Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Vallás » Milyen hasonlatosságokat...

Milyen hasonlatosságokat lehet felfedezni az alábbi teremtéstörténetekből? (kicsit hosszú lesz de türelmeteket kérve olvassátok végig)

Figyelt kérdés

Biblia;

A világ teremtése


1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.

2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.

5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.

6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválassza a vizeket a vizektől.

7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől.

8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.

9. És monda Isten: Gyűljetek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.


MEZOPOTÁMIAI TEREMTÉSTÖRTÉNET


Gilgames Teremtés


Midőn fönn az ég nevetlen

s alant a föld szintazonképp;

Apszu, az ős-kezdet, minden

dolgok teremtője-atyja

s Mummu-Tiámat ősanyánk még

vizeikkel egybemosódtak;

nem volt szárazföld se, láp se,

s egyike sem az isteneknek;

név nélkül szunnyadott a sors is,

betöltetlen várt a végzet -

Apszu s Mummu-Tiámat akkor

isteneket nemzettek s szültek:

szülték Lahmut s Lahamut.


Teltek az idők, múltak az idők

s e kettőt még dicsőbben követé

Ansar isten s Kisar istennő.


Nap napra gyűlt, év évre gyűlt,

sokasodtak a napok, gyarapodtak az évek

s egyszer már kettejük fia,

Anu is atyáihoz nőtt föl.

Nemzője, Ansar, saját képére

alkotá őt, gyönyörűséggel.

Anu meg Nudimmudot nemzé,

ki büszkébb volt atyáinál is:

mert okosságban és erőben,

vitézségben párja nem termett!

Hatalmasabb volt nagyapjánál,

hatalmasabb volt Ansarnál is;

akkora hős, olyan erős,

mint Nudimmud, egy sem akadt -

nőtt noha még testvére számos!


ISZLÁM TEREMTÉSTÖRTÉNET


Az ég, a föld és az angyalok teremtése

A Korán és a Hadíth nyomán


Allah megparancsolta a víz felett lebegő párának, emelkedjék a magasba. És két nap alatt megalkotta az eget. Ezután elválasztotta az eget a földtől, és létrehozta a hét eget és a hét földet.

Amikor Allah megalkotta a földeket, megparancsolta a szélnek, hogy kavarja fel a vizet. A víz megmozdult, és tajtékzott, magas hullámok tornyosultak, és sűrű pára képződött. Allah elrendelte a tajtéknak: szilárduljon meg, és a tajték megszilárdult. Ebből alkotta meg két nap alatt a víz színén a földeket. Ekkor megparancsolta a hullámoknak: álljanak meg. A hullámok megmeredtek, és ezekből alkotta Allah a hegyeket.

A föld pedig - akár egy bárka - a vizek színén ringott. Allah előhívott egy mérhetetlen erejű angyalt, és megparancsolta neki, ereszkedjék a föld alá. Az angyal alámerült, megragadta a földet keleti és nyugati szegélyénél fogva, és vállára emelte. Ekkor Allah egy négyszögletű sziklát alkotott zöld rubinból, amelyben hétezer lyuk volt, és minden lyukban egy-egy tenger. Megparancsolta a sziklának, ereszkedjék az angyal lába alá. A szikla lemerült, de nem akadt szilárd pont, hogy megálljon. Ekkor Allah egy roppant bikát teremtett. A bikának negyven-negyvenezer feje, füle, orra, szája, nyelve és lába volt. Egyik lábát a másiktól ötévi gyalogút választotta el. Allah elrendelte a bikának, bújjon a szikla alá. A bika a szikla alá bújt, és szarvára emelte azt. De nem volt hely, ahol a bika a lábát megtámaszthatta volna. Ekkor Allah egy óriás bálnát teremtett. A bálna oly hatalmas volt, hogy ha a világ minden tengerének vize egyetlen orrlyukába gyűlne, ez mindössze annyi lenne, mint egy porszem a sivatagban. Isten a bálnát Bahmutnak nevezte, és ráparancsolt, hogy tartsa a bikát. Bahmut a vízen úszik, a víz alatt levegő van, a levegő alatt a sötétség. A hét föld tehát az angyal vállán nyugszik, az angyal a sziklán, a szikla a bikán, a bika a bálnán, a bálna a vízen, a víz a levegőn, a levegő a sötétségen.


