Miért ilyen igazságtalan az élet?

Mindenki mashogyan szuletik, kinek ebbol, kinek abbol jut tobb. De a legtobb dolgon legalabb reszben lehet valtoztatni. Persze nem konnyu.

Amugy probald meg esetleg a hozzad hasonloak tarsasagat keresni.

Szerintem ez egyáltalán nem ateizmus vagy nem ateizmus függvénye. Vallásosok között is sok van aki magányos, és ateisták között is, aki nem az. Tehát nem azért vagy magányos, mert ateista vagy. Valamiért magányos vagy, mellesleg ateista is. De ugyanígy lehetsz pl. barna, vagy szőke, vagy magas, vagy lenőtt fülcimpájú, vagy szemüveges, vagy akármilyen más, amiknek megint csak semmi közük ahhoz, hogy magányos vagy-e vagy sem.

Igazából nem is értem, miért a vallás rovatba írtad ezt ki. Szerintem inkább az emberek/magány rovatba való a kérdés.

Süttürüttü:

Elnézted, autista és nem ateista! :)

Amúgy én nem vagyok autista (tudtommal), de én is nehezen tudok kapcsolatokat kialakítani. Nem is vágyok barátokra egyébként. Viszont van családom, hála Istennek, és ez nekem elég.

Az élet önmagában közömbös, igazság meg annyi lesz benne, amennyit beleteszünk.

Ha te ezt kaptad, akkor dolgozz azon, hogy ezt valahogy helyrehozd, vagy pedig más, jó tulajdonságodat erősítsd meg, hogy ezt ellensúlyozza (pl. az autisták egy része remek számoló és kiváló memóriája van).

Vagy mindkettőt.

Bár ez téged nem vigasztal, az egészséges kapcsolatok nem feltétlenül az egészségeseknek adatnak meg.

Nem az a fontos, hogyan születik valaki, hanem hogy utána hogy nő fel, hogy szocializálódik, milyen családi háttérrel indul, és később milyen környezetbe kerül.

Sokan magányosak annak ellenére, hogy egészségesek, mert egyszerűen nem a megfelelő helyen, nem a megfelelő emberek között vannak.

Talán neked is csak a megfelelő embereket kell megtalálni, hozzád hasonlókat, akikkel valamilyen szinten közös nyelvet beszéltek.