Miben különbözik Jónás könyve a többi könyvtől?

A Jónás könyve a 12 kispróféta. gyűjteményben az egyetlen elbeszélő könyv.

A hal gyomrában lévő Jónás a sírban nyugvó Krisztus, megmenekülése a föltámadás előképe (Mt 12,4 )

Jónás, Amati fia, hihetőleg ugyanaz, ki Kir. IV. 14,25. említtetik, Zabulon nemzetségében Get-Ofer városból származott, s így Izrael-országban lakott, de mit róla, mint prófétáról föltehetni, hogy egyike volt azoknak, kik a jerusalemi igaz istenitisztelethez ragaszkodtak (2,5.8.). Ő azt jövendölte, hogy Izrael-ország régi határai, Émattól a holt tengerig, ismét vissza fognak állítatni, mi II. Jeroboam alatt valóban meg is történt (Kir. IV. 14,25.). E szerint, úgy látszik, Jeroboam előtt (Kr. e. 823. évb.) élt. A könyvecskében, melyet tőle bírunk, elbeszéli küldetése történetét Ninivébe, hogy ezen világváros lakosainak bűnbánatot hirdessen. Habár ez tulajdonképen nem jövendölés, mégis a próféta története maga szolgál jövendölésűl; mert, mint sz. Jeromos mondja, Jóna, ez a szétröpdeső galamb (lásd 1,1.) az ő hajótörése által prófétai előképe volt Jézus Krisztus halálának, Ninive lakosaihoz lett küldetése és azok megtérítése által jelenté a pogányok jövendő megtérését, valamint a hal gyomrában harmadnapi tartózkodásának képe jelenti Krisztusnak harmadnapon halottaiból való föltámadását. Az ujabb kor hitetlensége e könyvben majd a csodálatost, majd a próféta viseletét küldetése előtt és alatt, majd az elbeszélés hézagait ürügyűl használta, hogy az eléadott történet valóságát tagadja, s azt csak példabeszédnek tekintse, melyben a szerző egyik vagy másik igazságot, p. o. hogy Isten nem csupán a zsidók Istene, hanem a pogányoké is, – akarta eléadni; azonban a történet valóságát megerősíti Tóbiás könyve 14,6. különösen pedig maga Krisztus, ki Ninive lakosainak Jónás intelmére lett megtérését valóságos történetűl elismeri (Máté 12,39–41.). A zsidók és keresztények ezt mindig a szentirás könyvei közé számították, s az egész őskor Jónást tartotta annak szerzőjeűl. A próféta egyéb életkörülményeiről bizonyost nem tudhatni.

Ez a kis könyv különbözik a többi prófétai könyvtől. Csak elbeszélés: elmondja egy engedetlen próféta történetét, aki előbb menekülni akar rábízott feladata elől, aztán panaszkodik Istennek a prédikációja által elért váratlan siker miatt. A hős, akinek tulajdonítják ezt a némileg mulatságos kalandot, próféta és II. Jerobeám kortársa. A 2Kir 14,25 említést tesz róla. A könyv azonban nem úgy áll előttünk, mint az ő műve, és ténylegesen nem is lehet az övé. A „nagy város”, Ninive 612-ben összeomlott, s nem más, mint távoli emlék. A gondolat és kifejezés Jeremiás és Ezekiel könyveiből való, a nyelve késői. Minden arra mutat, hogy írását a fogság utánra kell helyezni, az 5. sz.-ba. A zsoltár (2,3-10) külön műfaj, és nincs semmi kapcsolata Jónás konkrét helyzetével, sem a könyv tanításával, valószínűleg úgy fűzték be a kész könyvbe.

Ez a késői dátum figyelmeztetés a történeti magyarázat ellen. De más szempontokra is rámutathatunk. Isten kétségtelenül meg tudja változtatni a szíveket, de Ninive királyának és egész népének hirtelen megtérése Izrael Istenéhez hátrahagyta volna nyomait az asszír okmányokban és a Bibliában. Isten ura a természet törvényeinek is, de a csodák itt halmozódnak, mintha az Isten kedvében akarna járni a prófétának: a hirtelen vihar, Jónás kijelölése sorshúzás által, az óriási hal, a ricinus, mely egy éjszaka alatt nő meg és elszárad egy óra alatt, s mindez el nem rejtett gúnnyal elbeszélve, igen elüt a történelmi stílustól.