EGYIPTOMI TEREMTÉSTÖRTÉNET


A teremtés


Kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak, az alkotó és romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak Nun isten örvénylő mélyén. Nun volt az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség. Az ősvíz tükrét sűrű sötétség borította, mert a fény szent forrása is Nun keblében pihent. És az istenek létrehozója, a hatalmas Nun megteremtette a napvilágot. Az ősvíz színén zsenge csíra bukkant elő, és hamarosan kecses, sok színben pompázó lótuszvirággá nőtt. A virág áttetsző, zárt kelyhéből sejtelmes fény derengett, szirmai lassan kibomlottak, és egy tündöklő gyermek bújt ki belőle. Nun életre keltette Nefertumot, a napgyermeket. Nefertum felnyitotta szemét, a sötétség eloszlott, s a világot beragyogta az éltető fény.

A virágbölcsőjéből kiemelkedő napgyermek körültekintett, s a végtelen vízen egy cseppnyi hely sem akadt, ahol lábát megvethette volna. Ekkor a mélyből előhívta az őshalmot. Kilépett a szilárd talajra, és megteremtette Maátot, a mindenség törvényét, az igazság istennőjét, a holtak szívének túlvilági bíráját.

A napisten megpillantott egy karcsú, négyszögletes kőoszlopot, a Benbent, az obeliszk ősmintáját. (Ennek helyén épült később a napisten városa, görögül Héliopolisz. Felkapaszkodott a csúcsára, körülnézett, és látta, hogy egyedül van. Heper, a felkelő nap ekkor bűvös hatást gyakorolt tulajdon szívére, és létrehozta Sut, a lég istenét, és Tefnutot, a nedvesség istennőjét. Su és Tefnut szerelméből született Geb, a föld és Nut, a mennybolt. Geb és Nut hosszú időn át szorosan egymáshoz simulva éltek, de egy napon atyjuk elválasztotta őket. Su megragadta Geb asszonyát, és felemelte a végtelen magasságba, hogy megalkossa belőle az ég boltozatját. Nut hatalmas ívben hajolt Geb fájdalomtól görcsbe merevedett teste fölé; talpa a keleti horizontot érintette, kezével a nyugati láthatárra támaszkodott. Nut a földre tekintett a roppant magasságból, és szédülés fogta el. Panaszaira a lég istene, Su megtámasztotta Nut vállát és derekát, hasát meg csillagokkal ékesítette; e naptól fogva Nut istenasszony uralkodott a mérhetetlen égbolton, férje, Geb pedig a föld hatalmas istene lett.


INDIAI TEREMTÉSTÖRTÉNET


A világ teremtése


A Világéjszaka sötét, mindent elborító, mozdulatlan tengerének színén összecsavarodva nyugodott Ananta, a Végtelenség Kígyója, s rajta álomba merülve pihent Visnu, a mindenség létesítője és fenntartója, az egyetlen hatalom. Bensejében a világ egész tartalma mint nyugvó gondolat derengett, rajta kívül nem volt élet, nem mozdult semmi. Álmában egyszerre megrezdült benne a gondolat, és Visnu felébredt. Kinyitotta szemét, és látott. Abban a szempillantásban megindult a mozgás az odáig nyugvó ősanyagban. Visnu létesítő akarata kisarjadt, és köldökéből egy lótusz nőtt elő. A lótusz széttárta szirmait, és íme, a lótusz kelyhében ült Brahmá, az Egynek Teremtő Ereje.

Brahmá körül akart tekinteni, de nem moccant meg. Hogy mindenfelé láthasson, négy arca keletkezett. A gyökeret azonban, amelyből létre fakadt, nem látta, s ezért azt gondolta, hogy egyedül ő van, kívüle nincsen öntudat. Csak a lótuszt látta, mely őt hordozta, s ez a lótusz a világmindenség volt. Gondolkozni kezdett: "Honnan származott ez a lótusz? Honnan jöttem én magam?" Hosszú-hosszú időkig elmélkedett e kérdéseken, míg végül a szívében, lénye legmélyén felderengett egy kép: a mindenség sötét vizén s a Végtelenség Kígyóján nyugvó Egynek, a Világ Gyökerének a képe. Hódolva fordult hozzá.

- Mi az én teendőm?

Bensejében megszólalt a hangtalan válasz:

- Gyűjtsed össze egyetlen gyújtópontba erőid teljességét!

