Minden bölcsesség Istentől fakad?

Van fentről jövő bölcsesség, és van ördögi is. Buddha inkább az utóbbi kategória, ha bölcs volt egyáltalán.

Lehet-e bölcsnek nevezni egy olyan embert, aki azt mondja egy gombára, hogy ezt csak ő (a "Kiválasztott") tudja megenni, majd megeszi és véres hasmenések közepette elhalálozik?

A bölcsesség a Szentlélek egyik nagy ajándéka, így természetesen Istentől fakad. De ki a bölcs és mi a bölcsesség? Biztos, hogy mindaz bölcs, amit mi bölcsességnek gondolunk? Vagyunk elég bölcsek megítélni?

Egyébként a jóra szokták mondani, hogy minden jó Istentől származik.

Buddha nem volt Isten gyermeke, csak teremtménye. Istent csak Krisztusban nevezhetjük Atyánknak, Buddha ráadásul tagadta Istent. Hogy az ő bölcsessége honnan fakad, nem ítélem meg, mert egyrészt nem ismerem kellően, másrészt van más aki ítél hitem szerint, nekem nem kell ítélkeznem.

Szia

Nem minden bölcsesség fakad Istentől. Erre számos bibliai történet mutat rá.

Viszont az embernek "hasznos" bölcsesség, Istentől származik.

Jehova Isten tökéletesen bölcs, és ebben az értelemben „egyedül [ő] bölcs”, ahogyan eről a Róma 16:27 és a Jelenések 7:12 ír. A tudás az, amikor tisztában vagyunk a tényekkel. Mivel Jehova Isten a Teremtő, aki „időtlen időktől fogva időtlen időkig” van a Zsolt 90:1, 2 szerint, mindent tud a világegyetemről, az összetételéről, hogy mi minden van benne, és mi történt a létrehozásától kezdve mind ez idáig. A fizikai törvényeket, szabályokat és körforgásokat mind Ő hozta létre. Ezek alapján végzik az emberek a kutatásaikat, és ezek segítségével találnak fel mindent. Nélkülük elvesznének, semmi biztos pont sem lenne, amiből ki tudnának indulni. Itt ír erről:Jób 38:34–38; Zsolt 104:24; Péld. 3:19; Jerem. 10:12, 13.

Mindezen okok miatt nyilvánvaló, hogy „Jehova félelme a bölcsesség kezdete” a Péld 9:10szerint. „Ki ne félne téged, ó, nemzetek Királya? Hiszen méltó vagy rá. Mert a nemzetek minden bölcse között, és összes királyságukban sincs senki, aki valamiképpen hasonló volna tehozzád” írta Jeremiás 10:7-ben.

A bibliai beszámolókból kiderül, mennyire hiábavalók voltak azoknak a hatalmas királyoknak és agyafúrt tanácsadóiknak az erőfeszítései, akik a bölcsességüket Isten ellen használták.

Ilyen az isteni bölcsesség, Pál írt róla:

Kolosszé 1:26–28

"... a szent titkot, amely el volt rejtve az elmúlt világrendszerektől és nemzedékektől fogva. De most nyilvánvaló lett az ő szentjeinek, akikkel Isten meg akarta ismertetni a nemzetek között, hogy mi e szent titok dicsőséges gazdagsága. Ez a titok Krisztus veletek egységben, az a remény, hogy vele együtt dicsőségben részesültök. Ő az, akit ismertté teszünk, figyelmeztetve és tanítva minden embert igazi bölcsességgel, hogy mindenkit Krisztus érett tanítványaként mutathassunk be Istennek."

Pèld 22:30

"Nincs bölcsessèg,ès nincs èrtelem,ès nincs tanács az Ùr ellen."

A kérdésre válaszoló vers a Bibliában:

Jakab 3, 15:

Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi, és ördögi.

Buddha ugyanúgy Isten gyermeke volt mint Jézus.Tanításaiba csak azért nem foglalta bele Istent, mert az nem az ő feladata volt.

Bölcsessége is Istentől származott.

Szerintem nincs azzal semmi baj, hogy nem beszélt Istenről,Jézus később megtette.