Nektek melyik bibliai szerző stílusa tetszik a legjobban és miért?

János Apostol

Mennyei Jelenések

Leonard Cohen

He is almost biblical

Szia!

Nehéz kérdést tettél fel. Én is értelemszerűen csatlakozom a János apostolt kiemelőkhöz, és természetesen Pál apostol érdemeit is el kell ismernünk, de emellett szeretném kiemelni még az alábbiakat:

1. Dániel próféta - nagyon alázatos de ugyanakkor nagyon bátor, sokat imádkozott és az ezekkel kapcsolatos élményeit nagyon szépen fogalmazta meg. Pontosak a leírásai, nagyon precíz és Isten hatalmasan fel tudta használni.

2. Dávid zsoltárai - az őszinte és küzdő ember miatt.

3. Salamon példabeszédei - zseniálisak a mai napig!

4. Lukács evangéliuma és az Apcsel - Lukács egy levélként írta a barátjának, így jól érthető mindenki számára!

5. Jakab levele - nagyon aktuális ma is a gyakorlati kereszténység szempontjából - mi az igazi Istentisztelet, hogyan viselkedjünk egymással, mi az igazi hit

6. Péter apostol - fantasztikus, hogy egyszerű halászból az egyház egyik alapköve lett, fantasztikus a jellemfejlődése, és a szangvinikus szeretete... :-)

Üdv. Péter

Van egyfajta stílusuk, szókincsük, vérmérsékletük az íróknak, ami átjön az írásaikból. Én a magam részéről nem szeretném ez alapján "kedvelni" a Biblia könyveit, bár biztos van bennem némi elfogultság. Ez könnyen oda vezethet, hogy a Biblia üzenetéből is jobban fogok kedvelni bizonyos részeket, mint másokat, holott lehet, hogy pont nem arra lenne szükségem. Gondolom, senki nem kedvelné jobban vagy kevésbé a kedvese egy-egy szerelmes levelét attól függően, hogy milyen vastag tollal, milyen színű levélpapírra vagy mekkora betűkkel írta a levelét, bár ezek akár felerősíthetik a levél mondandóját, a mondandó a lényeg.

Inkább az a célom, hogy a Biblia üzenetét teljesen elfogadjam és gyakorlatba ültessem válogatás nélkül.

A Biblia nem svédasztal vagy étlap, amiből csemegézni lehet. Mindent "meg kell enni" belőle, az édeset, a savanyút, a sósat és a keserűt is, mert csak úgy fog megerősödni a belső ember, ha "teljes értékű" étellel táplálkozik, (és persze "edzi magát", azaz aktív, tevékeny megvalósítója is a tanításnak.)

Természetesen lehet, hogy valakinek valamely könyv segített a legtöbbet az élete során, és azt jobban szereti. Mégis azt gondolom, ne Dávidé, Jánosé vagy Pálé vagy Jakabé legyen elsősorban a dicsőség, hanem Istené. Jézus nélkül nem lett volna sem Dávid, sem János, sem Pál, sem Jakab, és végképp nem váltak volna azzá, akikké váltak.

üdv

Stefán