Brahmá magába mélyedt, minden gondolatát erre az egy feladatra irányozta, és lassan elérte az összeszedettség legmagasabb fokát. Határtalan erő töltötte el, s a tudata is mérhetetlenné tágult, értelme vakítóvá világosult. Ezt mind akarattá fogta össze, és teremteni kezdett. Megosztotta az Ákását, az ősanyagot, a benne áradó mozgás erejét határozott célra irányította. Örvénylés kavarta meg az ősanyagot. Létrejöttek a világok, a világok bonyolult rendszerei s a rendszerek körei; a betölthetetlen térben és az idő határtalanságában. Így született a Három Világ.


TIBETI TEREMTÉSTÖRTÉNET


A teremtés


Kezdetben semmi sem létezett, sem tér, sem idő, sem valóság, sem jel, sem lét, sem nemlét. Ebből keletkezett minden, ami látható és tapintható.

Az első lény varázslatos átalakulási képességgel született. Megnevezte magát: "A Keletkező Világ Ura, Szent Győzedelmeskedő". És boldog volt, mert hatalma mindenre kiterjedt.

Ekkor a négy évszak még nem vált el egymástól, a nap, a hold, a bolygók és a csillagképek alig mozdultak, a mennydörgés, a villámlás, az eső, a jég, a fagy sem követték az évszakok változásait. A földnek nem volt ura, az erdők, a növények maguktól nőttek és szaporodtak. A kövek és a hegyek már létrejöttek, de még nem mozdultak, és a földrengés is ismeretlen volt. A föld aranyból volt. A folyók is megvoltak már, de még nem indultak el a tenger felé. Madarak és vadak is éltek az erdőkben, de még senki sem vadászott rájuk. Istenek is léteztek, de még nem hallgatták meg a könyörgéseket, és nem uralkodtak ég és föld felett. Létrejöttek a démonok is, de még nem kezdhették el romboló munkájukat. Voltak betegségek, de még nem okoztak kínt és fájdalmat. Volt már táplálék, de még senki nem fogyasztotta. A boldogság is létezett, de nem volt, aki felfogja. A nappal nem különbözött az éjszakától.

A három világ magától keletkezett. Ekkor jelent meg a szvasztika szentséges tana. Két fény támadt: fehér és fekete. A fehér és fekete fény két borsónyi dolgot hozott létre.


JAPÁN TEREMTÉSTÖRTÉNET


A teremtés


Abban az időben, amikor a föld és az ég keletkezett, a magas égi mezőkön három istenség lakozott. Az istenek maguktól születtek, majd elrejtőztek. Később a föld óriás olajcseppként lebegett a víz színén, és úgy mozgott fel s alá, mint egy roppant medúza. Ekkor a bambusznád csírájából két újabb isten támadt, de ezek is elrejtőztek, és számos utódnak adtak életet. E dicső leszármazottak sarja volt az istenek atyja és anyja, Izanagi és Izanami. Az istenek őket bízták meg, hogy megszilárdítsák és megtermékenyítsék a kocsonyás, mozgó földet.

Izanagi és Izanami letekintettek a Menny Lebegő Hídjáról, és azt fürkészték, van-e föld valahol a híd alatt. Csillogó drágakőből hatalmas lándzsát készítettek, a fegyvert lehajították, és rábukkantak a tengerre. Ezután kiemelték a lándzsát a káoszból, a káosz cseppenként aláhullott, megszilárdult, és így keletkezett Onokoro-Jima, a Megdermedt Sziget. Ezután még egy szigetet alkottak a tengerben, és leszálltak a földre.



2016. márc. 31. 20:01
 1/7 A kérdező kommentje:

KÍNAI TEREMTÉSTÖRTÉNET


A világ keletkezésének mítoszai


(töredékek)


Kezdetben, amikor az ég és a föld még tojás alakú káosz volt, Pan Ku megszületett a tojásban, és itt élt tizennyolcezer esztendeig. És ekkor a Jang tiszta elemeiből megformálódott az ég, a Jin durvább elemeiből pedig a föld. Pan Ku a középpontban tartózkodott, és nap mint nap kilenc alkalommal alakult át: hol az ég, hol pedig a föld istene volt. Az ég naponta három méterrel emelkedett magasabbra, a föld három méterrel vastagodott. Így folytatódott ez tizennyolcezer éven át, míg az ég elérte a legnagyobb magasságot, és a föld a legnagyobb mélységet.


