Katolikus emberek! Ti hogyan hisztek Istenben?

Abba a hitbe ringatják magukat, hogy bár Isten az első világot ennyire elszúrta, de megígérte hogy másodjára minden jó lesz, úgyhogy tuti az lesz. Majd egyszer, valamikor. Pár ezer éve már ígérgeti hogy tesz majd valamit, előbb-utóbb már csak kell hogy látszatja legyen...

Nem akarlak elkeseríteni, de a kereszténységnél keresve is nehéz abszurdabb és logikátlanabb vallást találni. Gondold végig mennyi értelme van egy olyan vallást követni ami a szabad akaratra fogja a rosszat, elsumákolván a tényt hogy a lehetőség és a motiváció közt ég és föld a különbség! Egy olyan Istent imádni aki lazán legyilkolja ártatlan csecsemők sokaságát, ha az emberek nem úgy viselkednek, ahogy neki tetszik!

"Miért van az hogy undorító, rossz emberek az egész életüket jól élik le, míg mások, a jók sanyarogva élnek..."

Ne áltasd magad se ezzel, se az ellenkezőjével. Az emberek "jósága" és anyagi helyzete között sem pozitív, sem negatív összefüggés nincs. Minden kombinációra találni példát. Ezek a példák pedig cáfolják, hogy bármilyen jó- vagy rosszindulatú kozmikus karmester döntené el, hogy a neki szimpatikusoknak segít, a többieket pedig lenyomja.

A héten már ez a sokadik bejegyzés itt az oldalon, hogy katolikusok inognak meg a hitükben, hogy próbálják Istent kérdőre vonni. Ennek a bizonytalanságnak oka van, talán a világ legnagyobb felekezetén nincs Isten áldása, mert nem a megfelelőképpen tisztelik és szolgálják Őt. Míg a katolikus tanítások és emberi hagyományok alapján akarsz Istenhez közeledni, mindig is lesznek kétségeid, mert érezni fogod, hogy ez a felekezet nem az igazságot hirdeti.

A kérdésedre válaszolva: Az undorító rossz emberek, akiknek most semmi gondjuk nincs, ők ebben a rövid földi életben kapnak néhány röpke jó évet, nekik ennyi lesz a jutalmuk, a kárhozatban majd szenvedni fognak. Isten nem igazságtalan. A gonoszok itt a földön kapják meg a jutalmukat, ami csak rövid ideig tart, az örökkévalóság boldogsága, az Istennel való közösség soha nem fog elmúlni. Ahhoz, hogy méltóak legyünk az Istennel való közösségre nagyon sokat kell változnunk, a különféle földi nehézségek, megpróbáltatások éppen ezt szolgálják, mert ezek által fejlődik és tökélesedik a jellemünk. Minden szenvedés és lemondás és megaláztatás közelebb visz Istenhez. Ne azon keseregj, hogy milyen rossz itt és most az életed, az eljövendőeket tartsd szem előtt!

(Keress egy protestáns közösséget!)

#4

Bizony, mert még egyetlen protestáns sem inogott meg hitében soha, főleg ha mint itt a kérdésben, csak egy fiatal fiúról van szó.

Egyébként a szektások jóval kevesebben vannak mint a katolikusok, így még ugyan akkora százalék esetén is nálatok a valóságban sokkal kevesebb főt jelent. Ez pedig csak sima matek.

Másrészt a hit az nem egy folyamatosan szilárd valami. Még a mélyen hívő embereknél is előfordul, hogy Istentől elhagyhatva érzik magukat, esetleg hitük meginog. Persze az agymosottakat kivéve, náluk nem fordul elő érthető okokból. Ellenben Péter és Tamás apostoloknál is előfordult, pedig ők személyesen ismerték Krisztust.