A lélek mint örökké tartó elpusztíthatatlan dolog valóban csak az emberek megnyugtatására kitalált fogalom, hogy ne aggódjanak a halál miatt?

Ezt egy könyvben olvastam, mondható hogy ateista konyv, mert egyik vallást se fogadta el se kereszténység, se muszlim, se buddhista, semmi hanem az élet kérdéseiről írtak benne és az emberek gondolkodásairol.

Nem fogok tudni pontosan idézni, mert régen olvastam, a címére sem emlékszem, de valami ilyesmit irt:

A lelket az elpusztíthatatlan halálon túli természet feletti fogalmát az emberek találták ki. A vallás beszélte be a hívőknek: “meghalsz? Ne aggódj, a lelked örök, nincs mitől félned! A lelked örökké él, elpusztíthatatlan! "

Egy emeber összeesik az utcán, oda megy hozzá egy pap: milyen vallású vagy fiam? Segithetek a lelkeden!

-épp most haldoklok, maga meg a lelkemmel jön??? Inkább segítsen rajtam, és hivja a mentőt!

Valójában az embernek igenis van mitől félnie, hiszen senki nem jött vissza a halálból, de megnyugvást adhat az, hogy hiába halsz meg, a lelked örökké lesz."

Elgondolkodtató. Lehet benne valami? Végül tényleg, mi lenne a lélek? Ez megfoghatatlan, honnan tudják, hogy van? Mivel mérik? Ki talalta ki? Ki írt először róla?

És a lélek az saját, vagy mondjuk csak kapta az ember valakitől? Vagy csak kölcsönbe van?

Tényleg csak a halál félelmet akarták ezzel nyugtatni?