Együttjárt-e Ádám és Éva egybekelése valamilyen "törvényes formalitással"?

Szükségtelen és értelmetlen lett volna.

A házasság sokáig nem a mai értelemben vett szabályozott jogi életközösség volt, hanem egy családi egység létrehozása a gyermekvállalásra és azok felnevelésére. Ehhez egy idő után minden kultúrában tartozott valamiféle rituálé, amivel a szülők, illetve tágabb közösség az áldását adta a "frigyre".

A törvényes formalitások már a jogrend kialakulásával jelentek meg, amikor szükségessé vált az életközösség szabályozása: hogy kezelendő a családi vagyon, mi a teendő házassátörés esetén, mi a teendő gyermektelenség esetén, elbocsátható-e a házastárs/lehet-e vállni, lehet-e másik házastársat választani stb-stb. Ezek nagyon sokáig csak szokásjog szintjén működtek, az első igazi törvénykönyvet ezzel kapcsolatban a zsidókra nézve Mózes állította fel, feltehetően ezzel javarészt jóváhagyva a korábbi szokásjogot, kisebb részben pedig új szabályokat alkotott a Tízparancsolat "szellemében".

A keresztények (pl. a pápa) szerint Ádám és Éva nem léteztek, a történet jelképes.

Amúgy meg nyilván lassan alakultak ki ezek a szokások. A majmoknál még erő alapon ment, később már csak részben.

Mindenképpen. A kölcsönös beleegyezés ugyanis elengedhetetlen feltétele minden házasságnak.

Az emberi társadalom azonban több-kevesebb jogot formál arra, hogy a házasságot szabályozza. Legyen az család, egyház vagy állam. Mindennek van persze előnye és hátránya.

Például az apai beleszólás joga megóvhatja a lányt egy szélhámostól, meggondolatlan döntéstől, de meg is akadályozhat jó lehetőségeket.