Az apostolok áldoztatták-e, gyontatták-e az embereket?

Az Eucharisztiát egyértelműen ünnepelték, ahogy Jézus kérte, hogy "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"

"Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel."

(ApCsel 2:46‭-‬47)

Gondolom az apostolok úgy cselekedtek, ahogy maga Jézus kérte:

"Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak.”

(János 20:23)

Pál apostol többször is beszél az Eukarisztiáról, tehát egyértelműen igen. (Bár kérdéses, hogy Pált egyáltalán apostolnak tartod-e, mindenesetre az Egyház igen.)

"Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés?"

"Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (úr) testét, saját ítéletét eszi és issza."

De az Apcselben is olvashatod:

"állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban."

"A hét első napján összegyűltünk kenyértörésre. Pál másnap el akart utazni, ezért beszélt hozzájuk, egész éjfélig kinyújtotta a beszédét."

A gyónás esete picit másabb, mert a mai gyakorlat később alakult ki, persze ez nem jelenti, hogy ne lenne alapja a Szentírásban:

"Akinek ti megbocsáttok, annak én is. Krisztus színe előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalán volt még mit megbocsátanom."

"De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott."

"Beteg valamelyitek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése."

"Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."

"Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva."

Nem. Aki Krisztus követője lesz, az Önként hoz áldozatot a minden napjaiban, azonban az áldozat, az a keresztény összejövetelekre, és a szolgálatra vonatkozik, amit szintén meg tesz, hiszen erre a pályára lépett, ahogy Krisztus is. Az ajkak gyümölcse, ami által megvallja és gyakorolja a keresztény életét, hitét, a gyülekezetben, és a szolgálatban.

A gyónásról:

(Jakab 5:14, 15) 14 Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak fölötte, megkenve őt olajjal Jehova nevében. 15 És a hitből való ima meggyógyítja a gyengélkedőt, és Jehova felemeli őt. Ha bűnöket követett is el, megbocsáttatik neki.

sokan tévesen azt gondolják, hogy itt fizikai betegségről van szó. a vers azonban arról beszél, hogy ha valaki bűnt követett el, akkor olyan állapotba/betegségbe/ került, amiért a vének segítségére kell hogy siessenek, és Ők imádkoznak felette, amit Isten meghallgat.

Gyakorlatilag, itt esik szó "gyónásról", más szóval a bűn feltárása, megvallása, a gyülekezeti véneknek. Akik helyes mederbe terelik vissza Bibliai tanácsokkal, és imádkoznak felette. Ebből jól látszik, hogy az ember olyan helyzetbe került, hogy az imája nem talál meghallgatásra abban a helyzetben, ezért kell a véneknek imádkozniuk. ami nem azt jelenti, hogy a vétkes nem imádkozhat többé, vagy nem beszélgethet a Teremtőjével.

azonban, hogy újra meghallgassa, alázatosan a kinevezett véneknek kell elmondania a tettét, amikor megtörténik. És a helyreigazítás után, vissza kerülhet az Isten előtti állapotba, amikor rendezte az életét. Így a gyónás, nem évenkénti, hanem alkalmi, amikor rosszat tesz, az az "halált maga után vonó hibát", ami Bibliai elvet sért. Minden nem halált maga után vonó, véletlen tökéletlenség miatt nem kell örökké a vénekhez szaladgálni.

A fent említett ünnepet pedig egy évben egyszer kell ünnepelni, ami nem áldoztatás, hanem a Jézus által lefektetett egyetlen megemlékezésére vonatkozó, keresztény ünnep. Jézus egyszer halt meg, az évnek egy napján, így azon a napon, és nem ötpercenként, vagy havonta.

az áldozat a mindennapi életünkben való, világi dolgokról való lemondás, és a keresztény élet.

"2*Kifejtenèd konkrètabban?Mert èn a szertartásokat gondoltam,amit ma a vallások szertartás szerüen üres hittel ismètelgetnek."

Most így visszaolvasva, emésztgetve: nem érzed egy kicsit ítélkezőnek ezt a mondatot? Az egy dolog, hogy válaszod alapján te sem érted, hogy mi zajlik az Eucharisztiában és mi a szentgyónás során, de miért kell "üres hitűnek" nevezni ezért valamit? Véleményt formálva mindenkiről, aki ezen részt vesz.

A vonatkozó szentírási részeket már leírták. Talán még egy, de lehet, hogy ez is volt már:

"Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk." (2Kor 5, 17-19)

Tehát, ha Szent Pált apostolnak tartjuk, és ha hiszünk a szavában, hogy nem hazudik, akkor a kérdésre a válasz igen.

Én nem ítéllek el, amiért te üres hitűnek nevezted az Egyház szentségeit. Szabad akaratod van, amit Isten is tiszteletben tart. És mivel ő minden embert üdvözíteni akar, így valószínűleg megtalálja majd más úton is az utat hozzád. :))