Katolikus és ortodox keresztények, nem gondoljátok, hogy az Egyház hibát követett el amikor az Ótestamentumot a keresztény Bibliához kapcsolta?

Üdv!

Bizonyos szempontból jogosnak tűnhet ez a felvetés, de ha szélesebb spektrumból vizsgáljuk meg ezt a témát, akkor arra kell jutnunk, hogy tulajdonképpen úgy jó, ahogy van.

Nem is lehetne másképp, hiszen a Jóisten ugyan hagy némi játékteret az embereknek, meghagyva nekik a hibázás és tévedés lehetőségét (hogy saját hibáikból tanulva visszatérhessenek a helyes útra), de a Kinyilatkoztatás "ügye" azért alapvetően a Gondviselés "közvetlen felügyelete" alatt áll.

Azt hiszem Ágoston mondta először (és utána még rengetegen) hogy az ÚSZ elrejtve benne van az ÓSZ-ben, az ÓSZ viszont csak az ÚSZ fényében tárja fel a teljes értelmét.

Ez, ha csak szépirodalmilag is nézzük, egy olyan zseniális művészi szerkesztési elv, hogy ha ma írna valaki egy ilyen struktúrájú művet, esélyes lenne az irodalmi Nobel-díjra :)

- "kiforratlan istenkép"

A fentiek miatt nem problémás az ÓSZ kiforratlan istenképe sem. Például, ha tudományos szempontból, racionálisan vizsgáljuk, akkor az ÓSZ-ban valóban kirajzolódik az, ahogyan ez a kiforratlan istenkép egyre inkább letisztul, és ez ad nekünk egy vallástörténetileg reális képet, hogy hogyan is történt ez. (Meggyőződésem, hogy vallásosként igenis ismerni kell és figyelembe kell venni a vallástörténeti folyamatokat is.)

Viszont az ÚSZ teológiáját ismerve minden a helyére kerül ebben a "kiforrási folyamatban". Kiderül, hogy mindig minden úgy volt ahogy volt-van-lesz, csak az ember látóköre bővült és Isten-ismerete csiszolódott időközben.

Egy példa: Csak az ÓSZ szövegéből kiindulva, és a vallástudomány szempontjából vizsgálva, felettébb érdekes kérdés, hogy ha a JHVH nyelvtani egyes szám, akkor az Elohim miért nyelvtani többes szám. Ez valóban érdekes kérdés, tudományos szempontból. Viszont az ÚSZ Szentháromság-tanát ismerve ez a kérdés nem kérdés. A probléma már előbb választ nyert, mielőtt megfogalmazódott volna. Stb.

Oda akarok kilyukadni, hogy az ÚSZ helyes értelmezésével az ÓSZ nem egy zavaró tényező, és nem is egy fölösleges kolonc, hanem éppen hogy az ÚSZ-t igazoló bizonyíték, hogy lám-lám, már akkor is sejtették azt, amit Krisztus óta határozottan tudunk is.

- "elavult parancsolatok"

Ugyanez pepitában: Az ÚSZ ismeretében tudjuk, hogy keresztények számára a 613 micvából csak a Tízparancsolattal és a noahita törvényekkel kapcsolatos szabályok érvényesek, a többi nem. Éppen ezért semmi zavart nem okoz, hogy a többi micva is szerepel a Bibliában; más szempontból viszont tanulságos lehet, hogy ezek mégis benne vannak a Szent Írásban.

- "erkölcstelen történetek"

Ide is vonatkozik, ami az előzőekre, nem ismétlem. Viszont érdemes kitérni részletesen egy másik szempontra is. Manapság (tisztelet a kivételnek) teljesen feledésbe merült, hogy a Bibliát hogyan kell olvasni, hogyan kell értelmezni. Érdemes visszatérni ahhoz, ahogyan az egyházatyák értelezik a Bibliát, ahhoz a bizonyos négy értelmezési síkhoz.

1) Szó szerinti értelmezés: ez válaszol arra, hogy MI VAN?, mi történt?. Például a könyvek leírják, hogy melyik király ki után uralkodott, Jézus mit tett és mit tanított Galileában, és mit Júdeában, stb. (Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy a szó szerinti értelmezés a legkevésbé fontos értelmezése a Bibliának. Ez is fontos, persze, de a legkevésbé hangsúlyos.)

2) Morális értelmezés: mi legyen, MIT TEGYÜNK? Minden igehelyet abból a szempontból is meg kell vizsgálni, hogy milyen erkölcsi tanítást közvetít számunkra, adott helyzetekben mi a követendő és mi a kerülendő.

3) Szimbolikus-analogikus értelmezés: MI OKBÓL? Valójában ez a szűkebb ételemben vett teológiai értelmezés, ami mintegy indoklásként szolgál abban a tekintetben, hogy mi miért helyes, és mi miért helytelen. Itt arra érdemes odafigyelni, hogy a Szentírás teológiája a szimbólumok és analógiák nyelvén, tehát szépirodalmi eszközökkel fogalmazódik meg, nem teológiai nyelven. Itt jönnek elő az ÓSZ-ÚSZ közti rejtett és kevésbé rejtett összefüggések is.

