Jézus meghalt a mi bűneinkért: I. Péter levél 3:18 Róma levél 4:25 I. Korintus levél 15:3 I. János levél 2:2 Senki nem halhat meg mások bűneiért: Mózes könyve 24:16 Jeremiás könyve 31:30 Ezékiel könyve 18-1:30 Akkor ez most hogy van?

"Ez úgy van, hogy mindenki a saját bűnéért büntettetik, nem pedig a másik ember bűnéért. Ám Jézus nem megbüntetve lett, hanem Maga vállalta fel a büntetést helyettünk. "

Ha nekem a haveromat elítélik mondjuk lopásért, akkor én hiába vagyok bűntelen, vagyis közöm se volt a lopásához, mégsem ülhetem le helyette a büntetését.

A te kontextusodban, én nem megbüntetve lettem, mégsem vállalhatom fel a haverom büntetését helyette.

Asperrimus!

Boldog az Isten, miközben a gyermekei közül milliárd számra szenvednek örökkön örökké a pokolban?

Hát nem mondom... Ez egy nagyon szadista istenkép. Nem csoda, ha ezek után az emberek nem kérnek egy ilyen szadista és őrült istenből.

Talán ha méltóztatnál megérteni, mielőtt ítéletet hoznál, akkor kevésbé lőnél mellé. Az ember a saját bűnei miatt kerül lapátra, nem pedig Isten akaratából. Akár hiszed, akár nem, de Isten akarata csak bizonyos feltételek esetén teljesülhet, különben nem. A Biblia egyértelmű Isten akaratát illetően. Azt akarja, hogy minden ember megmeneküljön. Ehhez azonban az egyes ember tevőleges hozzájárulása is szükségeltetik. Ha ezt bármi okból nem teszi, Isten nem tehet érte sokat. Szólongatja, hivogatja, és ezzel nagyjából ki is merültek a lehetőségei, ha az ember nem reagál, vagy nem jól reagál.

Mit nem lehet ezen érteni? Te mit tehetsz a szomszéd gyerekéért, vagy a kutyájáért, macskájáért jog szerint? Semmit. Feljelentheted, és ha a törvény lehetővé teszi, és be is tartják a törvényt, akkor lehet, hogy elveszik a szomszédodtól a gyerekét, kutyáját, macskáját, és talán meg is büntetik a szomszédodat. De mit tettél a gyerekért, a kutyáért vagy a macskáért? Elérted, hogy a gyámügy vegye a kezébe a gyerek sorsát, és a gyereket idegenek neveljék fel, akik valószínűleg soha nem fogják szeretni, de a sorsát végképp nem oldottad meg a feljelentéseddel. Ha a szomszédod rosszul bánik a kutyájával, macskájával, és elveszik tőle, akkor jó eséllyel valamelyik gyepmesteri telepre kerül, ahol ivartalanítják, és ha pár héten belül nem kell senkinek, akkor kiirtják. Jobb így neki, gondolhatnád. Ám ha a kutyát, macskát megkérdeznék, hogy melyiket választaná inkább, akkor a rossz gazdit választaná a kés és a fecskendő helyett.

De a szellemi törvények még ehhez hasonló lehetőséget sem adnak. A bűnös ember nem Isten fennhatósága alatt van. Ahhoz, hogy Isten eljárhasson az ember érdekében, legelőször az Ő fennhatósága alá kell az embernek kerülnie jog szerint. Ezt nevezi a Biblia megtérésnek. Aki nem tér meg, az a Sátán fennhatósága alá tartozik, és onnan nem is jöhet ki, csak akkor tehetné, ha Istent választaná. A Sátánt nem kell választania ahhoz, hogy szőröstől-bőröstől az övé legyen, mert ebbe az állapotba született bele. Az ember a bűnei által a Sátán rabszolgája, és az ember gyerekei, és a gyerekei gyerekei is, ahogy az ember tulajdonában levő állat utódja sem szabad préda, hanem a szülő gazdája egyben a szülött gazdája is, bármennyi generáció telt is el. Ez a rabszolgatartó társadalmakban is így volt. A Sátán rabszolgatartó, és ragaszkodik is a jogaihoz. Egyedül Isten képes arra, hogy ezt a gazdaváltást lebonyolítsa, de ha az ember nem választja Őt, akkor marad az eredeti felállás. Az örök kárhozat a Sátán miatt van, nem pedig Isten miatt. Ha azonban az ember Istenhez fellebbez, akkor a Sátán semmit sem tehet.

Ezt ennél szájbarágósabban nem tudom és nem is akarom kifejteni. A Sátán már a születésed előtt elhatározta, hogy bármi áron tönkreteszi az életedet, az egészségedet, a szabadságodat, az anyagi javaidat elveszi, mindig a leggyenggébb pontodon, a leggyengébb pillanatodban fog megtámadni, és a végén feltétlenül a Pokolba juttat, soha nem fog megszánni, soha nem fog tétovázni és soha nem fog kegyelmezni, mindig feltétel nélkül gyűlölni fog téged, a szeretteidet és a leszármazottaidat is. Mindezeket a bűneid jogalapjára állva meg is teheti. Ha te mégis inkább vele szimpatizálsz, akkor nálad egyéb bajok is vannak.

