Kegyelemből, ismeretből (gnózisból), vagy cselekedetekből van üdvösségünk?

A kérdéseben szereplő mindháromból.

Nem lehetséges,hogy az ószövetségi istenkép eltér, hanem teljesen más az istenkép. A Logosz ezért inkarnálódott - ez a megváltás.

Azt írja az Újszövetség, hogy Jézus a testi halálakor leszállt a poklokra és prédikált az ott lévő lelkeknek. Azt is írja, hogy már a kegyelem előtt volt két hely: egy jó és egy rossz. Nem hiszem, hogy Isten igazságtalan lenne, csak mi nem tudjuk átlátni, hogy mikor minek van itt az ideje. Ahogy azt sem tudjuk, hogy miért kétezer éve jött el hozzánk és nem hamarabb.

De szerintem meg fogjuk tudni idővel.

Kegyelemből kapjuk a Szent Szellemet a Jézusba vetett hit által. Az Isten kegyelme olyan mint egy nagy pajzs egy csatában. A pajzs jól jön az ellenség nyila ellen, de nem nyerheted meg a csatát ha csak pajzsot viszel magaddal. Neked is törekedned kell arra, hogy napról napra szentebb legyél.

13.

Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.

14.

Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

15.

Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek.

16.

Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek.

17.

Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok.

18.

Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.

19.

A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.

20.

Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések,

21.

Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.

22.

De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.

23.

Az ilyenek ellen nincs törvény.

24.

A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.

25.

Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.

Szervusz.

Egy Istenről beszélünk. Csak azért látszik másnak mert a körülmények is mások voltak.

Az Izraelitáknak is másként kellett a vezetést nyújtani a messiásig, és a keresztényeknek is, jól lehet az alapelvek nem változtak

akkor is szeretet volt a lényeg, hiszen sok olyan elvárást ír amibe kihangsúlyozza az egymás közötti kapcsolatban, és az állatokkal való bánás módban is.

Hogy voltak "háborúk", az a tiszta imádat megtartása, és a messiás vezér vérvonalának megtartása miatt volt,

Sátán akkor is igyekezett mindent megtenni más nemzeteket felhasználva, hogy Isten népét valahogy ki iktassa, s ezzel akadályozza Isten tervét.

"üdvösség"

Isten szava nem szelektálja ezeket, mert az egyikből adódik a másik.

Az örök élet definíciója, hogy ismerjük meg a Teremtőt a Fián keresztül. Az ismeret által alakul ki a hit, a hit pedig tettekre sarkal. Mert a hit halott cselekedetek nélkül.

S azért kegyelem, mert soha nem tudjuk teljesen meghálálni, vagy visszafizetni azt amit értünk tesz és tett a Teremtő. ezért sem szabad a megváltást, vagy az Istentől jövő áldásokat magától értetődőnek venni.

Igaz Isten:

minden istennek, amelynek személyisége van, legyen egy személyneve, amely megkülönbözteti őt más, a saját nevüket viselő istenektől. Lehetőleg olyan névnek kell lennie, amelyet az isten választott magának, s nem imádói ötöltek ki.

David Clines író a Theology című kiadványban a következőket állapította meg: „Valamikor az i. e. ötödik és második század között tragikus szerencsétlenség érte Istent: elveszítette a nevét.

Pontosabban, a zsidók nem használták többé Isten személyes, Jahve nevét, s különféle körülírásokkal kezdtek Jahvéra utalni: mint Isten, Úr, a Név, Szent, Jelenlét, sőt még úgy is, mint a Hely. Még ott is, ahol a bibliai szövegben Jahve állt, az olvasók Adonájnak ejtették ki a nevet.A templom utolsó pusztulásakor azok a ritka liturgikus alkalmak is megszűntek, amikor a nevet használták, s még kiejtése is feledésbe merült.” Senki sem tudja azonban biztosan megmondani, hogy az ortodox zsidók mikor hagytak fel Isten nevének hangos kiejtésével, s mikor kezdték el azt az Isten és a Szuverén Úr jelentésű héber szavakkal behelyettesíteni.

Úgy tűnik tehát, hogy „az egyedüli igaz Isten” azonosítása utáni kutatásban elsődleges fontosságú, hogy név szerint ismerjük őt. E kutatás egyáltalán nem nehéz, mivel a Zsoltárok 83:19 világosan és jól érthetően kijelenti a Mindenható Isten, a Teremtő nevét: „Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.”

A bibliai időkben az Isten jelentésű szó (héberül ʼElo·himʹ) bármelyik istenséget jelölhette, még a pogány filiszteus istent, Dágont is

Tehát ha egy zsidó azt mondta volna egy filiszteusnak, hogy ő mint zsidó „Istent” imádja, ezzel nem azonosította volna az igaz Istent, akit imádott.

Az igaz Isten tulajdonságai

Természetesen, ha csak tudjuk valakinek a nevét, az nem jelenti azt, hogy bármilyen szinten ismerjük is őt. A legtöbben közülünk ismerik néhány vezető politikus nevét. Talán még más országokban élő, kiemelkedő férfiak és nők neveit is jól ismerjük. De csupán nevük ismerete, vagy akár még nevük pontos kiejtésének ismerete is nem jelenti önmagában azt, hogy személyesen ismerjük őket, vagy hogy tudjuk, milyen emberek.

