Van olyan keresztény vallás ahol nem bűnről prédikálnak, hanem a szeretetről beszélnek?

Ez papfüggő, nem vallásfüggő. Katolikus papunk a 90-es években nem rossz dolgokról beszélt, nem bűnről, de olylan idejétmúlt dolgokkal példázott, hogy nagyon távol állt tőlünk. Majd jött egy fiatal, akkor 28 éves, focizott a gyerekekkel, napi aktuális témákkal magyarázta a régi tanítást, és jól beszélt. Ő sem bűnről prédikált. Nem tudom hol hallottál bűnről való prédikációt.

Egyébként ismerek evangélikus lelkészt is, ő sem arról beszét soha. (10 gyereke volt, 2-vel együtt buliztunk annakidején)

minden vallásban ott van a bűn is és a szeretet tanítása is.

de ez szerintem nem is baj,hisz mind kettőről tudni kel.

ilt ismerni,hisz ez a vallás egyik alap elve.

tehát szerintem nincs olyan vallás ahol nem beszélnének a bűnről és a szeretetről.

Nálunk soha nem prédikálnak a bűnről, tényleg az Örömhírt hirdetik minden szertartáson.

A bűn az csak olyan szinten jön szóba, hogy tartsunk rendszeresen lelkiismeret-vizsgálatot, és ha kell bűnbánatot, de inkább kerüljük a bűnt. Ennyi azért kell, és bele is fér, senki nem érzi magát tőle lebasszuskulcsozva.

De amúgy sem prédikál sokat a papunk, a szentírási olvasmányok és a liturgikus imák és himnuszok szövegei úgyis elég mondanivalót hordoznak.

A kereszténységben mindkettőről prédikálnak. Mert fontos, hogy az ember igyekezzen elkerülni a bűnöket, de még fontosabb a bűnbánat. Ha valaki bűnt követ el, egyes helyeken azzal ijesztgetik, hogy a pokol tüzén fog égni örökké. Nem a pokoltól kell félni, hanem a bűnt kerülni, de, ha bűnt követsz el, teljes szívből meg kell bánni. Isten látja, hogy megbántad a bűnödet, ezért megbocsát.

A szeretet pedig az egésznek az alapja. Isten azért bocsát meg a bűnösnek, mert mindannyiunkat szeret. De nekünk is szeretnünk kell Őt és egymást. Van, aki azért akar jó lenni, mert fél a kárhozattól. Ez jó dolog, de nem eléggé - a legjobb az, ha valaki eljut arra a szintre, hogy azért akar jó lenni, mert szereti Istent, és nem akarja megbántani.

Ugyanígy, lehet, hogy azért nem szólok be valakinek, mert félek, hogy lekever nekem egy nagy pofont. De az még nem szeretet, csak félelem. Az emberekkel kapcsolatban is hasonló a dolog: ne azért ne akarjunk rosszat másnak / ne azért akarjunk jót másnak, mert félünk tőle, hanem, mert valóban jót akarunk neki, szeretjük őt.

A szeretet az alapja annak is, hogy Isten megbocsát; hogy mi kerüljük a bűnt; ha rosszat teszünk, megbánjuk; hogy Istentől és a másik embertől merünk bocsánatot kérni; és, hogy megbocsátunk a másik embernek.

A kettőt tehát nem lehet elválasztani: ha valaki prédikál az egyikről, akkor beszél a másikról is.