illeti, egy életképtelen csecsemőt a születése után az anyja is érvényesen megkeresztelhet kényszerhelyzetben, hogy ne kereszteletlenül haljon meg. Ezt a katolikus egyház elismeri.

Kedves Mustafa azért igen nagy a különbség az anyanyelv és a vallás között....

Katy

Katy, a ti gyerekeitek nem tanulnak imádkozni, nem tanulnak Istenről, nem mondtok nekik semmit ami a hithez vezetné őket, nem nevelitek semilyen vallásszellemében ?

Mert csak így lehetne teljesen befolyásmentesen dönteniők nagykorúságukat elérvén, hogy milyen hitet akarna vallani. Ellenkező esetben minden ítélkezés mentesen kellene ismertetnetek vele az összes ismert vallást a tieteket beleértve, de minden szépítés és agitációtól mentesen! Vagy ha nem így van akkor ti si viezt prédikáltok és bort isztok.

Igen, neveljük gyermekeinket. Emlékszem mikor a fiam még kisiskolás volt, és osztálytársai befolyása alapján, kételkedni kezdett, hogy a "helyes úton " vagyunk-e

Emlékszem annyira komolyan vette a dolgot, hogy maga akart meggyözödni vajon igaz-e a háromságtan,lélekhalhatatlanság stb.

Ö maga személyes tanulmányozást csinált /ami engem nagyon meglepett korához képest, lehetett olyan 10-12 éves/

Soha nem felejtem el boldog arcát, amikor azt mondta: "meggyözödtem, nekünk van igazunk"

Most kérem ne érezzék magukat sértve más vallásos nézetüek, én a saját tapasztalatomat írtam le.

Nem kényszerítettük a férjemmel a fiunkat. Természetes hogy vittük magunkkal a gyülekezetbe, foglalkoztunk vele, olvastunk sokat /sok mesét is, klasszikusokat is/

Barátainkkal sok-sok szép kellemes kiránduláson, piknikezésen vettünk részt. Sok barátot talált magának végül egy kedves szép kislányt :) Mind a ketten felnött fejjel keresztelkedtek meg ....

Katy