4) Miszitkus-anagogikus értelmezés: MI CÉLBÓL? Milyen cél érdekében helyes azt tenni, amit helyes, és helytelen, amit helytelen. Ez is teológiai tanítás, de ez minden esetben ugyanarról a dologról, az úgynevezett végső kérdésekről, az utolsó ítéletről és az örök üdvösségről vs. örök kárhozatról szól, mindegyik szentírási igehely esetén.

Ha tartjuk magunkat ahhoz, hogy a Szentírás szakaszait szigorúan e szerint a négy értelmezési sík szerint értelmezzük (ebben a sorrendben), akkor az ÓSZ-ben sem fogunk egyetlen "erkölcstelen történetet" sem találni.

Egy 21. századi pacifista nyilván elborzadva olvassa a kánaiáni zsidó honfoglalás ÓSZ-i eseményeit, de az egyházatyák ezekben a szavakban nem a háborút és a vérontást látták. Nekik az volt a fő üzenete ezeknek a történeteknek, hogy Józsue neve összecseng Jézus nevével; a megszólaló kürtök az utolsó ítélet angyalainak trombitái; Jerikó pedig a Mennyei Jeruzsálem, ahol Józsue-Jézus, a gonoszt legyőző diadalmas uralkodó trónol.

Végül pedig azt is mondanám, hogy egy kézenfekvő, történelmi oka is volt annak, hogy az ÓSZ a bibliai kánon része lett. Egész egyszerűen rendelkezésre állt, és magától értetődő módon rendszeresen idézték, amikor az ÚSZ-i tanítást magyarázták és példákkal illusztrálták. Bár ez egy meglehetősen földhözragadt, gyakorlatias szempont, de visszautalok arra, amit az elején írtam, hogy a Gondviselés szándéka szerint alakult ez így.

Próbáltam tömören fogalmazni, de valószínűleg így is hosszú lettem, elnézést.

(andrás)

Szívesen! Örülök, ha időnként értelmes témákkal is lehet foglalkozni ezen a fórumon. :)

(andrás)

András már leírta amit én is írtam volna, de megerősítem akkor :D

(ortodox)

a zsoltár esetében vedd figyelembe, hogy aki írta biztos valamilyen elkeserítő helyzetben volt, hasonló ez ahhoz mint h pl "babylon milyen boldog lesz aki azt teszi veled amit te tettél velem... megragadja és falhoz csapja csecsemőidet"

imádják ezt idézni az ateisták de nem véletlen hogy egyetlen keresztény vagy zsidó közösség sem akar keleti kisgyerekeket a falhoz csapni, kiütközik a szövegből is ,hogy a zsoltár írója elkeseredett volt, el akarták nyomni az identitását még a nevét is elvették, amit meghagytak abból pedig gúnyt űztek, sőt valószínűleg a gyermekét is megölték, nyilván nem az erkölcsi nevelés a zsoltár feladata(vagy legalább is nem ebben az irányban) de hozzá tartozik a történelmi emlékezethez, épp ugyan úgy mint nekünk magyaroknak '56 után az elkeseredett harag, nem akarunk 13-14-15 éves orosz gyerekeket akasztani, de az akkori elkeseredett haragból keletkezett mondatok mégis hozzá tartoznak a nemzeti tragédiánkhoz

Józsué könyve pedig egy egyszeri esetet ír le, igen megkérdőjelezhető, de vedd figyelembe, hogy a környezetet is, az Úr figyelmeztette a zsidókat, hogy ezek a népek nem azért kell kihaljanak mert a zsidók akkor királyok és kell nekik a hely, hanem mert olyan módon élnek, pl elégetik az elsőszülött gyereket és még hosszan sorolhatnánk, és ez a népirtás emlékeztesse a zsidókat, hogy ha ők is így élnek majd ők is így pusztulnak majd el, ennek a gonoszságnak, ennek a bűnnek ez a következménye, erről van szó, nem egy dicsőséges honfoglalásról, mint a Feszti-körképen

és Jézus Krisztus sem egy plüssmaci a kit magunkhoz ölelünk, egy megbocsájtógép, akit néha előveszünk hogy lenyugtassuk a lelkiismeretünket, hanem az aki átvállalta a következményeket, azokat amiknek csak töredékét olvashatod a józsué könyvében

Nem vagyok katolikus,sem ortodox,de ez az oldal nem a két irányzaté,s így értelmetlen kizárni mások véleményét.

(Érdekes módon,én kimondottan örülök mások másfajta véleményének.Talán nem félek légváraim lerombolásától?)

Az ószövetségi Biblia központi témája,a Messiás ígérete,s a bűn problémájának jövőbeli megoldása.

Az Újszövetség lényege,visszamutatni a Messiás megjelenésére,és a bűn megoldására.

Az Ószövetség nélkül nem lenne egyensúly.

Az istenkép,Ádám,és Éva Édenből való kiűzetése után rohamosan feledésbe merült,a prófétáknak adott tiszta inspirációk ellenére.Olyan nagy mértékben,hogy Isten Fia megjelenésekor,csak 3 ember ismerte fel benne az Istent.(Péter,a jobb lator,és a megfeszítését levezénylő tiszt)