A könyvet szórakozás és tanítás céljából írták. Tanító irat, és tanítása egyik csúcspontja az Ószövetségnek. Szakít a prófétaság szűk magyarázatával, állítja, hogy a fenyegetések, még a legerősebbek is, az irgalmas Isten akaratának a kifejezései, aki csak a bűnbánat megnyilatkozását várja, hogy megbocsásson. Szakít a partikularizmussal, amely megkísértette a fogság utáni közösséget, hogy magába zárkózzék. Különlegesen nyílt univerzalizmust hirdet. Ebben a történetben az egész világ szimpatikus, a hajótörés pogány matrózai, a király, a lakosság egészen le a ninivei állatokig: az egész világ, kivéve az egyedüli izraelitát, aki a színen van, Jónást. Az Isten irgalmas mindenki iránt, és irgalmas még lázadó prófétájával szemben is. Az engedelmesség és az őszinte bánat példáját Izrael ellensége adja! Ráadásul a leggyalázatosabb!

Minden közel áll benne az evangéliumhoz. Mt 12,41 és Lk 11,29-32-ben az Úr Jézus példának hozza fel a niniveiek megtérését és Mt 12,40-ben a hal gyomrában tartózkodó Jónás jelzi Krisztusnak a sírban való tartózkodását. Jónás történetének ez az alkalmazása nem szolgálhat a történetiség mellett biztosítékul. Jézus úgy használja fel az Ószövetség e tanítómeséjét, mint a keresztény szónokok felhasználják az Újszövetség példabeszédeit ugyanazzal az elgondolással, hogy a hallgatónak a kép által megkönnyítsék a tanítás megértését anélkül, hogy ítéletet mondanának a tények valósága felett.

= JÓNÁS JÖVENDÖLÉSE. =

1. — Jónás (= «galamb»), Ámáti (héb. Amittáj) fia, Kir. IV. 14, 25. szerint Get-ha-Chefer nevű helységből származott, melyről Szent Jeromos Jónás könyvéhez írt magyarázatának előszavában azt állítja, hogy Tiberiás közelében feküdt. A zsidó hagyomány szerint Jónás volt a szareptai özvegy fia, kit Illés próféta föltámasztott (Kir. III. 17, 17— 24.), és egyidőben működött Ámosz, Ózeás és Izaiás prófétákkal. Valószínű, hogy kortársa volt II. Jeroboámnak, Izrael királyának, kinek megjövendölte, hogy országának határait ki fogja terjeszteni Emáttól a Holttengerig (Kir. IV. 14, 25.).

Jónás könyve egyetlen történetet ad elő a próféta életéből : küldetését Ninivébe és ottani élményeit. A régi értelmezők magát a prófétát tartják könyve szerzőjének. A könyv maga befejezett egész, bár bevezetés nélkül kezdődik és szorosan vett befejezés nélkül végződik. A héber szöveg nyelvezete erősen mutatja az arámi nyelv hatását.

2. — Jónás könyvének célja: azt az igazságot kidomborítani, hogy az Isten nemcsak a zsidóknak, hanem a pogány nemzeteknek is az Istene, kiknek megtérését kívánja és a bűnbánóknak örömest megbocsát. Mind az ószövetségnek, mind az újszövetségnek szentírói, kik Jónás könyvét idézik, benne történeti munkát látnak. Így Tóbiás könyvének görög szövege 14, 4-ben idézi az ősz Tóbiás szavát, hogy Ninive el fog pusztulni Jónás próféta jövendölése szerint. — Mát. 12, 39—41. és Luk. 11, 29—32. az Úr Jézus vitáját beszélik el, ki a tőle jelt kérő farizeusoknak és írástudóknak azt mondja, hogy a gonosz nemzedéknek nem adatik más jel, mint Jónás próféta jele, ki a hal gyomrában való háromnapos tartózkodásával előre jelképezte az Üdvözítő háromnapos pihenését a sírban; majd hivatkozik arra, hogy Ninive lakói bűnbánatot tartottak Jónás próféta prédikálására.

Egyes újabb magyarázók Jónás könyvét nem tartják szorosan vett történetnek, hanem inkább tanítóelbeszélést látnak benne. Azonban azok az ellenvetések, melyeket a történelmi értelmezés ellen felhoznak, nem elegendők a könyv történeti jellegének megdöntésére.

Mivel Ninive csak 705 után, Szennácherib asszír király idejében lett királyi székhellyé, Jónás ninivei küldetése életének utolsó szakába esik, amikor Szennácherib volt Ninive királya.

A zsidó és a keresztény hagyomány Jónás könyvét mindenkor sugalmazott szentiratnak vallotta.

Semmiben. A Biblia ihletett, kanonikus része.

Ebből is -mind a többi könyvből- sokat tanulhatunk Istenről, a gondolkodásmódjáról és az elvárásairól.

És ezáltal elkerülhetjük, hogy ilyen, vagy hasonló hibába essünk.

Szia!

Én két dolgot emelnék ki:

1. Jónás póféta a saját történetét meséli el, hogy másik tanulhassanak belőle

2. Jézzs hivatkozik erre a könyvre, hitelesíti a történetet, és előképként használja magára nézve.

Üdv. Péter