Miért igaz Buddha első nemes igazsága (és a többi)?

Azért igaz, mert nem azt mondja, hogy az élet szenvedés. :)

A "dukkha" kifejezést használja, de ezt nem lehet pontosan lefordítani, ezért hagyományosan szenvedésnek fordítják, és ez sajnos ilyen félreértésekre ad alapot:

[link]

Buddha semmi mast nem tanitott, csak a szenvedestol valo megszabadulast. A Nirvana a szenvedes megszunese, semmi tobb (es semmi kevesebb).

A Negy Nemes Igazsag a szenvedes felismereset, a kiut lehetoseget, es a szenvedes megszunteteset jelenti. Ha valakinek mas a celja az eletben, mint a szenvedes felismerese es megszuntetese, annak talan nem tunik igazsagnak.

Kerdeseidbol kitunik, hogy erdemes lenne a szenvedes mibenletevel megismerkedni, hogy mit is ertett ezalatt Buddha, mert a szo koznapi magyar jelentese nem teljesen fedi az eredeti, pali nyelvu jelentest. Buddha sok beszedet tartott arrol, hogy mit ert szenvedes alatt, ezeket erdemes elolvasni.

Amíg a lény azonosítja magát a testtel, elmével, gondolatokkal, érzelmekkel, képzetekkel, hiedelmekkel, én-képzettel, ítéletekkel, tévedésekkel, szerepekkel, mintákkal, programokkal, elvárásokkal, megfelelési kényszerrel, vágyakkal, satöbbikkel, addig egy nagyon öntudatlan állapotban van.

Sok ember egy KICSIT sejti, hogy ő nem a test, de ezt nem egy kicsit kéne érezni, hanem át lehet élni.

Amíg megvannak a téves azonosítások, addig a lény szenvedést él meg, erre néhány példa: biztosan a te tested is volt néha nagyon lázas beteg, ha ilyenkor NEM vettél volna be lázcsillapító gyógyszert, akkor esetleg beláttad volna a szenvedés természetét, vagy volt már torokgyulladása a testednek vagy egyéb fájdalommal járó esemény, pl. baleset? Mit tettél olyankor?

...de nem csak testi fájdalomról lehet szó, hanem például mentálisról is.

Amúgy betartasz valamit, pl. naponta egyszer táplálod a testet? Vannak-e függőségeid? Mitől függsz? Ha erre az a válaszod, hogy semmitől, akkor azt vizsgáld még meg alaposabban. Vélhetően, amikor felismered a buddha-természetet, akkor ráébredsz, hogy nem függsz semmitől, de amíg ez nem történik meg, addig a test-elme-én-képzet-stb. szenvedést tapasztal.

Felsorolhatsz érzelmi állapotokat magadnak és megvizsgálhatod azt, hogy azokból mennyit tapasztaltál meg. Amennyiben életednek nevezett nézőpont során tapasztaltál meg például dühöt, feszültséget, stresszt, félelmet, elégedetlenséget, kielégületlenséget, boldogtalanságot, sikertelenséget, veszteséget, csüggedést, magányt, akkor vizsgáld meg azokat.

Az emberek többsége menekül a számára fájdalmasnak tartott tevékenységektől és egy boldogságszerű állapotban kívánja magát tartani, de ez nem lehetséges addig, amíg nem érjük el a megvilágosodást.

Figyeld meg, hogy napközben vannak-e dolgok, amelyek érzelmeket váltanak ki belőled és azok mekkora hatással vannak rád.

Vannak olyan táplálékok, amelyeket előnyben részesítesz? Volt már olyan, hogy meleged volt vagy fáztál? Képzeld el, hogy egy fa vagy, aki nem a fűtött vagy hűtött szobában áll, hanem a természetben. Biztos, hogy bírnád szenvedés nélkül azt, hogy a 40-50°C-ban állsz? Ezekkel a tényezőkkel az emberek nem néznek szembe, inkább hűtik, fűtik testüket, lakásukat, autójukat, telefonjukat, laptopjukat, de itt nem állnak meg, hanem kényeztetik magukat - de az nem boldogság, itt a rengeteg dologtól való függésről, függőségről van szó. Az élvezetek halmozása nem egyenlő a boldogsággal, hanem az önzés nagyobbra növesztésével egyenlő.

