A kijevi barlangkolostorban (Pecserszka Lavra) tényleg élve temetkeztek a földbe a szerzetesek?

Lehet, hogy az élve eltemetkezés valójában azt jelenti, hogy bezárkóztak a föld alá, és a többi testvér gondoskodott enni-innivalóról.

Föld alatti cellákban élhettek aszketikus életet a szerzetesek. Haláluk után szépen felravatalozták őket, a kolostor melletti temetőbe temették. A csontmaradványokat csont kamrákba gyűjtötték össze.

Ezt nem értem. Élve eltemetik magukat? Magyarán öngyilkosok lesznek? Ennek mi értelme lenne? Vagy tudják, hogy meg fognak halni x óra múlva, és már előre eltemetik magukat, hogy ne kelljen majd gödörásással fáradozni?

Ez nem valami kitaláció?

3-as, minek szólsz hozzá ha nem tudod miről szól a kérdés?

Nem olvastam azt a könyvet, de voltam a Kijevi barlangkolostorban (Pecsorszka lavra) és láttam, hallottam. A kolostor úgy keletkezett, hogy eredetileg néhány szerzetes remete a barlangban húzódott meg világ elől, szegénységben élni. Később mikor a közösségük bővült, a barlang főlőtt építettek kolostort és templomot. Az ottani szerzetesek némelyike annyira aszketikus életet akart élni, hogy a barlang elég hosszú járatainak olyan üregébe falaztatta be magát amelyikben éppen hogy elfért feküdni, és csak annyi rést hagytak meg neki amin naponta beadták a kenyeret és vizet és levegőhöz jutott. De sötétségben élt. Amíg élt, amikor meghalt a kis rést is befalazták. Voltak akik nem voltak befalazva, de az odúkban éltek. És voltak akik a kolostorban éltek és csak haláluk után temették őket a barlangba. Ma ezek az odú sírok fel vannak tárva és a természetesen mumifikálódott tetemek láthatóak úgy ahogy ott feküdnek évszázadok óta. A barlang kivételesen nagyon száraz ezért mumifikálódtak a holttestek. A barlang idegenvezetésel látogatható (volt a szoci idején, ma nem tudom beengednek e turistákat). Elég nyomasztó érzés volt veégigmenni rajta a halott szerezetesek múmiái között a gyenge megvilágításban. Néhány percre teljes sötétség volt, hogy jobban átérezük az annó ott élők sorsát.