Mik a jellemzői a vallási fanatizmusnak és a szektásodásnak?

Itt megfigyelhetők:

https://www.youtube.com/watch?v=omG7wj4u6K4

https://www.youtube.com/watch?v=gkFQptqO1dk

Hm...

Visszakérdezek: neked mi a véleményed a szabad(os) szexről, a káromkodásról, a saját magunk előre helyezéséről, a rengggggggeteg pénzről (minél több, annál jobb bármi áron), a másik kibeszéléséről, vagy épp gyűlöletéről?

Na, pont ugyanezek az ismérvei a kérdésedben felvetetteknek. Mélyen hiszel bennük.

A közös gyökér,a gondolkodástól való félelem.Egy irtózat attól,hogy saját véleményt alakítson ki valaki.

A fanatizmusra hajlamos emberek,keresnek egy álombeli személyt,és arra ráaggatnak mindenféle képzelt tulajdonságokat.Mivel ezek a tulajdonságok képzeletükben aggatták rá a kiszemelt személyre,azokat körömszakadtáig védik,hisz sajátjuk.

A fanatizmushoz kell egy önmegvalósító tetszetős elképzelés,mely mindennél fontosabb,és feltétele az élet értelme megvalósításának.

A szektásodáshoz szükséges alapvetően egy nagyobb közösség,amiből,mint"különbek"kiválhatnak.(Egy eszme köré összegyűlt heterogén csoport nem szekta,legfeljebb egy fanatikus csoport,hisz valamitől el szelektálódni. Szelektálódást,elkülönülést jelent a "szekta"kifejezés.)

Meglehetősen aggályos, ha valakinek kérdése van a hittel kapcsolatban, és nem a Bibliában keresi a válaszokat, hanem már tíz, húsz vagy akárhány éve másoktól kérdezi meg. Odáig rendben van a dolog, hogy amikor valaki beesik az Egyházba a világból, akkor sokkal több kérdése van, mint amire hirtelen megtalálhatná a választ. Amikor azonban, évek, évtizedek sem elégségesek arra, hogy valaki talpra álljon, ott komoly bajok vannak. Arra gondolok, amikor valaki egyből megy megkérdezni a rabbit, a plébánost, a tiszteletest, a pásztort, de maga a kisujját sem mozdítja meg a megvilágosodás érdekében. Ez biblikusan kifejezve a szellemi csecsemőkor, amikor mindig másoknak kell valakit cumiztatni, hogy éhen ne haljon.

Az is ugyanennyire aggasztó, amikor a fenti állapotban tartanak egész gyülekezeteket. Így lehet fanatizálni az embereket, mert nagyra tátják a szájukat, becsukják a szemüket, és gondolkodás nélkül lenyelik, amit a Felvigyázó Bácsi a csőrükbe tesz. Ez a szektásodás legfőbb útja. A szektásodásra is igaz, hogy nem szemmel látható módon jön el. Nem lehet azt mondani, hogy itt van, vagy amott, mert a szektásodás köztetek van. Ha nem vigyáztok, titeket is benyel, és akkor olyanok lesztek, mint Káin: meggyűlölitek azokat, akiknek tényleg válaszol Isten.

"...mert nagyra tátják a szájukat, becsukják a szemüket, és gondolkodás nélkül lenyelik, amit a Felvigyázó Bácsi a csőrükbe tesz."

[link]

...és tényleg.

Az értelem ott kezdődik,hogy egy embernek vannak kérdései.(Kétségtelen,hogy egy 3 évesnek gyermeki kérdései vannak,de egy bébi nem kérdez,csak ordít.)

Az,akinek csupán válaszai vannak,az elérte-esetleg ott maradt-a 2.gyermekkorban.

Egy ember,minél többet megismer világunkból,annál több kérdése van arról.