Pan Ku az élet kezdete. Ő az őse tizennyolcezer élőlénynek. Amikor Pan Ku meghalt, fejéből szent szirt lett, szeméből a nap és a hold, zsírjából a folyók és a tengerek, hajából és szőréből a fák és a növények. Pan Ku könnyeiből fakadt a Sárga Folyó és a Kék Folyam. Hangja alkotta a mennydörgést, lehelete a szelet, pillantása a villámot; az ég kiderült, amikor Pan Ku vidám volt, a rosszkedvétől elborult. Pan Ku volt a Jang és felesége a Jin, a teremtés férfi és női eleme.


LAOSZI TEREMTÉSTÖRTÉNET


A teremtés


Kezdetben még nem volt semmi, csak a nagy óceán. A víz fölött, a felhőkben alakot öltött az isten, de nem volt sem neve, sem feje, sem karja. És az isten a saját kebléből létrehozott egy másik istenséget, aki úgy nőtt ki belőle, mint az erdei gomba. És midőn az új istenség alakot kapott, hozzáfogott a teremtés művéhez. Az ős isten az új istenség egyik darabjából roppant rákot alkotott, és megparancsolta a ráknak merüljön a tenger alá, és tartsa hátán a földet. Ezután az istenségből megformált még egy kígyót, egy elefántot, és végül egy hatalmas pókot. És ráparancsolt a pókra, szőjön egy óriási hálót. A pók megszőtte a hálót, és az isten ebből a hálóból csinálta meg az ég boltozatát. És ebben az ősi időben létrejött az ég, a föld, a fű, és megszülettek az istenek és a szellemek.


MAJA TEREMTÉSTÖRTÉNET


A világ és az emberek teremtése


Elmélkedtek (az istenek), és íme, megvilágosodtak, megjelent az Ősfényhajnal, és terveikben megjelent az ember.

Ennek utána elgondolták a teremtést, elgondolták a fák és folyondárok növekedését, az élet születését és az ember alkotását és a sötétségben és fénytelen éjszakában ekképpen szerezte mindezt Égszíve, az, akit Hurakánnak mondanak...

Miképpen legyen élet, és miképpen jöjjön létre világosság? Kinek kell gondoskodnia táplálékról és betévő falatról?

- Jöjjön immár, és legyen! Népesüljön be az üresség!

- Húzódjanak félre a vizek, és hagyják el helyüket! Tűnjenek elő a szárazok, és szilárduljanak! Legyen!

Így szóltak.

- Legyen élet és legyen világosság az égen és a földön! És ne legyen ragyogás, nagyság és dicsőség művükben és teremtésünkben, míg nem alkottunk embert, míg testet nem öltött az ember!

Így szóltak. És utána megcselekedték és így megteremtették a földet. Igen, így volt, így teremtették a földet. Nem volt föld, és így szóltak:

- Föld! - És egy szempillantás alatt létrejött a föld...

Ekképpen teremtetett a föld, így teremtetett általa, kinek neve Égszíve és Földszíve, és aki termékennyé tette a földet, mikor még várakozás borult az égre, és víz borult a szárazra.

Így történt, hogy teljessé vált a mű, és ekkor elmélkedtek és megvilágosodtak, és gondolkodtak és megcselekedték.


AZTÉK TEREMTÉSTÖRTÉNET


A világ teremtése


Az első istenpár - "a mi húsunk ura, és úrnője": Xochiquetzal - sokáig a tizenharmadik égben lakott, amelynek keletkezéséről soha senkinek nem sikerült semmit sem megtudnia. Négy fiuk született, a legidősebb volt a Vörös Tezcatlipoca, akit azért neveztek így, mert egészen vörös volt, amikor megszületett. A második volt a Fekete Tezcatlipoca - ez volt a legnagyobb és leggonoszabb mind közül, mert az övé volt a legnagyobb hatalom, és ő mindent tudott és többre volt képes, mint a másik három, mert ő minden létező középpontjában jött létre, és egészen fekete volt, amikor megszületett. A harmadik volt Quetzalcouatl, akit "Éjnek" és "Szélnek" is neveztek, negyedik és legfiatalabb volt Uitzilopochtli, akit "Kétfejű Kígyónak" is hívnak, és akit a mexicóiak legfőbb istenüknek tartottak.


Uitzilopochtli, amikor megszületett, csupasz csont volt, hús nem volt rajta, és így maradt hatszáz éven keresztül. Ez idő alatt az istenek részéről semmi sem történt.

