Miért volt sikeres a reformáció Európában a 16. századtól. Mi volt az emberek legfőbb baja a katolicizmusal? Például Magyarorszáon?

Természetesen az első válaszoló butaságot írt, a tized a katolikusoknál is tized volt és a protestánsoknál is a jövedelem 10%-át jelentette, bármilyen hihetetlennek is hangzik.

Mondjuk az egyszerű német parasztok is így gondolták, mint első hozzászóló barátunk, de hamar megmutatták a frissen protestáns főurak, hogy nem így működik és vérbe fojtották a felkelést. Luther például az "ördög csatlósainak" nevezte ezen megtévedt szegény embereket.

De lássunk néhány valós okot.

Például a NR Birodalomban a terjedés legnagyobb hajtómotorja a választófejedelmek császárral szembeni ellenállása volt. Lényegében ők így protestáltak a császár ellen. De hasonló játszódott le Erdélyben is. Így sok helyen egyszerű politikai eszköz lett belőle.

Persze ez nem lett volna elég a terjedésre. Sajnos a reneszánsz Egyházat jellemezte a "bort iszik és vizet prédikál" mentalitás. Még ha nem is lehetne általánosítani ezt, azért sokaknak szálka volt a szemében.

Az Egyházon belül már érett a megújulás, erre hatalmas igény mutatkozott a kor emberei között. Viszont túl sokat késett, a reformátorok ezt a megújulást az Egyházon kívül hajtották végre, ráadásul pont jókor és jó helyen. (Majd ezt követi a katolikus megújulás, amire újra katolizálja Európa nagy részét.)

Bizonyára lehetne még több okot felsorakoztatni, most hirtelen ezek jutottak szembe.

A korszellem egy újfajta kereszténység kitermelését tette szükségessé. A protestantizmus a korai polgári szellemiség megnyilvánulása volt, amely létrehozta a maga kereszténységét, interpretálta a Krisztus-jelenséget.

Ennek teret engedett a katolikus egyház spiritualitásának és morális tartalékainak kimerülése, valamint az, hogy a katolikus kereszténység már nem tudta lefedni minden kortárs réteg gondolkodásmódját.

Működtek a politikai érdekek is, ezt már fent tárgyalták.

Közrejátszott az északi, germán mentalitás és a déli, mediterrán mentalitás különbsége is, valamint visszacsapott a történelmi inga, a reneszánsz szekularizmust egy vallásközpontú korszak váltotta fel reakcióként. Az emberek újra aktívabban a vallás felé fordultak.

Azt is be kell látni, hogy a nyugati történelem deszakralizációs folyamatának is része volt ez. "Isten távolabb került tőlünk". Így lett hét szentségből kettő, valóságos jelenlétből szimbolikus aktus. 1517-től Európa egy valamivel profánabb hely lett.

Részben anyagi okok - mert hát mindig is könnyen lehetett az embereket befolyásolni, ha a zsebükben turkáltak. Sajnos sokszor érveltek amellett, hogy az Egyházi Állam lenyúlja a szegények pénzét és belőle mindenféle orgiákat tartanak, ami egyébként nem volt így, de sokan elhitték.

Részben meg politikai okok - a német fejedelmeknek jól jött, hogy a császártól ezáltal elszakadhattak.

Egyébként ma a történettudomány nem úgy tekint a reformációra és a katolikus megújulásra, hogy egy adok-kapok folyamat. A XVI. században a konfesszionalizáció folyamata ment végbe, mivel a polgárosodás és az egyéb társadalmi és gazdasági változások során a középkori egyház struktúrája is változott. Már nem volt képes kellőképp betölteni a korábbi funkcióját. Ezért erre különböző válaszok születtek: egyik ilyen válasz volt az anglikanizmus. A másik Luther, de ugyanígy válasz volt a trienti katolicizmus is, mely meg kívánta őrizni az apostoli jogfolytonosságot és mindazt a tanítást, amit az egyház az apostolok óta őrzött. És emellett levetette azt amit tévesen "felvett magára".