Van benne igazság, amit mondasz. Ám a kérdés nem feltétlen az értelem kezdete, hanem a nyitottságé, a kíváncsiságé. Sajnos nagyon nem mindegy, hogy az ember kitől kérdez, honnan tájékozódik. Ahogy a legtöbb hasonlat, így az enyém sem tökéletes. Egy csecsemő valóban nem képes kérdezni. De mégsem én, hanem a Biblia használja a tejnek italát, amit szembeállít a kemény eledellel. A Zsidó levél ötödik fejezetében mondja Pál, hogy "noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre" (Zsd 5,12). Pedig mese nincs, azt mondja a Biblia, hogy ezeknek az embereknek szükségük van erre, vagyis nem képesek a saját kiválasztó rendszerük által tápanyaghoz jutni, ha a tejnél ütősebb táplálékot kapnak. Lehetne ezt szellemi kiskorúságnak is nevezni. Ezen minden egyes hívő ember átesik, de míg vannak, akik kinövik, mások nem. A hatodik fejezetben azt mondja Pál, hogy ne rakosgassuk le újra és újra az alapokat, amiket fel is sorol, hanem törekedjünk tökéletességre. Mindez után azt is megjegyzi, hogy ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha Isten megengedi, hogy továbblépjünk. Ezek szerint a szellemi haladó és érett korúságba való belépéshez Isten hozzájárulására van szükség az egyén életében. Ez azt jelenti, hogy Isten nem restelli az embert újra és újra visszaküldeni az iskolapadba, amíg el nem sajátítja azokat az alapokat, amiket az első két versben felsorol: megtérés, hit, keresztségek tanítása, kézrátétel, feltámadás és örök ítélet. A négytől hatig tartó szakasz megmagyarázza azt is, hogy miért csak bizonyos feltételek teljesülése után hajlandó Isten az embert továbbengedni:

"Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit, És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt." (Zsd 6,4-6)

Mivel Isten szereti a gyermekeit, nem rak rájuk nagyobb terheket, mint amiket képesek hordozni. De mégis az számít normálisnak, amikor a hívő ember viszonylag hamar kinövi a kiskorúságot, és továbblép. Sajnos azonban sokan nem növekednek normálisan.

A probléma egyáltalán nem a kérdéssel van. De a hívő embernek el kell jutnia odáig, amikor már nem mindig más embert keres meg a kérdéseivel, hanem Istentől kérdez, és a Bibliában kutatja a választ. Isten válaszol a kérdésekre, ha azok jó kérdések. Nem az a jó kérdés, hogy Istenem, miért teremtetted a Mindenséget, miért teremtetted az embert, hanem az anekdota szerint az, hogy miért teremtetted a földimogyorót.

Persze a legnagyobb apostolokkal is előfordulhatott, hogy tanácstalanok voltak, és megkérdezték egymás véleményét. De az érett korúságnak része az is, hogy az ember leellenőrzi azokat az információkat is, amiket még akkor kapott, amikor nem tudta szellemi szempontból eldönteni azt sem, hogy melyik a jobb és bal keze. Az embernek szüksége van kész válaszokra, amíg nem képes tájékozódni. Ezek a kész válaszok a karó, a mankó, az állványzat szerepét töltik be. Ám egy életerős növénynek nincs szüksége karóra, az egészséges embernek nincs szüksége mankóra, a kész épület mellől az állványzatot lebontják. Minden ember felelőssége, hogy amikor már képes átlátni a dolgokat, leellenőrizze a gyökereit: vajon jó irányba bocsátja-e, a folyó irányába, vagy a sivatag talajából igyekszik vizet kiszívni (Jer 17,5-8). Az a folyó, ami felé a gyökereinket bocsátani kell, nem a láthatóban van, hanem a láthatatlanban. A földnek nincs éltető vize (Zst 63,2; Ézs 41,17).

A kérdés a vallási fanatizmusra és szektásodásra vonatkozik. Erre mondom azt, hogy a szellemi kiskorúságban tartott emberek fanatizálhatók, és az ilyen emberek tömege tesz egy közösséget szektává. Például van olyan felekezet, ahol azt állítják, hogy nekünk nincs jogunk a Bibliát értelmeznünk, kizárólag az Egyháznak van ehhez joga, ergo, nekünk azt kell ennünk nagykanállal, amit elénk tesznek, az étel tartalma pedig nem vizsgálható. Ha ellentmondást látsz a Biblia, és az Egyház tanítása között, akkor ez azért van, mert nem vagy jogosult a Biblia értelmezésére, következésképpen képes sem vagy rá, tehát tévedsz. Mi ez, ha nem fanatizmus? Mi az, amit ezekkel az emberekkel nem lehet elhitetni? Kitől függ, hogy mit hisznek: tőlük, vagy a vezetőiktől?