#8

Hogyan lehet? Sehogyan sem, gondolkodó emberrel ilyet már nem lehet megetetni.

Ezt a vallások találták ki, de Jézus nem ezt tanította.

Asperriemus tévedésben van, mivel pontatlan fordításokat használ, valamint önkényesen összekeveri a különböző igehelyeket (a próféták szavával felülértelmezi Jézus szavait), és tévesen értelmezi azokat.

Jézus valójában azt tanította, hogy van ugyan örök kárhozat, de azt nem, hogy lenne örök kárhozott!

Ha valaki a pokolba jut, de ott megtér, és belátja, hogy rosszat tett, akkor amikor megfizette ennek az árát, kijöhet Jézus által, még a pokolból is, és nem kell örökkön örökké szenvednie a pokolban.

Igaz, hogy a pokol tüze ki nem alszik, a férgük el nem pusztul, de csak addig maradnak ott az elkárhozottak, amíg ki nem fizetik tartozásukat (Mt 18/23-35).

Az Isten olyan, mint azt Jézus bemutatta: irgalmas, szelíd és megbocsátó.

Nem pedig egy szadista őrült, ahogyan a vallások ezt le akarják tolni az emberek torkán.

Szia!

Nem tudom honnan másoltad ki ezeket az igehelyeket, de elég bénán sikerült. Mózesnek ugyanis 5 könyve van, és nem jelölted, hogy melyikben van. Na jó segítek: az 5. könyvben van. Az Ezékiel 18-1:30 is értelmetlen jelölés, most akkor döntsd el, hogy mind a 30 vers, vagy csak a 30. vers?

Természetesen az általad felvetett gondolat csak látszólagos ellentmondás, hiszen az 5Móz. 24:16 ezt írja:

"Meg ne ölettessenek az atyák a fiakért, se a fiak meg ne ölettessenek az atyákért; kiki az ő bűnéért haljon meg." Vagyis közvetlen családtagokat nem volt szabad megbüntessenek, ez a törvény a vérbosszút akadályozta meg.

A második ige Jeremiás könyvéből: "Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele." Itt Jeremiás egy közmondást cáfol, mégpedig a szövegösszefüggésből kiderül, hogy az Isten ítéletére utal: az előző nemzedékek bűne csak annyiban terheli a ma élő nemzedéket, amennyiben nem szakít azokkal. Mindenki előtt nyitva áll azonban a megtérés, és így a megtartatás lehetősége.

A harmadik ige (ha csak a 30. verset nézzük) megint csak egy megtérésre való felhívás: "Ennekokáért mindeniteket az ő útai szerint ítélem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy romlástokra ne legyen gonoszságotok." Ha az egész fejezetet nézed, akkor azt láthatod, hogy a kijelentés közlésében a próféta jó néhány irodalmi műfaj elemeit felhasználja. Van a bölcsességirodalomhoz tartozó példabeszéd (2. vers), van eskü (3. vers), van tan, dogma (4.20.30. vers), van vita (2kk.19k.25k. vers). Ezékiel a kazuisztikus jog stílusában, feltételes mondatokban fogalmaz: „ha valaki…”. Az ezt követő következményes főmondatok már a szakrális jog stílusát tükrözik: „Élni fog!” vagy „Nem fog élni!” „Meg fog halni bűne miatt”. Ez az ún. „deklaratorikus formula”, amelyet a pap hirdetett ki a szentélyhez érkező zarándokoknak. Ez döntötte el, hogy valaki részt vehet-e az istentiszteleten, vagy kultikus szempontból tisztátalannak számít. Nem véletlen, hogy a 6. verstől felsorolt bűnök száma éppen tíz: az istentiszteleten ugyanis a Tízparancsolat alapján kell mérlegre állnia mindenkinek: megtartotta-e azt a hétköznapokban. Nem ok nélkül tartották Ezékielt a régi közösségi felelősség dogmájával szemben egy újabb dogma, az egyéni felelősség dogmája harcosának. Azonban több van itt annál, példabeszédnél, vitánál vagy szakrális jognál. A próféta Isten igazságáról és kegyelméről kapott kijelentést. Úgy szólal itt meg az igazi prófétai örökség, a megtérésre hívó szó, hogy megismerjük Isten igazi szándékát: a bűnös térjen meg és éljen. Ez már nem törvény, hanem evangélium, örömüzenet.

Ugyanis az Isten kegyelmet ígér azoknak, akik megbánják a bűneiket. Ezt oly módon teszi meg, hogy Ő, mint Isten átvállalja a bűnök büntetését. Az általad felhozott igék a vérbosszúról szóltak, és nem az önkéntes felajánlásról. Azt ugyanis egyetlen törvény sem tiltotta, hogy valaki átvállalja mások büntetését!

Az ókorban ismerős dolog volt a rabszolgák váltságdíjért való kiváltása. A Biblia szól arról, hogy Jézus is „váltságdíjat” fizet az ember megszabadításáért, mégpedig sohasem hallott, soha senki által nem fizetett, döbbenetes váltságdíjat: „Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Jézusén.” (1Péter 1,18–19)

Üdv. Péter