Hatszáz esztendő elmúltával a négy isten összejött tanácskozni és jónak látták, hogy végre rendet és törvényt vezessenek be a világba. Quetzalcouatlra és Uitzilopochtlira bízták, hogy a dolgok rendjét megszabják. Ezek a másik kettő megbízásából és velük egyetértésben először is a tüzet teremtették meg, azután egy fél napkorongot, de a Nap, minthogy még nem volt egész, csak gyöngén világított.

A Földistennőt két isten, Quetzalcouatl és Tezcatlipoca hozta le az égből. Víz már volt előbb is, és senki sem tudja, hogy ki teremtette. Eleinte ennek a víznek a színén lebegett az istennő, s amikor ezt látták az istenek, így szóltak egymáshoz:

- Itt az ideje, hogy megteremtsük a földet.

Ekkor a két isten hatalmas kígyóvá változott, és az egyik a jobb kezénél, a másik a bal lábánál fogva ragadta meg az istennőt, és így szétszakítva őt, a lapockájánál kezdődő feléből teremtették meg a földet, másik felét visszavitték az égbe. Haragudott is ezért a többi isten, és hogy megvigasztalják a Földistennőt, úgy rendelkeztek, hogy belőle eredjen minden táplálék, amire az embernek élete fenntartásához szüksége lesz.

Így aztán a Földistennő hajából teremtették az istenek a fákat, a virágokat és a füveket, pelyhes bőréből az egészen kicsiny növényeket és a virágocskákat, két szeméből a forrásokat, patakokat és kicsiny barlangokat, szájából a folyókat és nagy barlangokat, orrlikaiból a völgyeket vállaiból a hegyeket. A Földistennő némelykor belekiáltott az éjszakába és emberi szívek után vágyakozott. S aztán nem lehetett megnyugtatni mindaddig, amíg nem adták neki meg, amit kért, és nem akart termést hozni, amíg vérrel nem itatták.


AFRIKAI TEREMTÉSTÖRTÉNET


Legenda a világ kezdetéről


Ezt az apám mesélte el nekem, ő meg az apjától hallotta; réges-régtől fogva, a világ kezdetétől száll így ez a történet.


A dolgok kezdetén, mindennek az elején, mikor még semmi se volt, se ember, se állat, se növény, se ég, se föld, semmi, semmi, de semmi, csak az Isten volt, és úgy hívták, hogy: Nzamé. És három Nzamé volt: Nzamé, Mebere és Nkva. Kezdetben teremtette Nzamé az eget és a földet. Az eget magának tartotta fenn. A földre pedig rálehelt, és lehelete nyomán megszületett a szárazföld és a víz, mindkettő a maga helyén.

Nzamé mindent megteremtett: az eget, a napot, a holdat, a csillagokat, az állatokat, a növényeket, mindent, mindent. És amikor befejezte mindazt, amit ma is magunk körül látunk, magához hívta Meberét és Nkvát, és megmutatta nékik a művét.

- Jól van-é minden, amit teremtettem? - kérdezte.

- Igen, jól van - válaszolták azok.

- Van még valami tennivaló?

És Mebere és Nkva így feleltek:

- Látunk nagyon sok állatot, de nem látjuk vezetőjüket; látunk nagyon sok növényt, de nem látjuk a mesterüket.

És hogy az élőlényeknek és mindennek vezetőt adjanak, kijelölték az elefántot, mert bölcs volt; a tigrist, mert erős volt és ravasz; és harmadiknak a majmot, mert hamis és hajlékony volt.

De Nzamé még jobbat akart, és egy élőlényt teremtett, s ez az élőlény nagyon hasonlított mind a hármukra: egyikük az erőt, másikuk a hatalmat, s a harmadikuk a szépséget adta néki.

2016. márc. 31. 20:08
 2/7 A kérdező kommentje:

GERMÁN TEREMTÉSTÖRTÉNET


A világ keletkezése


A régi időkben semmi sem volt,

Nem volt sem homok, sem tenger,

Sem sós habok,

Nem volt lenn föld,

Nem volt fenn ég.

Nem zöldült a fű még,

Ásított a semmi.


A határtalan semmiben élt a titokzatos világszellem, akit soha élő ember szeme még nem pillantott. Ő teremtette messze északon a Ködök Birodalmát és délen Muspellt, a tűz országát.

