Kedves ateisták! Hozzátok szól a kérdésem (lent)?

Akkor írok, mielött megint elfajul a dolog.

Nem vagyok itt állandóan ebben a topikban, de néha van olyan kérdés, ami felkelti az érdeklödésemet (mint pl. a tiéd is), ahol feltételezhetö, hogy - legalább is kezdetben - még lehet vitatkozni, véleményt cserélni, elmondani az álláspontokat, nem a meggyözés miatt, hanem hogy a másik oldal végig gondolja az én gondolatmenetemet.

Nem látogatom ezt a témakört, csak a főoldalról láttam a kérdést. Szerintem általánosságban az az oka, hogy ha hagynád hogy egy közösségi csoport (legyen az vallásos ember, ufóhívó, vegetáriánus/vegán, laposföldhívő vagy bármilyen más retardált) csak belterjes hitvilággal, vakhittel, szemellenzősséggel, téveszmékkel, tévismeretekkel egymást ajnározza, azzal buborék keletkezne körülöttük és megszűnne a kapcsolatuk a realitással.

Aki az ellenkezőjét meg meri nekik mondani, nem hinném hogy az a beleszóló saját kételye lenne, hanem pont annak bizonyítéka hogy ő józanul gondolkodik, van megfelelő érve, bizonyítéka a téveszmékkel rendelkezőkkel ellentétben, és megpróbál rávilágítani ezekre (sikertelenül).

Mert azért valljuk be, Istenre sincs bizonyíték, csak a vakhit meg az önmagát magával magyarázó fals érvelés, hogy "azért élek mert Isten teremtett, és az hogy én itt vagyok már önmagában bizonyítja hogy ő létezik".

Vallás kategóriában nemigen vagyok ott, valláskritikában igen. (ezt most épp csak a főoldalon láttam meg, és az ateista megszólítás miatt válaszoltam)

Miért? Nos, mind a kérdések, mind a kommentek között szoktak néha egyesek olyan ostobaságokat terjeszteni, hogy jobbnak látom rámutatni az ostobaságra, ha valaki erre jár és elolvassa, nehogy véletlen komolyan vegye.

Sajnos egyesek már szinte profi módon űzik, hogy tudományosnak hangzó köntösbe bújtassanak valami idiótaságot, és ha valaki nem elég figyelmes, könnyen komolyan vehet egy-egy ilyet.

Szóval senkinek nem a hitével van bajom. Amit ellenzek, az a hülyeségek másikra erőltetése (például amikor egy fanatikus muszlim próbálja bármi áron belemagyarázni a Bibliába, hogy Jézus megjósolta Mohamed eljövetelét, vagy amikor egy kreacionista elkezdi bizonyítékok nélkül mantrázni, hogy a hat napos teremtés egy tudományosan megalapozott tény).

Engem szórakoztat a vita... Néha bosszant a butaság és elragad a hév, meg ilyesmik...

Szerintem ha már egy embert meg tudok arról győzni, hogy a hite baromság, és nincs isten (legalábbis a Bibilia istene nem létezik), akkor már nem volt hiábavaló az életem. :D

Provokáció nélkül írom:

Érdekes, miért gondoljtok ti vallásosak ilyen helyzetben mindig azt, hogy mi valójában vallásosak vagyunk, csak elfojtjuk a hitünket?

Mert én pl nem vagyok az. Teljes mértékben ateista vagyok.

Azért vagyok itt, mert mindig elcsodálkozok, hogy az ember mi mindent (jó dolgokat )képes feláldozni az életében csak azért, mert nem akarja elfogadni, hogy a halál után nincs semmi. Hogy ha meghalunk, akkor vége van.

Mint például ahogy a legutóbbi kérdés is mutatja: bűnnek tartjátok (a katolikusok legalábbis) a masztizást. Mikor ez az egyik legősibb ösztönünk. Eképesztő. Egy fiatal, életerő huszonéves lány írta ki.Boldog élete lehetne. Ehelyett elrontja.

Csak ennyi.

"ez a mondatod nekem azt mutatja, hogy foglalkozol a Bibliával és vallásal! vagy rosszul értelmezem"

Hát, nem hit szintjén. Inkább úgy mondanám, hogy a kulturális és társadalmi hatása érdekel, illetve szvsz az alapműveltség része hogy legalább a nagyobb világvallásokról képben legyen az ember.