Az emberek viszont az élvezeteket halmozzák és ha hiányt éreznek, akkor azt szenvedésként élik meg.

Vegyünk például egy beteg embert. Ő, ha bármilyen fizikai, anyagi módon próbálja eltüntetni a betegség tüneteit, akkor nem néz azzal (a betegséggel) szembe és ha nem teszi ezt, akkor függ egy szertől vagy szerektől. A szerek (és az "ételek") többnyire növényekből vagy állatokból készült kivonatok. A növények és állatok éreznek fájdalmat, de az emberek inkább okoznak másoknak fájdalmat, minthogy a maguk fájdalmát konfrontálnák. Márpedig anyagi szinten a nem anyagi problémákat eleve nem lehet megoldani.

Akinek például szeretethiánya van, hiába fogja elhalmozni magát bármennyi nyalánksággal vagy "gyógyszerrel", akár kütyükkel, pénzzel, attól a szeretethiánya nem fog szeretetté válni. Nézz szét a világban, lásd, hogy mennyi túlsúlyos test van a bolygón: a szeretetet keresik, de olyan "helyen", ahol soha nem fogják megtalálni.

Lehet észrevenni a szenvedést magunkon és más lényeken - és lehet azt tagadni, észre nem venni.

Vagy azt is megvizsgálhatod, hogy mennyi időt töltesz dhjánával, vipasszanával, esetleg mantrázással és mennyit például netezéssel, filmnézéssel vagy általad kedvelt tevékenységekkel. Ezek csak példák, keresd meg magadban azt, hogy te miktől vagy függő - ha van függőség, akkor van szenvedés is, mert a függés tárgyától teszi függővé a függő a boldogságot. Azon "állapotban", amelyben nincs függés, abban lehet boldognak lenni.

Ahol pedig függés (ragaszkodás) van, ott van vágy, ahol vágy van, ott előítélet is, ahol előítélet, ott tévedés, ahol tévedés, ott illúzió, ahol illúzió, ott "öntudatlanság", ahol "öntudatlanság", ott szenvedés.

Ezt tényleg vezesd le magadnak a saját függőségeiddel, ragaszkodásaiddal kapcsolatban, különben valószínűleg nem fog megszületni a megértés.

Egy-két példa függőségre a könnyebb érthetőség kedvéért: egy ismerősnek rosszindulatú daganata volt, leállt a húsfogyasztással, de ezzel nagyon küszködött. Neki például a húsfogyasztás volt az EGYIK függősége.

Másik ismerős évtizedekig dohányzott, most COPD-vel szenved. Inkább ragaszkodnak emberek a függőségekhez, még akkor is, ha sejtik, hogy azzal ártanak a testnek is.

Nem csak testi függőségek vannak és amiről azt hihetné az ember, hogy nem az (függés), még sokszor az is az. Észre kell venni saját függőségeinket (is) és észrevesszük a szenvedést; ha mások szenvedéseit is észrevesszük, akkor együttérzővé válunk.

Az ember beszennyezte a vizet, a levegőt, a földet, hogy mindent kényelmesebbé tegyen és tévesen azt a következtetést vonta le, hogy neki így nem kell szembenéznie semmivel. Tényleg nem kellene? Ez a lépés kihagyhatatlan.

Amikor meglátjuk (nem szemmel) a függőségeket, meglátjuk a szenvedést is és akkor közelebb kerülünk a megértéshez.

Használunk ágyat, takarót, dezodort, szappant, tusfürdőt, cipőt, ruhát, lakást, közlekedési eszközt, telefont, számítógépet, hűtést, fűtést, növényt, állatot, embert, pénzt, vizet, tüzet, levegőt? Amikről azt hisszük, hogy azok alapvető szükségletek, vajon mivel azonosítjuk magunkat? Egy tiszta tudatnak mire lenne szüksége?