A Ködök Birodalmában kút keletkezett, s ebből tizenkét folyam eredt: Hűvös, Harci, Vágy, Rohanó s a többiek. Ezek a folyamok jéggé váltak, s lassan kitöltötték a mély szakadékokat. A tűz birodalmából pedig forró lég és tüzes szikra áradt. Ott, ahol a forró levegő a fagyos folyamokkal összetalálkozott, megolvadt a jég, és az olvadó cseppekből egy óriás keletkezett: Ymir. Ez az Ymir a déróriások ősatyja, gonosz, félelmetes teremtés volt.

Gylfi király most arról érdeklődött, hogy mit evett ez az Ymir, mivel táplálkozott. Megtudta, hogy a Köd Birodalmából áradó dér és a Tűz Országából jövő meleg levegő találkozásánál egy óriási tehén is keletkezett, ennek a tejéből lakott jól Ymir és népe.

Az óriás tehén nyalta, nyalogatta a sós dérsziklákat, s íme, a sziklák emberi formát öltöttek, kilépett belőlük a fenségesen szép Bur isten. Bur isten gyermekei óriás lányokkal házasodtak össze, s isteni gyermekeket hoztak világra: az első gyermek Odin volt, a legbölcsebb, leghatalmasabb az istenek között.

Később harc támadt az istenek és a déróriások között. Az istenek győzedelmeskedtek, s csak egyetlen óriáspár menekült meg a csatából. Tőlük származnak a későbbi óriások.

Ezután az istenek Ymirből, az ősi jégóriásból megalkották a földet. Koponyájából lett az ég; négy sarkán négy törpe állott: Kelet, Nyugat, Észak és Dél. Csontjából keletkeztek a hegyek, véréből a tenger és a tavak, hajából a fák és a bokrok, fogából a kőgörgetegek és a sziklák. Szemöldökei falat alkottak, s ez választotta el a szárazföldet a tengerektől.

Az északi szigeteken telepedtek le az óriások. A szárazföldet Midgardnak nevezték, ez lett az emberek lakóhelye, az istenek pedig Aszgardban építettek maguknak palotát.


GÖRÖG TEREMTÉSTÖRTÉNET


Istenek születése


Kezdetben csak Khaosz, a tátongó üresség létezett, belőle vált ki Erebosz, az alvilági Sötétség, és Nüx, a fekete Éjszaka. Aztán megszületett Gaia, a széles mellű Föld, a világmindenség megingathatatlan alapja, s önmagából hívta létre Uranoszt, az Eget. Akkor már megjelent minden élet ősforrása, a Szerelem a világban, az Ég a Föld után kívánkozott, s Gaia a százkezű Hekatonkheireket, az egyszemű Küklópszokat és a Titánokat hozta világra.

Ókeanosz volt a legidősebb a Titánok közül, Kronosz a legfiatalabb; közéjük tartozott Hüperión és Theia is, Éósznak, a Hajnalnak, Héliosznak, a Napnak, és Szelénének, a Holdnak a szülei, valamint Iapetosz, Prométheusz és Epimétheusz atyja, és Mnémoszüné, az Emlékezet istennője. Ókeanosz felesége volt az aranykoszorús Téthüsz, Kronoszé Rheia, Iapetoszé pedig Themisz, az igazság jövőbelátó istennője.


FINN TEREMTÉSTÖRTÉNET


Kalevala


(Szemelvények)


A világ kezdete és Vejnemöjnen születése


Egymaga ér az éjjel hozzánk,

A nap egymaga köszönt ránk,

Egymaga termett Vejnemöjnen,

Nőtt a nótafa oly fönnen,

Kave asszony kebeléből,

Ilmatár anya öléből.


Vala ím egy szűz, ég leánya,

Kave, szép teremtő tündér,

Nagy szentségben élt az égben,

Mind szüntelen szüzességben -

Égi szérűsudvarokon,

Egyarányos avarokon.


Idejét már unja igen,

Egész élete oly idegen,

Olyan egyedüli, árva,

Örök szüzességre szánva -

Égi szérűsudvarokon,

Puszta széles parlagokon.


Immár alább ereszkedik,

A habokra helyezkedik,

Le a tenger tág terére,

Véghetetlen víz ölére;

Ihol szélvész támad elő,

Tenger tükrit fölkeverő,

Nagy habokat hányó-vető.


