Csak a vallas lehet alapja az erkolcsnek?

Az erkölcs NEM a vallásból származik, hiába szeretnék egyesek.

Mindig fordítva történt: tehát a vallás vette át az erkölcsöt. Mindig azt, ami éppen a vallás alakulásakor aktuális volt.

Aztán ezt kőbe véste, és megpróbálja megőrizni, amíg lehet.

Azért így 2000 év után elég furának tűnik az akkori keresztény erkölcs.

Erkölcs az mindig létezik valamilyen - vallástól teljesen függetlenül. Már a csordaállatoknak is van erkölcse.

Vallásuk meg nem nagyon... legalábbis imádkozó tehenet még nem sűrűn láttam.

Éppen fordítva, a közfelfogás alakította erkölcsből lesz a vallás. Ha nem így lenne és csak tévelyegnénk isteni iránymutatás nélkül, akkor a tízparancsolatból mindegyik egyforma súlyú lenne, vagy az elöl levőket szigorúbbnak vennénk. Pedig a szombat meg nem tartását vagy faragott kép csinálását már bűnnek sem tekintjük, míg a gyilkosság sokkal nagyobb súlyú mint régebben.

Pár száz éve egy teljesen vallásos vagyis elvben abszolút erkölcsös társadalomban még teljesen elfogadott volt halálra kínozni vagy élve elégetni valakit, aki kimondta hogy nem érti, hogy lehet egy isten három. A mennybe jutó lelkek örömei közé tartozott a pokol tüzében senyvedő bűnösök kínjainak szemlélése. Ma meg úgy gondojuk, hogy ha valaki ilyennek örülni tud annak már repülnie is kéne lefelé.

Nem alapja.

Volt erkölcs a vallás előtt is.

Persze van akit az tart rövid pórázon, de én ismerek olyan embert, aki gyerekesen ateista és a legerkölcsösebb ember akit ismerek. Én magam agnosztikus vagyok, és elég erkölcsösnek tartom magam.

Szerintem egyáltalán nem alapja. Kulturált, tanult, értelmes embernek nem kell vallás hogy erkölcsös maradjon.

Magától jön. Ha csak az erkölcs fogalmát nézzük akkor semmi köze a valláshoz.

Én így gondolom.

A vallásnak és az erkölcsnek semmi köze egymáshoz.

Az erkölcs folyamatosan változik, a középkorban más volt, mint manapság.

Nem tartom erkölcsösnek azokat a középkori főpapokat, akik megáldották a több ezer fős sereget, majd maguk is kardot fogtak és mentek mészárolni az ellenséget asszonyostul-gyerekestül.

Egy tömeggyilkos is lehet vallásos, de egy ateista is lehet erkölcsös, az Istenben való hit nem mentesít a bűnök alól.

Az erkölcs alapja a neveltetés, a saját élettapasztalat és az ezek alapján létrejött elhatározás.

Akkor sem ölök, ha a másik fegyvert fog rám, akkor sem fekszem le a 10 éves gyerekkel, ha az felajánlkozik, akkor sem veszem el a másét, ha senki sem látja, stb...

Ez az erkölcs.

"Csak a vallas lehet alapja az erkolcsnek?"

Nem. Ma már nem

Csak Isten lehet alapja az erkölcsnek?

Igen

"Aki nem vallasos az nem lehet erkolcsos? "

Lehet. Sőt, aki vallásos, lehet, hogy nem erkölcsös. A keresztény erkölcshöz hívővé kell válni, nem elég a törvényt cselekedni. Ez utóbbi bigottsághoz vezet

Az erkölcsöt Isten tanította. Özönvíz is azért történt, mert Isten megmutatta, hogy hová tart a világ, ha nem lép közbe. Mindenki erkölcsileg lenullázódott. Isten közbelépése nélkül már állatias lenne az ember is, amilyen anno lett az özönvíz előtt. Gyermekeket égettek, dúlt a homoszexualitás (mondjuk ezt ma egyre több hetero élteti), gyilkosságok, kannibalizmus, stb...

A nem hívők miatt a világ megint az özönvíz előtti teljes lezüllésbe halad

Puzsér a vallás szót világnézeti értelemben használja, nem felekezeti értelemben. Tehát arról van szó, hogy az erkölcs nem születhet önös érdekből vagy puszta józan megfontolásból, hanem csak abból a misztikus felismerésből, hogy az ember része egy nála felfoghatalanul nagyobb tervnek vagy rendszernek, ami örök érvényű és megmásíthatatlan.

Tisztán érzelmekből vagy racionális gondolkodásból nem lehet erkölcsöt levezetni, mert az előbbi változékony, az utóbbi pedig mentes az intuíciótól.

Ez persze nem azt jelenti, hogy egy nem vallásos ember nem lehet erkölcsös, és ezt Puzsér sem állítja. Az viszont biztos, hogy amit ma humánumnak és erkölcsnek vélünk mi itt a világ nyugati felén, az a krisztusi tanításban gyökerezik, ami annyira beivódott a kultúránkba, hogy alapvetőnek véljük vallási nevelés nélkül is. Pedig ez nem magától értetődő, és Jézus előtt nem is létezett így.