Mivel Isten előbb választotta szét a világosságot a sötétségtől, és nevezte nappalnak-éjszakának, mint hogy a nap a helyére került volna, jelentheti ez a jó és gonosz megteremtését és szétválasztását?

Fú...

Ilyenkor érzem úgy, mintha még mindig a középkorban élnénk.

https://www.youtube.com/watch?v=xuCn8ux2gbs

Nem.

Kedves Kérdező, itt az égitestek létrehozásáról van szó, semmi egyébbről. A nap pedig a helyén volt, mindössze még nem jutott át a fény a föld felszínére.

A korintusiakhoz írt levélben pedig más a téma, nem az égi testekkel van összefüggésben.

E világ Istene Sátán, aki fellázadt Isten ellen, Ő uralkodik most, némi engedéllyel. Isten nem teremtette sötétségnek Sátánt.

a 6-os vers pedig Jézusról beszél, aki abban az értelemben hoz világosságot, hogy az emberíégnek visszaadja az örök élet lehetőségét.

Negyedik nap a az emberi szemmel is látható fényről szól. Az első napon az elektromágneses sugárzás indult el, az is fény, csak nem látjuk a teljes spektrumot.

Gonoszról nem szólhat, mert isten csak jót teremtett!

#4:

De ha Isten mindenható, akkor miért nem tud gonoszt teremteni? Ez is paradoxon ;).

A kérdésre érdemes rátekinteni úgy, hogy az Egy-ből kettő lesz - duális. Jó-nem jó, igen - nemigen, stb. Tehát egy olyan folyamat, amely során a kettősség megjelenik. Valami és az ellentéte. A szellemi úton a duális szemlélet fölé kell(ene) emelkedni. Vannak ilyen tudatállapotok: az intuíció, az ihlet, a misztikus unió során létrejön ez. De az ember "kiesik" belőle és a hétköznapi tudatállapotba kerül, hasonlatos, mint amikor egy tehetetlen test, ha nem tartják lehull. Tehát ez munka, erőfeszítés, ez tradicionális értelemben a szellemi úton járás.

[link]

[link]

Ha kíváncsi vagy #7, keress, kutass, tanulj. Sokféle elképzelés van, miként alakult ki a jó-rossz kettőssége.A teremtés/létesülés csak annyi: legyen. Ezt követően a változás/mozgás a létesültek törvényei szerint működnek. A jó csak azért tud jó lenni, mert rossz is van és viszont.

Érdemes ilyenkor a "keletkezésig" az eredetig visszalépni. Visszautalok a 6-ra: ebben a kettéválásban keletkezett az Egy-ből. De voltaképp a létesült keletkezésekor mindig 3 keletkezik: példa: egy ház-> külső tér, belső tér, határ. Ha a jó-rossz dualitást nézem: a 3. jó esetben a kettő fölött van,vagy rossz esetben alatta van. Pl a szexuálunió: a szép szerelemben a kettő eggyé válik. Rossz esetben valami nemek alatti masszában oldódik fel - megszűnik a két nem, de nem egy egyesülésben, hanem egy megsemmisülésben.

Helyes gondolatnak tűnik, hogy a jó csak azért lehet jó, mert van rossz is, amihez képest lehet viszonyítani.

Ez a gondolatmenet viszont az "isten szimplán csak jó" típusú gondolatmeneteket teszi hibássá, hiszen egy isten is csak akkor lehet jó, ha vele együtt létezik a rossz is. Különben nincs mihez képest jónak lennie.