Szél a szüzet elringatja,

Végtelen vizeken hajtja,

Környül a kéklő víz mezején,

Tajtékzó habok tetején;

Szélfúvás teherbe ejti,

Tenger dombossá teremti.


Hordja méhe magzatterhét,

Nagy hasának nehéz teljét,

Hordja hétszáz álló évig,

Kilenc emberöltőn végig,

Mégse szülhet, nem fiazhat,

Nem lesz meg a létlen magzat.


Kacsa jön, kecses madárka,

Kóvályogva, karingálva,

Földet néz, hol fészkelhetne,

Helyet, hol lakása lenne.


Száll keletre, napnyugtára,

Száll északi, déli tájra,

Fészekföldet csak nem kaphat,

Helyet, bárha legrosszabbat,

Fészkét, ahol felüthesse,

Lakát hová helyezhesse.


Ott szálldogál, repdesődik,

Tanakodik, tépelődik:

"Szobámat ha szélen rakom,

Habokon ha lészen lakom,

Szél szobámat feldöntheti,

Hab a házam elöntheti."


Hát akkor a Vízasszonya,

Vízasszonya, ég leánya,

Térdit tengerből emelé,

Hogy a réce ott fészkelne,

Lakóhelyre jóra lelne.


A kecses kacsamadárka

Ott repesve, szálldogálva,

Észreveszi kék víz tükrén,

Vízasszonya térdit tüstént,

Véli, pástos emelkedő,

Gyepesedő ki dombtető.


Csak repesget, csak szálldogál,

A térdfőre lassan leszáll,

Fészkit rajta meg is rakja,

Aranytojást tojik abba.

Kotlik, ül, tojásit költve,

Azt a térdfőt melengetve,

Ül egész nap, másnap is ül,

Harmadnap is azonfölül:

Már akkor a Vízasszonya,

Véli, térde lángra lobban,

Minden íze olvadóban.


Itt a térdén egyet rándít,

Tojás mind a vízbe szédül,

Tenger habjai közé dül,

Cserepekre hull csörögve,

Száz darabra zúzik össze.


Mutatnak a morzsák szépet.

A cserepek kínos képet:

Tört tojásnak alsó fele

Válik alsó földfenékké,

Tört tojásnak felső fele

A felettünk való éggé,

Sárgájának felső fele

Fényes nappá fenn az égen,

Fehérjének felső fele

A halovány holddá lészen;

Tojáson mi tarka rész volt,

Égen csillag lesz belőle,

Tojáson mi feketés volt,

Lesz belőle ég felhője.


Az idők így múlton-múlnak,

Öreg évek elvonulnak,

Nap fiatal fényeskedvén,

Hold fiatal ékeskedvén:


Úszik ám a Vízasszonya,

Vízasszonya, ég leánya,

Ma csendes nagy vizeken,

Hallgatag habok hegyiben,

Előtte a vékony víz-ség,

Megette a merő mennyég.


A tizedik nyárra kelve

Fölüti fejét a vízbül,

Homlokát a habok közül,

Akkor alkotásit kezdi,

Teremtéseit teremti

A sík tenger tág mezején,

A temérdek víz tetején.


Hol kezét kanyarította,

Földfokot szakajt ki onnan,

Ahol lába földet ére,

Halas vermet vájt helyére;

Hol alá-alábukott volt,

Oda mélységeket módolt.

Földnek fordul oldalaslag,

Alacsony martok ott maradnak,

Lába földnek fordultába,

Lazacos hely lesz ott utána

Fejjel föld felé fordultan

Kis öblöket alkot ottan.


Úszik el a földtül aztán,

Majd megáll a tenger síkján,

Szirtezi a tenger színét,

Zátonyokat szór szanaszét,

Hajók tönkretételéül,

Hajósok hálóhelyéül.


Szigetek immár megteremtve,

Szirtek téve tengerekbe,

Rakva oszlopi az égnek,

Földek és vizek ím készek,

Mégsem lesz meg Vejnemöjnen,

Az ős költő nincs jelennen.

Vízanyaként forog úszva,

Napkeletre, napnyugotra,

Úszva éjen, úszva délen,

Valamennyi világszélen,

Tüzes baj a méhebeli,

Teste kemény kínnal teli.


Nosza könnyűi peregnek:

"Jaj nékem, jaj bús fejemnek,

Én pórul járt gyászos gyermek!

