Hol húzza meg határt a segítségnyújtás és kihasználás engedése között egy hívő keresztyén?
Alapvetően úgy gondolom, hogy ha segítséget kérnek és módomban áll, akkor segítenem "kell".
Ezzel nincs is problémám.
De az alábbi esetben mit tudnék tenni hívő keresztyénként?
A munkahelyemen van egy állandó munkatársam, akivel együtt kell dolgoznom. Eleinte úgy voltam, hogy miután elvégeztem a saját részemet és láttam, hogy a munkatársamnak jól jönne a segítség besegítettem az ő részébe is. Ez egészen eddig nem jelentett problémát számomra. A munka eredménye attól függ, hogy mindkettőnk része el van-e végezve. Én hiába végzem el csak a saját részemet, ha ő nem végzi el a sajátját, akkor a munka végeredménye még nincs meg.
Az utóbbi időszakban észrevettem, hogy a munkatársam már természetesnek veszi azt, hogy segítek neki, odaállok és végzek el az ő részéből is, mert számomra fontos, hogy a végeredmény is meglegyen, ha már beletettem a saját részembe az időt+energiát. Illetve szeretem becsületesen elvégezni a munkát.
De a munkatársam már erre rájött és arra utazik, hogy ő nyugisan elszöszöl, sőt késik rendszeresen így már nagyon sokat végzek el helyette is.
Ezt finoman jeleztem felé, hogy nincs rendben. Nem fair részéről. Veszekedni nem akarok. Egyébként is olyan nemtörődöm típus. Úgy gondolkozik, hogy ha nem teljesít maximálisan, akkor is megkapja a fizetést, sőt már a minimálisat sem teljesíti rendszeresen, mert egyre többet segítek be neki.
Ha odaállok a felettes elé és neki ezt elmondanám, akkor én tűnnék nem csapatjátékosnak illetve keverőnek.
Mi a helyes az ilyen helyzetben részemről?
Van egy másik eset is magánéletben:
Egyik ismerősöm csak akkor keres meg, ha segítségre van szüksége. Egyéb esetben max. a jópofizás megy részéről. Amikor nekem lett volna szükségem segítségre és hozzá fordultam, többször is elutasította a kérésemet, pedig módjában állt volna segíteni.
Én azért dilemmázok, mert ugye a Bibliában van az a rész is, hogy
"Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak."
Ha ezt követem, akkor nem nézhetem azt, hogy a másik fél tudatosan ki akar használni.
Vagy amikor már hosszabb idő után egyértelmű, hogy csak kihasználnának, akkor nyugodtan mondjak NEM-et, még ha tudnék is segíteni? Vagyis hagyjam magam kihasználni?
Hol húzza meg a határt a segítségnyújtás és kihasználás engedése között egy keresztyén?
válasza:"Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak."
Itt az a nagy kérdés, hogy mivel teszel jót. Szerintem nem azzal, hogy hagyod magad kihasználni.
válasza:Érdekes élethelyzetek, lehet nem vagyok túl empatikus, de próbáld ki a következőt :)
Az első delikvensnek hó végén nyújts be egy számlát. Mond, hogy a munkájának x-ed részét te végezted el helyette, te dolgoztál meg érte.
Kíváncsi lennék a reakcióra.
Az ismerősödnek meg mond egyszerűen, hogy neked sem áll módodban segíteni.
Szerintem az a valódi segítség nyújtás, amikor valódi rászorulónak segítel (legyen anyagi, vagy lelki segítség, mindegy). Ha látsz egy éhezőt, akkor veszel neki egy kg kenyeret. Ha ismersz idős magányos embert, akkor olykor meglátogatod, elég ha csak meghallgatod.
Az általad leírtak mintapéldái a kihasználásnak.
válasza: válasza:Szia
A segítségnyújtásnak sokféle formája van, de amiről te írtál már nem teljesen ésszerű.
"Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak." - ez nem arra ad felhatalmazást, hogy hagyjuk, mások használjanak ki. Mert amiről írtál az az!
Ésszerű határokon belül a segítség keresztényi "kötelesség", de amikor ennyire nyílvánvalóan visszaélnek vele, kihasználnak, és te ezt tűröd, ezzel lustaságra "neveled" a munkatársadat és nem a segítségére vagy.
A munkahelyen mindenkinek el kell látnia a feladatát és "jótékonyságból" mégsem dolgozhatsz mások helyett.
