Hívő válaszolók! Vannak körülöttetek olyan ateisták, akiket mélyebben ismertek? Milyennek látjátok őket?

Van ilyen ismerősöm, teljesen átlagos, normális. Nincsenek ezekkel kapcsolatban problémái, amiket felsoroltál. Talán némileg cinikusabb, mint egy vallásos ember, de ennyi.

Viszont mivel műszaki végzettségű, ezért a vallással kapcsolatban sose tudunk dűlőre jutni. Én magyart és történelmet végeztem tanári szakon.

A Bibliát ő szigorúan a saját rendszerében, szó szerinti, természettudományos szemmel kritizálja, én ezt a szerző korától és a szent könyvek műfajától idegennek tartom. Ahogy a vallást és a tudományt sem gondolom egy paradigmában összevethetőnek.

Több ilyen ismerősöm is van. Kettő közülük nagyon közeli "ismerős". Erről a két emberről tudok nyilatkozni. Mindkettőre igaz, amit írtál:

"-Birtokol olyan erényeket, amikre tanít a Biblia, anélkül, hogy ismerné annak forrását (megbocsájtó, segítőkész, elfogadó stb)" Az egyikőjük boldog házasságban él, a másik elvált ugyan, de nincsenek az exével rosszban. Rendezettnek mondanám az életét.

Mindkettő szereti az embereket és állatokat.

És emellett ismerek olyan hívőt, vagy inkább vallásost, akinek a megnyilvánulásaira Jézus "nem mindig lenne büszke".

Én hívő vagyok. A hit ajándék. A barátaimat nem az alapján "választom", hogy hívő-e, vagy sem. Van ateista, keresztyén, keresztény és buddhista barátom is. Mind jó emberek.

Magyarországon azért eléggé buborékban kell élned hogy ne ismerj ateistákat mélyebben.

-Boldogság: Ismerek boldog ateistákat, de kisebb arányban boldogok. A legtöbb boldogtalannak (ahogy boldogtalan keresztyénnek is) családi problémái vannak.

-Ismerek egy pszichopata ateistát, ő nem hiszem hogy túl sok keresztyén erénnyel lenne felruházva. De amúgy valamilyen szitnen mindenkiben van "jó" is.

-Ez teljesen változó, keresztyéneknél is. Aki ismeri a saját hibáit az racionálisan, higgadtan magába tud nézni.

-Sokkal kisebb arányban mint "igazi" hívő keresztyéneknél.

Ismerek pár családot, és nem látok lényeges különbségeket a hívők és az ateisták között. Mindegyiknek ugyanúgy vannak erényei és sötétebb oldalai is. Drog szerencsére nincs.

Mindegyik ismeri valamennyire magát, de van bennük önáltatás is.

Bár az igaz, hogy egyik se meggyőződéses.

A hívőknél általában nagyobb problémák vannak, de ez a hitükből következik. A családi állapot sem számít: hívő éppen olyan könnyen válik és házasodik újra, mint az ateista. De ezt láthatod itt a gy.k.-n is.

Az ateisták racionálisabbak, és egy kicsit okosabbak. Tudják, hogy csak magukra számíthatnak, meg esetleg még pár emberre.

A hívők pedig könnyebben elítélik a többi embert. Ez abból fakad, hogy ők abban a tévhitben élnek, hogy a világ tökéletes, vagy legalábbis annak kellene lennie.

Tanácsot pedig mindegyiknek mást kellene adni.

Viszont egy dologra felhívnám a figyelmed:

az emberek bő többsége NEM az alapján választ meggyőződést, hogy mi tetszik neki!

Egy ateista nem azért ateista, mert csúnyának látná a hitet - hanem azért, mert ő GONDOLKODÓ ember, és ÉRVEKRE, BIZONYÍTÉKOKRA van szüksége. A hit ezt nem adja meg.

Ennek semmi köze ahhoz, hogy boldog-e, vagy sem.

A hívő meg legtöbbször nem azért hívő, mert éppen ez tetszik neki, hanem azért, mert pici korától ezt nevelték bele, mint megkérdőjelezhetetlen dolgot.

Aztán 10-20 évesen ezt már hiába is próbálná az eszével felfogni: nem lehet, annyira mélyen beépült.

#4

Nem rossz szándékkal írok, csak ez egy folyton visszatérő, viszont teljesen hamis sztereotípia hogy akibe kicsi korától a hitet nevelték, akkor örökre "úgy marad". Ez pont hogy a ritka eset!

Két eset sokkal gyakoribb:

1) Ha megkérdezed akkor azt mondja hogy hisz Istenben, néha netán templomba is megy (esküvőjekor meg gyereke keresztelőjén biztosan, a "jobbak" még karácsonykor meg húsvétkor is), de az életét a templomból kilépve valójában semennyire nem befolyásolja a vallás. Ez talán a magyar emberek többsége.

2) Az 1)-es kategóriához tartozik sokáig, de egyszer vagy válságba kerül az élete, szembesül saját halandóságával, elkezd gondolkodni az "élet értelmén" vagy hasonló, és fontos lesz neki a vallás. Nem titok hogy templomba sok nyugdíjas jár, ha megkérdezed őket, közülük se volt világéletében mindenki templomba járó! Egy ilyen helyzetben pedig kevés az amit gyerekként felfogtál a vallásból.

