Hívők! Mit szabad és mit nem?

Fontos dolog! Hogy mi vagyunk az egyházért? Vagy az egyház van miértünk?

Ne engedjétek már, hogy az egyház mindenbe beleszóljon! Merjetek már önállóan élni! Nem a tettek a szándék a fontos!

Mielőtt válaszolnék, egyetlen gondolat, amit minden mondatnál idézz fel magadban:

Egy keresztény nem világi ismerettel, vagy gondolkodással rendelkezik, hanem Isten oktatása, és vezetése az ami irányítja a lépteit. Ettől keresztény a Keresztény életet élő ember.

"Szabad pl. egymást (fél)meztelenül látni? Megérinteni egymást a ruha alatt?"

Házasság előtt, egy keresztény tudja, hogy ez csak felerősíti, felerősítheti a nemi vágyakat, és a szeretet arra indítja, hogy nem bántjuk meg a másikat, sem a Teremtőt. Ezért ne tegyük sem Istent, sem magunkat próbára.

"házasodás ideje kitolódik akár harminc éves korig"

Ez relatív, mert senki nem mondta, hogy egy fiatal, nem lehet érett a házasságra. S az sem kizárt, hogy valaki 40-évesen házasodik.

Egyáltalán nem káros, és nem lesz tőle senki frusztrált, ha keresztényként éli a mindennapjait.

Egy kereszténynek az élete nem úgy zajlik, mint egy világban élőnek. Ez különbözteti meg a kettőt.

A keresztény életű, nem keresi szándékosan, a szexualitással kapcsolatos gondolatokat, mert elsősorban az Istennel ápolt jó kapcsolatot ápolja. S így akár iskolába jár még, akár már fiatal felnőttként dolgozik, leköti a figyelmét, a feladatok sok rétegűsége, amit megtervezett egy napra.

Az esetleges tökéletlenséget is helyesen kezeli, és rendezi, imateljes állapotban.

"fiatalok ezek után rájönnek, hogy nem egymáshoz valóak, akkor megint kezdődik elölről a párkeresés"

Na ez nem így működik, mert a keresztény életű, és gondolkodású, örök életre tervez, és rendezkedik be, és minden felmerülő problémát a szeretet alapján, Isten útmutatása szerint kezel.

A SZERETET SOHA NEM VALL KUDARCOT.

Ha Két ember, őszinte szeretetet érez egymás iránt, akkor nincs az a nehézség, amit a harmadik személy, Isten segítségével, ne lehetne megoldani.

Egy keresztény pedig nem válhat el, és nem kereshet másik párt magának, mert ha nem a hűtlenség az oka a válásnak, akkor az házasságtörésnek számít, és aki ilyen emberrel köt házasságot, az támogatja a házasságtörést, és a paráznaságot.

A keresztény ezért ezzel az ismerettel indul neki az életnek, és olyan partnert keres, és talál, akinek hasonló értekrenddel rendelkező gondolkodása van. Ezért jár rendszeresen összejövetelekre, ahol hasonló gondolkodású emberek járnak, és ez tölti ki napjait.

Egy keresztény, nem ebbe a világba rendezkedik be, mert az elmúlóban van.

(1János 2:17) 17 Azonkívül a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

""Mi fér bele egy keresztyén párkapcsolatba testi szempontól? Mi tilos és mi nem az? Legfőképp: Mi határozza meg, hogy mit szabad és mit nem?""

Nem mi határozza meg, hanem Ki határozza meg?

Ezt az életadónk határozza meg. Amikor két ember "egy testté" lesznek, vagy is házasok, akkor Ők a másik örömét keresik elsősorban nem a saját magukéit. A testüket a másik fél "uralja".

(1Korintusz 7:4) 4 A feleség nem gyakorol hatalmat a saját teste fölött, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem gyakorol hatalmat a saját teste fölött, hanem a felesége.

Ebből jóllátható, hogy az öröm szerzéstől nem foszthatják meg egymást, DE EGÉSZSÉGES, ÉS TERMÉSZETES keretek között.

Ennélfogva, kell is simogatni, szeretgetni egymást, amikor közösen időt szakítanak erre. Ha elsőre, nem is minden fog sikerülni, de idővel a szeretet, és az egymásra szánt közös idő és figyelem, meghozza a gyümölcsét, amikor felismerik, felfedezik egymást.

ezzel csak még szorosabb lesz a kötelék, és nem meggyengül.

