Hogyan győzzem meg a szüleimet, hogy hagyjanak békén a vallási dolgaikkal? 16/f

Szóval az a problémád, hogy eddig nem figyeltek eléggé a nevelésedre, most pedig már figyelnek, csak számodra későn?

Egyébként azzal nincs gond, hogy azt mondják ne feküdj még le mással. 18 éves sem vagy, igazából mit akarsz akkor? Előbb nem ártana, ha felnőnél...

Innen úgy tűnik, mintha egy hisztis kisgyerek nyafogását kéne olvasni.

Szia! :)

Igazából a szüleid, csak jót akarnak neked, csak nem veszik észre, hogy ezzel csak mégjobban eltávolítanak az egésztől. Velem is ez volt, 14 évesen abbahagytam a ministrálást, egyre kevésbé érdekelt a téma, templomba is csak azért jártam, hogy nekik megfeleljek, bérmálkozó is azért voltam, hogy ne szóljanak be, egyre inkább eltávolodtam a vallasos neveléstől, amit kaptam, meg igazából a suliban is ez abszolút nem volt menő, az osztálytársaim a vallást hülyeségnek tartották, én meg birka módra mentem utánuk. De persze a mélyen hívő szüleim szerették volna, ha visszatalálok Istenhez, folyton vallásos könyveket vettek nekem, meg ilyesmi, de hát én meg nem foglalkoztam velük, a könyvek ott porosodtak s polcon. Aztán tavaj tavasszal valami megváltozott bennem, de igazából magam sem tudom, miért, újra érdeklődni kezdtem, egyre több vallásos dolgot olvastam el az interneten, májusban elmentem anyával egy dicsőítésre, ami nagyon jó élmény volt, aztán nyáron elmentem egy keresztény táborba, ami nagyon sok mindent megváltoztatott bennem, ott tértem meg. Szóval én is azt éltem át, mint te (mondjuk szerencsére az én szüleim felvilágosultabbak, eszükbe nem jutott volna szobafogsággal büntetni), és mégis itt vagyok 19 évesen hívőként, naponta olvasom a Bibliát, stb...

Szóval ismerem a helyzetedet, én mai fejjel a lázadozás helyett biztosan leülnék a szüleimmel beszélgetni szépen, és elmondanám nekik, hogy most engem nem ez érdekel, és tartsák tiszteletben a szabad akaratomat, mert Isten sem kényszeríti magát senkire.

Engem egyébként a szüleim túlbuzgósága vitt méginkább lefelé a lejtőn, mert persze egy tini mindig az ellenkezőjét csinálja, mint amit mondanak neki. Szóval tuti megmondanám nekik szépen, hogy jelenleg nem hiszek, és a hitet nem lehet erőltetni, Isten szabad akaratot adott, ő nem kötelez senkit arra, hogy kövessék őt.

Mondd meg nekik, hogy te nem hiszel Istenben, és emlékeztesd őket rá, hogy ők sem hittek mindig.

+ Ha azt akarják, hogy higgyél, akkor imádkozzanak, hogy ez megtörténjen, de addig hagyjanak békén.

A szüleid valamit nagyon de nagyon elszúrtak. Neked az alapvető problémád nem az, hogy vallásosak, még csak nem is az, hogy rád akarják erőszakolni a nézeteiket, sokkal inkább az, hogy egyik napról a másikra akarják megváltoztatni a számodra megszokott életet. Igen, ezt is rosszul csinálják, méghozzá a legrosszabbul azok közül, ahogy csinálhatnák.

Egy gyereket nem lehet semmire nevelni azzal, hogy kényszerítjük. Sajnálom, hogy ilyen korlátolt, sekélyes, szűk látókörű szüleid vannak, akiknek a hite a pokoltól való félelemre épül, és a leghalványabb sejtelmük sincs róla, milyen a valódi hit.

"Most pedig azt akarják, hogy mindenről beszámoljak nekik, meg azt akarnák, hogy legkésőbb este 10-re legyek otthon, míg régebben reggel 4-5 körül szoktam hazajárni, és egy szót sem szóltak érte."

Ezek szerint szüleid észhez tértek, örülj neki.

Túl kevés és túl egyoldalú. Valószínűtlen, hogy mindössze csak a hirtelen jött vallásosságról lenne szó. Az emberi természet egyszerűen más.

Annyi bizonyos, hogy feszültségeket csak őszinte beszéddel lehet csökkenteni. Az is nyilvánvaló, hogy szülő gyermek viszony nem lehet egyenrangú, az egyik tapasztalt (mindegy jó vagy rosszul), a másik nem. Az egyik eltartó a másik eltartott. Az tehát nem úgy van, hogy "mindenki azt tesz, amit akar".

Kétségtelen viszont, hogy a tapasztalat hiánya a feszültség csökkentését sem képes megoldani (ezért szokás szerint engedetlen, és/vagy vagdalkozó). Egyrészt igyekezz megtudni többet a változás okáról, mégpedig jól érzékelhetően kedvesen, megértőn. Másrészt elmagyarázhatod (semmiképpen sem fellengzős nagyképűséggel), hogy ha neked jót akarnak, az nem az imádságtól fog bekövetkezni, ha te az ő szemükben rossz vagy, az nem fog megváltozni a templomba járástól. De attól igen, ha kiderül mit nem értékelnek és mit igen (a valláson kívül).

Hmn, hmn. Nem egyszerű! De az idő megold mindent...

Előtte is ilyen vallásosak voltak? Hogy jött ez most így nekik hirtelen?

Egyeske nagyon téved, ennek köze nincs a hisztisséghez, és még a kamaszkori dachoz sem annyira nagyon.