. Némelyik héber próféta ihletett látomást kapott a Mindenható Isten égi udvaráról. Írásuk a nagy méltóságon, megindító fenségességen, hatalmon kívül derűs nyugalmat, rendet, szépséget és kellemességet is érzékeltet (2Mózes 24:9–11; Ésaiás 6:1; Ezékiel 1:26–28; Dániel 7:9; Jelenések 4:1–3).

Jehova Isten összefoglalta néhány vonzó, megindító tulajdonságát Mózes számára, ahogyan azt a 2Mózes 34:6, 7-ben találjuk feljegyezve: „ Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt.”

Noha egyetlen ember sem láthatja Jehova Istent az ő tündöklő dicsőségében, a Biblia leírja, hogy amikor Jézus Krisztus emberként a földön volt, tulajdonképpen visszatükrözte Jehova Isten, égi Atyja személyiségét. Egy alkalommal Jézus ezt mondta: „a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi” (János 5:19).

Ennélfogva az igaz Isten azonnal megkülönböztethető a számos hamis istentől. Ő a mindenható Teremtője a világegyetemnek, amelybe a Föld bolygó és a rajta lévő emberiség is beletartozik. Páratlan személyes neve Jehova vagy Jahve. Nem része egy titokzatos háromszemélyű istenségnek vagy Háromságnak. A szeretet Istene, s csakis a legjobbat óhajtja emberi teremtményeinek. De az igazságosság Istene is, és nem fogja mindörökké eltűrni azokat, akik kitartóan pusztítják a földet, azokat, akik háborúkat és erőszakot szítanak.

»Kegyelemből, ismeretből (gnózisból), vagy cselekedetekből van üdvösségünk?«

Az üdvösség nem kegyelemből, sem az ismeretből, sem a cselekedetből, hanem a tudatból származik. Minden a tudaton múlik, az 'üdvösség is'.

Az idézett szöveg nagyon helyén van csak éppen könnyen félreérthető. Mit is jelent Istent megismerni? Azt, hogy a tudatban vele azonosulunk, de hát hogyan azonosuljunk Istennel?

Egy valakivel rajtunk kívül, akit azon felül soha nem láttunk, akiről gyakran rengeteg ellenkező dolgot hallottunk, nem tudunk azonosulni. Nélkülözhetetlen az hogy egy teljesen új, teljesen más elképzelést alkossunk róla, mint amilyet a vallások híveiknek tálalnak.

A Biblia egy emberhez hasonló hatalmas valakit ábrázol Istenként. A valóság az, hogy Isten nem egy valaki, nem egy személy. Isten egy személynél minden tekintetben több nagyobb. Bölcsebb, hatalmasabb, stb., stb., de nekünk nincs erre kifejezésünk, következetesen nem tudunk egy ilyen lényt elképzelni anélkül, hogy egy valakire, egy személyre gondolnánk.

Közelebb állunk a valósághoz, ha Istent úgy képzeljük el mintha egy önfejlesztő vagy Eredeti Ihlet lenne, minden bölcsességnek, hatalomnak és szeretetnek oka, kezdete vagy kimeríthetetlen Forrása, mint a mindenható Törvény, a vezérlő Alapelv mindenben. Isten nem teremtett semmit, hanem mindenné fejlődött, az ihletre ugyanis a közlés a kibontakozás, a kinyilatkozás, a fejlődés jellemző. Mi mindannyian, és körülöttünk minden Isten, vagy az Eredeti Ihlet fejleményei vagyunk, nem teremtményei. Mint ahogy egy fa levelei, nem teremtményei a fának, hanem fejleményei.

Az Eredeti Ihlet fejleményei szükségleteikhez és képességeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek az isteni forrás minden kiáradásához. Az ember mint Isten legelőbbre haladt fejleménye itt a Földön szinte korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik, amit csak érdeklődése határoz meg. És ez teszi lehetővé azt hogy isteni kilétére ébredjen, hogy a tudatban vele azonosuljon.

Valójában Istennel azonosak vagyunk, de erről nincs tudomásunk, annak ellenére, hogy Isten a vezérlő Alapelv bennünk, belőle indultunk ki és belőle jöttünk léte. Ahhoz hogy ezt tudomásul vehessük nem csekély hitre, bátorságra, elszántságra és kitartásra de főleg hűségre önmagunkhoz van szükség.

Isten válhat nekünk személyessé a tudatban, mint ahogy Názáreti Jézusnak személyessé vált, aki őt Mennyei Atyának nevezte és úgy is szólította, tudva, hogy a saját isteni kilétével van dolga.

"Nélkülözhetetlen az hogy egy teljesen új, teljesen más elképzelést alkossunk róla, mint amilyet a vallások híveiknek tálalnak. "

Nem tálalnak, nem étterem.

Mindenki elmondja, amire jutott az istenkeresés közben - ahogy te is.

A skolasztikusok pedig ilyet "tálaltak" :

Esse est Deus -Isten a Lét.

Amit meg is kellene érteni (de nem is szokták tudni) A fenti mondat a te istenkereséseddel is szolidáris, ahogy a transzcendens egységeben lévő az öt világvallással is. -aa