Istennek tetsző életet élhetek, mert nagyon nem ér negatív hatás, szenvedés?

#10

Én is úgy gondolom,hogy csak akkor fejlődik a nehézségtől az ember,ha megvan a hajlam,az akarat benne. Nekünk volt autóbalesetünk,nem volt annyira vészes,enyhe agyrázkódással megúsztam,de utána 1 évig rémálmaim voltak és féltem télen beülni az autóba,mikor csúszús volt az út. Maradhattam volna ebben az állapotban és akkor szép lassan tönkremegyek,de ebből én inkább azt tanultam,hogy ne azzal roncsoljam magam,hogy mi lett volna ha,hanem inkább annak örüljek,hogy nem történt meg. Amúgy is pánikbeteg voltam és ennek akkor lett vége,mikor feldolgoztam a balesetet.

De írhattam volna a kérdezőnek azt is,hogy a Biblia szerint a hívők nem fognak itt jól élni és üldözik őket,ami megint csak nem őt igazolja. Csakhát tőlem nem fogadja el,mert "köztudottan (?) ateista megnyilvánulásaim vannak",így én már biztos pontosan idézni sem tudok.

"Szerintem itt a talentum nem a mai értelemben vett tehettségre utal, hanem bármire amire a saját erőnkből (vagy valamivel mindig felette) megtehető."

Igen, de számomra az is kérdés, hogy akkor cselekszünk-e jól, ha a saját erőnkből (pláne "valamivel mindig felette") akarjuk megoldani a problémákat, vagy hagyjuk a dolgokat folyni a maguk útján és csak annyit avatkozunk bele, amennyit feltétlenül szükséges?

"Hogy a döntéseinket ne a félelmeink határozzák meg,és ne azt nézzük mi lenne számunkra a kényelmesebb megoldás."

Igen, abban egyetértek, hogy az nem jó, ha a félelmek határoznak meg bármit. Itt az a fő kérdés, hogy a félelmeken hogyan lehet túllépni.

Azt viszont megint csak kérdésesnek tartom, a "kényelmesebb megoldás" mindig rossz megoldás-e, lásd a fenti dilemmát. Ha valamiről biztosan érezzük, hogy rossz, de mégis amellett maradunk, mert számunkra így kényelmesebb, az persze baj. De amúgy meg lehet, hogy valamiről pont úgy tudjuk eldönteni, hogy jó megoldás-e, ha az érezzük, hogy az a kényelmesebb. Nem tudom, de nálam a "jó" és a "kényelmes" valahogy szinonímák, hosszú távon legalábbis. Mert lehet, hogy átmenetileg vállalnunk kell a kényelmetlenséget a jó érdekében, de véglegesen csak az lehet jó, ami kényelmes is...:)

A keresztény életet élő, nem szigeteli el magát.

S végzi azt a feladatot, amit rábíztak. valaki idézte a tálentumokat.

Egy kereszténynek pedig nincs nyugodt élete, mivel nem él a világ dolgaival összhangban. S ez szemet szúr a kívülállóknak.

Ezzel nincs baj szerintem amit leirtál.

Az igazságért való szenvedést is ennyire kerülöd?

Az Úr félelméhez az is tartozik, hogy embermentő életvitelt éljünk. Én azt a példáját hoznám inkább fel Jézusnak, hogy aki gyertyát gyújt az nem teszi az ágya alá. :)

Képzeld el, hogy holnap meghalsz, és eltemetnek.

Mi marad akkor utánad? Miről fognak rád emlékezni azok, akik megmaradtak, az élők? Mit tettél az életeddel? Kiket szerettél igazán, milyen nyomot hagytál magad után másokban, mit tettél másokért, magadért, a lelked fejlődéséért?

Minden embert ér negatív hatás, szenvedés, csak az a kérdés, hogy van-e mersze felismerni azt, hogy mi az és mit miért kapott.

Hogy Istennek mi miért tetszik, azt ő tudja. Véleményem szerint nemigen tetszhet neki az, ha egy ember úgy él, ahogyan te. De ezt ő tudja, nem én. Szerintem magad is érzed belül, hogy gáz van, különben nem tetted volna fel a kérdést.