Mózes 10 csapasanak a 10. csapás mit mond ki? Az első kilencet tudom, a víz vérré válik, békák stb

A 10. az elsőszülöttek halála volt

De hogy jön ide a vilagvége? 🤔

Az nem világvége-jóslat volt, hanem Mózes idejében történt, mert a Fáraó nem engedte el a zsidókat.

[link]

Isten szava, nem kapcsolja össze a 10 csapást, a világrendszer befejezésével. Jézus a Noé napjaihoz hasonlította, mikor is az emberek végzik a minden napi dolgukat, ami nem önmagában nem baj, de nem vesznek észre semmit, nem fogják fel a világesemények jelentőségét, történését.

Csak amikor tudatosul bennük, hogy nem változtattak az életükön, és jézus ítéletvégrehajtásra megjelenik, megfognak lepődni.

Szia

Minden Egyiptomra mért csapásnak fontos a jelentősége, mert minden csapás egy-egy hamis istent leplezett le. A 10.-ik is.

Jehova az egyiptomiakat sújtó csapásokkal megszégyenítette az isteneiket, és ítéletet hajtott végre rajtuk (2Mózes 12:12; 4Mózes 33:4;). Az első csapás, mely során a Nílus, valamint Egyiptom minden vize vérré változott, a Nílusistent, Hápit szégyenítette meg. A Nílusban élő halak elpusztulása szintén nagy csapás volt az egyiptomi vallásra, hiszen bizonyosfajta halakat szentnek tartottak, sőt, még mumifikálták is őket (2Mózes 7:19–21). A békát az egyiptomiak a termékenység, illetve a feltámadás szimbólumának tartották, és abban hittek, hogy Heketnek, a békaistennőnek a szent állata. Ezért a második csapás – amikor békák lepték el az országot – ezt az istennőt alázta meg (2Mózes 8:5–14). A harmadik csapáskor a mágiát űző papok kénytelenek voltak elismerni a vereségüket, mivel nem voltak képesek elérni a titkos tudományukkal, hogy a por szúnyoggá változzon (2Mó 8:16–19). Thot istennek tulajdonították a varázslás és a titkos tudományok kieszelését, de még ez az isten sem volt képes segíteni a mágiát űző papoknak, hogy meg tudják ismételni a harmadik csapást.

A negyedik csapástól kezdődően nyilvánvalóvá vált, hogy az igaz Isten éles határvonalat húzott az imádói és az egyiptomiak között. Míg az egyiptomiak otthonait bögölyrajok árasztották el, a Gósen földjén élő izraelitákat nem érte ez a csapás (2Mózes 8:23, 24). A következő csapás, a jószágokat sújtó járványos betegség, olyan istenségeket szégyenített meg, mint Ápisz, Hathor, a tehénistennő és Nut, az ég istennője, aki tehénként fogant meg, és akinek a hasára voltak rögzítve a csillagok (2Mózes 9:1–6). Az utána jövő csapás, a kelések, olyan isteneket és istennőket alázott meg, akiket gyógyító erővel ruháztak fel, például Thotot, Íziszt és Ptahot (2Mózes 9:8–11). A súlyos jégeső azokat az isteneket szégyenítette meg, akikről azt gondolták, hogy hatalmuk van a természeti erők fölött; ilyen volt például Raszap, akiről azt tartották, hogy a villámok ura, illetve Thot, aki állítólag az eső és a mennydörgés felett uralkodott (2Mózes 9:22–26). A sáskák által legyőzettek azok az istenek, akik a bőséges termésről gondoskodtak. Az egyikőjük Min volt, egy termékenységisten, akit a termények védelmezőjének tartottak (2Mózes 10:12–15). A sötétség olyan isteneket alázott meg, akik napistenek voltak, például Rét és Hóruszt, továbbá a holdistent, Thotot, aki pályájára állította a napot, a holdat és a csillagokat (2Mózes 10:21–23).

A legnagyobb megszégyenülést azonban az elsőszülöttek halála jelentette az egyiptomi istenek és istennők számára (2Mózes 12:12). Egyiptom uralkodói istennek tartották magukat, Ré, azaz Ámon-Ré fiának. Azt állították, hogy Ré együtt hált a királynéval. Az ebből a kapcsolatból született fiút egy isten megtestesülésének tekintették, és odaszentelték Rének a templomában. Vagyis a fáraó elsőszülöttjének a halála tulajdonképpen egy isten halálát jelentette (2Mózes 12:29). Már az is hatalmas szerencsétlenséget jelentett volna az egyiptomi vallásra, ha csak ez az egy csapás sújtja az országot. Az egyiptomi istenek tehetetlenségét tükrözte az, hogy képtelenek voltak megmenteni a haláltól Egyiptom elsőszülötteit.