"akibe kicsi korától a hitet nevelték, akkor örökre "úgy marad".

Pontosan!

És ne keverjük össze a dolgokat: nem arról írtam, hogy ettől ő buzgó lesz a hitében.

Lehet belőle akár olyan ember is, akit írtál.

De a lényeg az, hogy HÍVŐ LESZ! Az esetek 99%-ában.

Az is hívő, aki életében 3-szor járt templomban!

A lényeg az, hogy a gondolataiban az isten létezik, és kész.

Ennek köze nincs ahhoz, hogy hányszor megy templomba.

"az életét a templomból kilépve valójában semennyire nem befolyásolja a vallás. Ez talán a magyar emberek többsége."

Lehet.

De akkor is ott van fejében, hogy ő nem jól csinálja a dolgokat, hiszen az isten (aki ugye létezik) - ezt nem helyesli.

TEHÁT ő HÍVŐ.

"egyszer vagy válságba kerül az élete, szembesül saját halandóságával, elkezd gondolkodni az "élet értelmén" vagy hasonló, és fontos lesz neki a vallás."

Vagy éppen akkor tér ki.

Látod: ILYENKOR van lehetősége dönteni, és áttérni arra a világnézetre, ami igazából őhozzá tartozik. Ilyenkor lesz belőle igaz hívő, vagy meggyőződéses ateista.

Biztos sokkal több ateista ismerősöm van, de csak egy olyan jutott eszembe, aki ezt többször is hangoztatta, szóval vele kapcsolatosak a válaszok.

-Boldog vagy boldogtalan? Ha boldog, akkor mitől az? Jó dolgoktól, (pl. család) vagy rossz dolgoktól (pl. drog)?

Elégedettnek látom magával és az élete alakulásával, jó dolgok miatt, tanulás, munka, család, lakás, házasság(csak polgári jöhetett szóba) a sorrend nála, és működőképesnek látszik.

-Birtokol olyan erényeket, amikre tanít a Biblia, anélkül, hogy ismerné annak forrását? (Megbocsájtó? Segítőkész? Elfogadó? Stb.?)

Ehhez monjuk sokkal közelebbről kellene ismerni. Alkalmazkodó, elnézi a hibákat, tud bocsánatot kérni. Szerintem elég "én-központú" de ez talán a neveltetéséből alakult ki, inkább csak jellemvonás mint jó vagy rossz tulajdonság. A káromkodás az egyetlen amit fáj hallani, de nem gondolom hogy ilyenkor konkrétan azt az Istent szidná akiben nem hisz, csak egy kb.szott rossz szokás mint a trágárkodás.

- Ismeri saját hibáit és rendben az önbecsülése? Beszélt már arról, hogy mi segít neki ebben?

Ezt mondom, hogy talán egy picivel túl is van tolva az önbecsülése, kb. olyan dolgokért büszke magára ami másoknak természetes. Nem zavaró, csak néha kissé gyerekes.

- Milyen a családi állapota? Rendben vannak a családi kapcsolatai?

Házas, gyerekekkel. Tágabb családi körre vetítve sokkal inkább mint az enyémek pl.

- Ha adnál neki valamilyen tanácsot, mi lenne az?

Kért már tőlem tanácsot, azt mondtam az olcsóbbat vegye és hozzák rendbe ők. Így is lett, de többek véleményét vette figyelembe.

Azt még megosztanám, hogy szerintem ő egy kész világképpel rendelkezik, amibe nem férnek bele "meglepetések" és én pl. azt szeretem látni mikor mégis szembesül amolyan kisebb "csodákkal". Nem tudja hova tenni ezeket. :) Más nem jut eszembe.

Vannak még olyan ismerőseim akikről tudom hogy nem vallásosak, de ők nem ateisták.

#6

-Úgy látom abból adódik nézeteltérés köztünk hogy mit is jelent a hívő. A te szemszögedből az aki azt állítja hogy "Isten létezik". Az én szemszögemből az, aki újjászületett Krisztusban. De ezen nem fogunk összeveszni. :-)

-Igen, persze előfordulhat az is hogy ateista lesz olyankor. Nem írtam oda, de nyilván így van.

Nem egészen, hanem az aki azt állítja hogy "isten létezik".

Ne haragudj, de ez az egyetlen értelmes álláspont.

Aki hisz az istenekben, az hívő.

Akiről meg te beszélsz, az a JÓ KERESZTÉNY.

Ezen kívül még létezik rossz keresztény is (és ő is hívő), valamint létezik NEM KERESZTÉNY hívő is.

Sőt: sokkal több létezik, mint keresztény.

Ha lehet, ne keverjük már össze a dolgokat.

Igen, ismerek.

Elvan. A kora és egészsége miatt boldogtalan.

Birtokol. Pl. nagy a szíve és segítőkész.

Ismeri és nincs rendben.

Özvegy. Részben.

Nem hiszem, hogy az ő bölcsességével felérnének az én tanácsaim. Amúgy meg nem is kérte -hát ki vagyok én, hogy jobban tudjam?