Na nekem ebből (is) lett lett elegem, hogy minden be volt szabàlyozva, amikor keresztény voltam. Mivel egy konzervatív protestàns közösség tagja voltam, ezért komoly gondok vetődtek fel, hogy miként viszonyuljunk a "vilàgi" dolgokhoz, mit tilos tenni, ami bűnnek minősül, mondanom sem kell, hogy a legzavarosabbak a férfi-nő kapcsolatot illetően voltak a dolgok, megannyi kérdés, vàlasz meg nem mindenre volt. Lehet-e vàlni vagy sem? Miért bűn a hàzassàg előtti szex? Ha màr ott vagyunk a hàzassàgban, mit szabad szexben és mit nem? Fiatal pàrok mit tehetnek meg? Ez utóbbira úgy tudtam, hogy az Egyhàznak volt àllàsfoglalàsa, hogy mit szabad és mit nem. Az egyik vezető testvér mondta is, hogy majd beszélünk erről, àm erre nem került sor. Valamelyik esztelen katolikus blogon olvastam egyébként, ahol az együttalvàs ellen foglalnak àllàst. Meg amit a màsik topikba is írtam: egyik keresztény tàborban egy szerelmes pàr egy botot fogott egymàs keze helyett. A bot egyik végét a pasi, a màsik végét a csaj fogta, nehogy egymàshoz érjenek. Ezekből a dolgolból is làtszik, hogy a vallàs egyik nagy ellensége a szexualitàs, amelyet igyekeznek keretek közé szorítani, időnként nevetséges módszerekkel és àllàsfoglalàsokkal.

Nekem elegem lett ebből, és utólag borzasztóan dühös vagyok a kereszténységre, azért a sok bűntudatkeltésért, amit fiatal fiúként tettek velem. Azokat az éveket màr nem kapom vissza, ràadàsul a kereszténységnek köszönhetően jött tönkre ment egy pàrkapcsolatom is. Nevetséges és egyben szomorú volt, hogy azért kellett magamat bűnösnek éreznem, mert szexuàlisan hozzàérek a baràtnőmhöz, tönkre is ment az a pàrkapcsolat, amit még azelőtt alakítottam ki, hogy bekerültem abba a szektàba.

Azt javaslom mindenko tartsa magàt tàvol a kereszténységtől. Tényleg kell valami hajlam a vallásra, mert értelmes, àtlagos embereknek nem való.

"Fontos dolog! Hogy mi vagyunk az egyházért? Vagy az egyház van miértünk?"

Egyik sem. Mi vagyunk az Egyház, és ezzel együtt Krisztus Titokzatos Teste. "Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai."

Erre a mondatra kaptam fel a fejem:

"egyik keresztény tàborban egy szerelmes pàr egy botot fogott egymàs keze helyett. A bot egyik végét a pasi, a màsik végét a csaj fogta, nehogy egymàshoz érjenek."

Egy keresztény pár házasság előtt, nem közelítenek alváskor egymáshoz, nem alszanak egy helyen. Nem adnak helyet annak, hogy meddig mehetnek, mennyit bírnak ki?

Így még botokra sem lett volna szükség. Ezzel saját magukat kisértik.

Ezt nem szabadott volna megengedni annak, aki azt állítja, hogy a "keresztény tábort" vezeti.

"Ha eltelik 1-2 év és a fiatalok ezek után rájönnek, hogy nem egymáshoz valóak, akkor megint kezdődik elölről a párkeresés (leszűkítve a keresztyénekre ugye), aztán az ismerkedési fázis."

Aztán a következő házasság is felbomlik, mert még annyira sem egymáshoz valók. A harmadik még rosszabb lesz és kiderül, hogy mégis az első volt a legjobb, de akkor már késő. kiöregedett, nincs gyermeke, egyedül marad. Ez is egy lehetőség. Én megbízom Isten szavában és értem is a szellemi hátterét annak, hogy miért nem kellene elválni. Mondjuk a Biblia is ír pár okot

#6

Az a gàz, hogy te azt gondolod, a keresztény pàrok àltalad elmondott viselkedéss normàlisabb, mint azok a tàbor vezetői. Egyik sem jobb a màsiknàl, veled az élen, mivel a vallás értelmetlen dolog.

Ez is csak egy a sok rég elavult szabály közül, ami még pár ezer éve még működött, ma már nem.

Anno ahogy mondod, elég fiatalon már házasodtak a felek, nem gyülemlett bennük évtizedekig a szexuális frusztráció, ami komoly mentális problémákhoz vezethet.

Arról nem is beszélve hogy a házasságok jó része érdekházasság volt, így nem volt annyira téma a válás. A szerelemből történő házasság ennyire széles körű elterjedése viszonylag újkeletű dolog az emberi történelemhez mérten, ezzel viszont gyakrabban jár együtt, ha bármi is véget vet a szerelemnek, a házasságnak sincs tovább alapja.

Ha boldog szeretnél lenni, akkor nem szabad hagynod hogy ilyen idejétmúlt szabályok rabságában éld le az életed. Ha létezik is valamilyen isten, és ez az isten direkt szenvedésre ítél, mert a szabályai nagy része már elavult, akkor ez nem is egy olyan isten akit érdemes lenne követni.