Az egyik rokonom az általad leírt, hasonló helyzetbe került a nunkahelyén, és segített a munkatársának, hogy gyorsabban menjen a munka. Ezt látta a közvetlen "kisfőnöke", és megbeszélte a segítővel, hogy az általa elvégzett darab munkáért ő kapja a fizetést. Így már megérte segíteni, mert mindenki annyi fizetést kapott, amennyiért megdolgozott. Azért írtam le neked ezt az esetet, hátha valami hasonló megoldás a számodra is lehetséges. csak egy ötlet.
A másik eseted. A Biblia számos tanácsot ad arra, miként segítsünk másokon. Pl.Máté 6:2–4.
Azt is mondta Krisztus, olyanoknak adjunk, és hívjuk meg pl. étkezésre, akik nem tudják viszonozni. Vagyis ha valakin segítünk, vagy valakinek adunk, ne várjunk viszonzást. Hisz a jutalmunk Krisztus szerint Istentől lessz.
Nincsen olyan, hogy határ a segítségnyujtásban. Mert mindenki úgy és akkor segit ahogy tud és ahogyan szükség van rá. De nagyon meggondoltaknak kell lennünk.
Adtam már koldusnak zsömlét, ami egyáltalán nem tetszett neki, inkább pénzt kért, majd ő megveszi magának indokkal.
Nem látom okát ilyennek adni...
Persze mindenki másként ítélheti ezt is meg.
Köszönöm szépen az összes eddigi választ.
KZitus, lehet, félreérthetően fogalmaztam a magánéleti példánál: ott sem várok viszonzást. Azt akartam kihangsúlyozni ott is, hogy csak akkor keres az ismerősöm, amikor segítség kell neki. Egyébként meg felejtős neki. Ez is olyan "Ha kell, előrántom, ha nem, akkor meg hagyjon." hozzáállás, ami a kihasználás egyik formája szerintem.
válasza:A határokat fontos meghúzni,attól még lehetsz jó keresztény ha kijelölöd a határaidat.Jézus se barátkozott a farizeusokkal,de megmondta amit gondolt.
Ami a munkatársadat illeti sajnos van egy olyan mondás azt a lovat pakolják meg amelyik húzza az igát.Kezdd el nem megtenni neki a dolgokat,akkor kénytelen lesz ő megoldani magával.Lehet ezzel teszel neki igazán szivességet.
Olyan ismerősöm nekem is van aki szereti ha találkozunk,sőt igényelné sűrúbben is,de zároltam a találkákat.Csak arról szólt az egész,hogy ő mondta a magáét. a másikra meg nem tudott figyelni.Semmiben nem adott meg egy alaptiszteletet.Alapdolgokat nem volt képes megjegyezni rólam.Ő nagyon jó barátjának tartott,közben meg nem is voltunk barátok.A többi barátjához képest sose voltam hivatalos az összejöveteleire olyankor pár héttel előbb eltávolodott mikor összejövetelek voltak készülőben nála,majd mikor az megvolt néhány hét múlva jelentkezett.Kedves barátnőjének nevezett olyankor akinek hiányolja a társaságát.Emellett szeretett finoman beszólogatni is.Aki kihasznál azzal szemben kötelező megvédeni magunkat ezt nekem egy gyóntató atya mondta meg azt hogy attól,hogy keresztények vagyunk nem jelenti az is,hogy naivak vagyunk.Az olyanoknak akik kihasználnak én sm szoktam már segíteni.Nálam mindenki tiszta lappal indul,de hogy mi kerül arra a lapra hogyan alakul később a kapcsolatunk az attól függ hogy vislekedik az illető.Ettől nem érzem magam rossz kereszténynek csak egészséges öntudatom van.
válasza: válasza:" Ez is olyan "Ha kell, előrántom, ha nem, akkor meg hagyjon." hozzáállás, ami a kihasználás egyik formája szerintem." - értem én mire gondoltál, és mit érzel. nem esik jól neked sem, másnak sem esne.
De az ilyen embereket finoman, nem megsértve le kell építeni, mert különben kihasznál, és baleknak néz, sajnos. Azt gondolom mindannyiunk életében volt, van ilyen, csak meg kell tanulnunk kezelni a helyzetet. Lehet fiatal vagy, és kell egy idő, ameddig sikerül az ilyen helyzeteket "sérülés" nélkül kezelned:-)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!