Most jutottam jó vég alá,

Mindétig a mennyég alá,

Hogy szelek ringáljanak,

Hogy a habok himbáljanak."


"Jobb maradtam volna bárcsak

Levegőég leányának,

Mintsem most a vízen járjak,

Vízanyának irongáljak:

Oly hideg van itten élnem,

Vajmi bajos itt henyélnem."


"Ó, te fölső Isten, Ukkó,

Te az egész eget tartó!

Jövel hozzám én nagy jómra,

Hajolj hozzám hívó szómra,

Szabadítsd a szüzet szükségétől,

Hajadont hasa hevétől,

Kelj hamar, siess ugyancsak,

Szánjad meg a rád szorultat!"


Komoly öreg Vejnemöjnen

Anyja méhét rója régen,

Harminc nyara, hogy azt rója,

Éppen annyi télszak óta

Ama csöndes nagy vizeken,

Hallgatag habok hegyiben.


Tanakodik, tépelődik,

Mi lesz véle, hogy lesz élete

Sötét rejtekhely zugában

Itt e szörnyű szűk szobában,

Hol a holdra sohse néz fel,

Napvilágot sohsem észlel.


Fölemelé szóra száját,

Megereszté mondókáját:

"Hozz ki, hold, nap, szabadíts meg,

Vigy a levegőre, Göncöl,

E szorító fészekházból,

Szörnyű szűk szobák zugából!

Tedd a földre már az utast,

Emberfiát fényre juttasd,

Ég holdját szemügyre venni,

Ég csillagit észlelgetni."

2016. márc. 31. 20:15
 3/7 A kérdező kommentje:

Hát ez tényleg hosszú lett, pedig próbáltam úgy be idézni, hogy minél kevesebb helyet vegyen fel de érthető is legyen a lényeg.

Szóval akkor mi a véleményetek, mi a közös ezekben a különböző kultúráknak a teremtéstörténeteiben?

2016. márc. 31. 20:23
 4/7 KZitus ***** válasza:
100%

Szia


Valóban hosszú...

De a sorrendet jól kezdted. Az én véleményem az, hogy a Biblia az eredeti, és időben is a legrégebbi. A többi idővel belőle lett "átköltve".

Mégis csak a Biblia ""Istentől ihletett", a többiről ez egyről sem bizonyítható.

A Biblia maga bizonyítja Isteni ihletettségét, csak meg kell róla BELŐLE győződni, és nem azért elhinni, mert én írom :-)

2016. márc. 31. 20:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 A kérdező kommentje:

Igen azt én is belátom, hogy a Biblia teremtéstörténete összetettebb meg egészen más fényben mutatja be az egész teremtést.

De azért érzékelhető majdnem mindben egy közös vonás; pl a víz majdnem mindbe nagy szerepet játszik, meg az iszlámot kivéve mindegyik több istenségről beszél.

Szerinted miért van ez?

Lehet, hogy a teremtéstörténetek szájhagyományként terjedtek és minden kultúra tett hozzá valamit a saját elképzeléséből az évezredek során?

-Lehetséges az, hogy a Szentháromság nyomai fedezhetők fel ezekben a különböző teremtéstörténetekben?

-Én elfogadom a Bibliát hitelesnek és hiszem, hogy Istentől ihletett könyv, nem is erről van szó, csak végig olvasva ezeket a történeteket felmerült bennem a kérdés, hogy mivan akkor ha..?

Lehet, hogy tévedek de azért nincs kizárva, hogy ez történhetett az özönvíz után mikor elterjedtek és szét váltak a népek mindegyik megalkotta a saját teremtés történetét de egy alapból kiindulva.

2016. márc. 31. 21:19
 6/7 anonim ***** válasza:
Mindegyiknél (különösen a Bibliánál) le van írva, hogy Istren vagy egy isteni lény teremtette meg a világot.
2016. ápr. 1. 09:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 KZitus ***** válasza:

írod : -Én elfogadom a Bibliát hitelesnek és hiszem, hogy Istentől ihletett könyv, nem is erről van szó, csak végig olvasva ezeket a történeteket felmerült bennem a kérdés, hogy mivan akkor ha..?


Amit írsz, az számomra nem logikus: mert vagy azt hiszed el, hogy a Biblia ihletett könyv, vagy azt, hohy mivab ha...?


A kette között nem lehet = jelet tenni :-) vagy-vagy

2016. ápr. 1. 18:54
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!