Képes vagy úgy tekinteni felebarátaidra, mint ahogy az Atya tekint rájuk?

Igyekszem, hogy megfeleljek ennek a csodálatos tulajdonságnak, hiszen, ha gyakoroljuk, és megtanulnk empátiát érezni, akkor nem lehetetlen.

Mert Isten nem kér lehetetlent.

Hogy pont úgy-e, mint az Atya, azt nem merném nagyképűen állítani. Ritka pillanataimban türelmesebb, megértőbb vagyok, de akkor sem hasonlítanám magam az Atyához.

De sajnos az esetek többségében messze vagyok a krisztusi szeretetparancstól.

Nem hiszem, hogy az az Atya parancsolata, hogy úgy tekintsek mindenkire, ahogyan ő. Nem emlékszem ilyen parancsolatára, de őszintén, bárki javítson ki, mert tévedhetek, és megköszönöm, ha valaki kijavít. Azt viszont tudom, hogy Jézus kb. mit parancsolt.

A hitbeli testvéreim = az ő tanítványai felé az az elvárása Jézusnak, hogy úgy szeressem őket, mint ő engem, vagyis jobban magamnál, és akár kész legyek meghalni is értük.

Jn 13:34-35

"Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."

1Jn 3:16

"Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért."

Úgy általában a többi ember felé, vagyis felebarátaim felé az az elvárása, hogy úgy szeressem őket, mint ahogy magamat.

Lk 10:27

[Jézus] Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.”

Képes nem vagyok egyikre sem, de egy tanítvány elsősorban tanul, vagyis nem mondja sosem, hogy "már megérkeztem". Mindig lehet tovább fejlődni és közelebb kerülni az ideálhoz, halálom percéig, amit szeretnék mindig észben tartani. Viszont úgy gondolom, az Atya azt szeretné, hogy ez a küzdelem a megszentelődésért egy biztonságos "légkörben" menjen, az ő irgalmasságának és kegyelmének védőhálójában. És jó kép a védőháló: a kegyelem egy háló, ami lukacsos és átlátszó. Arra nem jó a kegyelem, hogy takargassak vele valamit pl. a vétkeimet! Arra jó, hogy ha vétkezek, hibázok, akkor ne haljak meg.

Másrészt nem könnyű a mai össze-vissza szabdalt vallásos világban gyorsan megállapítani, hogy ki a testvérem, és ki csak a felebarátom, ezért, amíg ki nem derül, igazából kapásból fogalmam sincs, hogyan tekintsek rá, és meddig kell elmennem a szeretetben vele. Ezekben az esetekben sok imára és sok bölcsesség kérésére lehet szükség Istentől, sok Biblia olvasásra, illetve arra, hogy próbáljam elérni, hogy kommunikáljunk Isten Igéjéről, nyissuk ki, és vizsgáljuk meg az életünket, hogy ugyanazok a célok, értékrend, gondolkodásmód és életmód-e a célunk, ami Jézusnak volt, és képesek vagyunk-e "egy házban" lakni békességben. Ugyanis Jézus tanítványai Jézussal "laknak" és vele "járnak" a mindennapi életükben (nem csak néhány órára egy bizonyos napon).

üdv

Stefán

Igyekszem. Az egyik válaszadó - akinek egyébként tetszik a tiszteletteljes válaszkifejtése - azt írta, nem emlékszik rá, hogy Isten kért volna olyat, hogy úgy nézzük az embereket, ahogyan ő. De igazából benne van.

- Dávid is Jehova szemszögéből igyekezett nézni a dolgokat (1Sámuel 16:8-11), és ezzel jó példát mutatott nekünk.

- Az Efézus 5:1 arra kér, hogy utánozzuk Istent (ez hasonlít a Máté 5:48-ra). Ebben benne van, hogy próbáljuk úgy látni az embereket, ahogyan ő.

Én próbálok így tenni.

Például a Zsoltárok 130:3-ból kiderül, hogy Isten NEM csak a hibáinkat látja (ha csak azokat nézné, nem fogadna el egyetlen embert sem, de elfogad minket, tehát nem csak azokat nézi), hanem a jóra összpontosít bennünk. Én is próbálom a jót keresni másokban, és nem a szálkát meglátni a szemükben. Úgy tekintek a testvéreimre, mint akik még csiszolódás alatt állnak, mint ahogy én is.

Vagy például nekem nagyon tetszik Saul megtérése. Saul üldözte a keresztényeket, de Isten és Jézus nem csak ezt látták benne, hanem azt látták, mivé válhat, és ezért magukhoz vonzották. Anániás úgy gondolta, hogy fölösleges elmenni hozzá, mert gonosz ember, de Jézus mégis elküldte (Cselekedetek 9:1-22). És perszehogy Jézusnak lett igaza. Belőle lett aztán Pál apostol, aki egy kitűnő keresztény volt, és több ihletett részt írt a Bibliában, mint bárki más. Ez nekem azt tanítja meg Istenről, hogy ő továbblát annál, hogy most milyenek vagyunk, és azt nézi, mivé válhatunk, ha ő formál minket, a szívünket nézi, a bennünk rejlő lehetőségeket. Ebben is szeretném utánozni. Persze én nem látok mások szívébe, csak úgy akarok nézni az emberekre, mint akik még tudnak fejlődni. Nem akarom elítélni az embereket, és azt mondani, hogy belőlük sosem lesz jó ember, mert most rosszak (talán alkoholisták, erőszakosak vagy bármi más), mert tudom, hogy változhatnak. Sok ilyen modernkori példa van :)

Szóval igyekszem. Ez persze erőfeszítést igényel, mert nem vagyok tökéletes, messze nem. De tudatosan törekszem rá.