Ki hogy találkozott Jézussal? Kinek hogy változott meg azóta az élete? Hogy éltetek előtte és hogy éltek most?

Megbántam neki a bűneimet és behívtam Őt a szívembe az életembe, hogy mindenkor velem legyen, mert szükségem van rá. Elfogadtam Őt Uramnak, Istenemnek és személyes megváltómnak.

Azóta mindenki nemnormálisnak tart.

Szex, alkohol, pornó, káromkodás, testkultusz.

Depressziós soha nem voltam, de a világban szerzett néhány évtizedes tapasztalataimmal egyre jobban foglalkoztatott az a kérdés, hogy mi az élet értelme?

Kerestem valamit. Nem voltam soha ateista de vallásos sem. Istenről az volt az elképzelésem, hogy neki az a dolga, hogy megbocsásson. :d

Aztán egyszer beszéltek nekem arról, hogy ehhez az ígérethez kapcsolódnak követelmények is. Az ráébresztett a valódi állapotomra, és úgy éreztem utána, hogy új céljaim vannak az életben amik sokkal magasabbrendűek bárminél. Persze ekkor belül ez nem tudatosult bennem, csak belül a szívem változott meg. Ugyanez az illető akivel beszéltem adott egy újszövetséget is, hogy olvasgassam. Utólag örülök is neki, hogy nem egy teljes Bibliát adott és nem azt kezdtem elölről olvasni, mert ahogy ismerem magam az ószövetség felénél abbahagytam volna. De az evangéliumokba es az apostoli levelekbe szerelmes lettem. xd

Kb két év múlva az illető invitált a gyülekezetbe, és akkor már tudtam belül, hogy mennem kell, Isten ezt akarja. (2 évvel azelőtt is hívott de lepergett rólam)

Elmentem, érdekes volt a dicséret, a prédikációból nem sokat értettem de néha poénos is volt. Nem ezek fogtak meg, hanem az, hogy a legelején ahogy bementem úgy éreztem, hogy ez a családom.

Elmomdtam a végén egy megtérő imát, imádkoztak értem kézrátétellel, és este tíz után hazamentem. Egy kertövezetben laktam eléggé a várostól kieső helyen egy 12 m2-es 2 emeletes kis viskó pincehelységében. Boldogan mentem haza, lefeküdtem az ágyba, és akkor nem tudatosult bennem, hogy mi történik velem, csak annyit éreztem, mintha begyújtottak volna egy rezsót a szívemben. Utána belegondoltam, hogy este 11 után odajött Jézus abba a putriba és újjászülettem, új szívet adott nekem.

Hetekig-hónapokig a fellegekben jártam, mert már éreztem, hogy Jézus mindenhol velem van. Most is csóringer vagyok, de a lehetőségeimhez képest, meg azt nézve, hogy honnan jöttem, szép és tágas helyen élek. Nem luxusban, de jól érzem magam, egyáltalán nem kell szégyenkeznem.

Érzem azt, hogy Isten mindenre odafigyel és szép lassan egyre feljebb emel, pedig ezt sem érdemeljük meg, mindenért hálás vagyok neki.

Itt leírtam:

[link]