Mit gondoltok, akkor működik jól egy kapcsolat, ha egy vallásos ember szintén vallásos emberrel köti össze az életét?

"Várj drágám, előbb még 40 leborulás Mekka felé..."

aztán meg:

"Ó, de elfáradtam, ... jó éjt, szép álmokat" :D

Szervusz.

Egy keresztény ember, azért fogadja meg ezt a tanácsot, mert tudja, hogy Isten nem ok nélkül kéri ezt.

Számtalan oka van, de hosszú lenne leírni.

Egy Biblia vers azonban összegzi ezt:

(Prédikátor 4:12) 12 Ha valaki le tudná is győzni az egyedül levőt, ketten ellene állhatnak annak. A hármas kötelet nem lehet egyhamar szétszakítani.

Ha mind a két fél életében Isten jelen van, és így egységesen aktívak is, az áldás nem marad el.

Nem véletlen tiltotta a valamikori népének, hogy más "vallású" emberekkel keveredjenek,

S így az imádat is olyan maradt amilyet Isten elvárt a népétől, és nem fognak hamis istenekkel is befeketetíteni az Istennel ápolt kapcsolatukat

Ma sincs másként.

"tudnátok olyanokkal lenni"?

Nem, mivel ha Isten tanításában részesülök akkor megfogadom amit mond,, és nem gondolkodok azon mi lenne ha nem fogadnék szót.

Vallásos zsidó vagyok és azt írom nem. Ez nem ezen függ.

Hanem az elfogadáson.

És szerintem nem ,nem tud döntő lenni.

Egyébként az eddigi barátnőim közül mindegyik keresztény volt és még származásilag se voltak zsidók.

a kapcsolat lehet nagyon jó és bensőséges, ha elfogadják egymást. Mégis lehet, hogy a hívő fél valami hiányfélét érezhet előbb-utóbb.

pl. jó lenne együtt imádkozni, jó lenne együtt menni templomba, együtt mesélni a gyerekeknek bibliai történeteket, hasonlóan gondolkodni-dönteni a felekezeti programokról, vagy együtt dicsőítő zenét hallgatni,vagy egy időigényesebb-komolyabb szolgálatot vállalni, megosztani a kételyeket, ha éppen a hivő hite meginog, de mégsem lehet ... ebben csak a hívő barátokra lehet számítani...

nem könnyű egy egész életen át egyedül "gyakorolni a vallást" és a nem hívő társsal mindig úgy beszélgetni, ahogy egy nem hívővel lehet és kell (megválogatva, kedvesen, türelemmel lenni az útkereséséhez)