Ez az Ige a test feltámadására utal, nem?

Szia

A szövegkörnyezet segít megérteni kikről van szó:

1Tesszalonika 4:13–17

"Ezenfelül, testvérek, szeretnénk, ha tudnátok, mi vár a halottakra, hogy ne szomorkodjatok úgy, ahogy a többiek, akiknek nincsen reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és fel is támadt, akkor abban is hiszünk, hogy Isten azokat is visszahozza majd vele együtt, akik meghaltak Jézus követőiként. Mert ezt mondjuk nektek Jehova szava alapján: mi, akik életben leszünk az Úr jelenléte idején, semmiképpen nem előzzük meg azokat, akik meghaltak, 16 mivel maga az Úr fog leszállni az égből parancsszóval, arkangyal hangjával és Isten trombitájával, és először azok támadnak fel, akik meghaltak Krisztus követőiként. Azután mi, akik életben leszünk, velük együtt elragadtatunk felhőkben, hogy találkozzunk az Úrral a levegőben, és így mindig az Úrral leszünk."

"...ahogyan az egyik lator is aznap a Mennybe került!" - úgy gondolod, hogy az a bűnbánó lator, ő azik kösött volt, "akik meghaltak Krisztus követőiként"? Nem inkább bűnbánó emberként halt meg? És a 13-15 versekben kikről ír Pál apostol?

Igen ám, csakhogy a meghalt emberek teste nem támad fel.

Az idézet Pál apostol leveleiből származik, mármost Pál aki személyesen nem ismerte Jézust, vakbuzgóságában 'átesett a ló másik oldalára'. Tőle származik Jézus tanításának még több kificamodott értelmezése is.

Erről a témáról szól egy jó cikk:

Miféle vigasztalásod van a testnek feltámadásából?

[link]

Itt épp Pál Korintusi levele alapján fejtegeti, hogy nem ugyanaz a test támad fel, hanem "lelki test".

„Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.”

Szia,

A keresztények alapvetően a test feltámadásában hisznek, ahogyan a hitvallásban is szerepel.

A 20. században általánosan elismertté vált a keresztény teológiában, hogy a lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban - nem biblikus tanítás. Rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább „felhígult”, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

A lator is csak Jézus eljövendő hatalomátvételekor remélt üdvösséget (Lk. 23:42), amit Jézus bizonyára nem szándékozott helyesbíteni válaszával. A „ma” szónak az a jelentősége itt, hogy Jézus ma, most, amikor helyettes áldozatként életét adja a bűnösökért, joggal ígér örök életet akár egy bűnbánó latornak is.

Az Úr Jézus Krisztus egyértelműen fogalmaz ebben a kérdésben:

"Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel." (Jn. 5:28-29)

Üdv. Péter

"Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel." (Jn. 5:28-29)

Hogy a megelevenedés testben vagy lélekben történik, és milyen testben arról nincs pontos info. Pál Kor. 1-ben ír arról, hogy van "érzéki test", de nem az támad fel hanem a "lelki test".

Ismét szia

Ahogyan már írták feljebb, a Biblia kétféle feltámadásról ír. Szellemi, és testi feltámadásról. A görög a·naʹszta·szisz kifejezés szó szerinti jelentése az, hogy ’felkel’, ’feláll’. A Biblia kilenc feltámadást említ meg, beleértve azt is, amikor Jehova Isten feltámasztotta Jézust. Noha Illés, Elizeus, Jézus, Péter és Pál is támasztott fel embereket, egyértelmű, hogy ezeket a csodákat Isten erejének tulajdonították. A földön „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak”, és ez igen fontos Isten szándékának a beteljesedéséhez. A Cselekedetek 24:15 szerint. A Biblia beszél égi feltámadásról is, melyet „koraibb” vagy „első” feltámadásnak is neveznek, és ebben Jézus szellemmel felkent testvéreinek lesz részük. Itt ír erről:

Filippi 3:11 " hogy lássam, valamilyen módon részem lehet-e a koraibb feltámadásban."

Jelenések 20:5, 6 "(A többi halott nem kelt életre addig, míg véget nem ért az 1000 év.) Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban. Fölöttük nincs hatalma a második halálnak, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az 1000 év alatt." - Pál apostol is ebben a feltámadásban reménykedett az 1Thesszalonika 4:13-16 szerint.

János 5:28, 29 "Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják az ő hangját, és kijönnek: akik jó dolgokat tettek, feltámadnak, hogy éljenek, akik gonosz dolgokat tettek, feltámadnak, hogy megítéljék őket." - ebben a feltámadásban reménykedett Jób is a levele 14:14,15 szavai szerint.

János 11:25 " Jézus ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, életre fog kelni,..."

# 4/

Igen ebben a dologban Pál apostol valóban látott valamit, amit még csak most kezdenek némely merész kutatók feszegetni. Gondolok itt például Dr. Michael Newton: Lelkünk Útja című könyveire és az egyre gyarapodó halálközeli élmények elbeszéléseire.

Kedves pelgrim

Isten a Bibliát nem tudósoknak íratta le, sőt....."Ekkor Jézus ezt mondta: „Mindenki előtt dicsérlek, Atyám, égnek és földnek ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és a műveltek elől, és a kisgyermekeknek tártad fel őket. Igen, ó, Atyám, mert így láttad helyesnek. Mindent átadott nekem az Atyám, és senki sem ismeri jobban a Fiút, mint az Atya, és az Atyát sem ismeri jobban senki, mint a Fiú, és mint azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik keményen fáradoztok, és súlyos terheket cipeltek, és én felfrissítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd+ és alázatos vagyok, és fel fogtok frissülni. Mert az én igám kellemes, és az én terhem könnyű.” Máté 11:25-30

Istennek nem sokat számít az emberek bölcsessége. Mert aki bölcsnek tartja magát, az általában büszke is, ami nem isteni tulajdonság. mert hivá vezet a büszteség? Krisztus ezt mondta erről: "Mert érzéketlenné vált ennek a népnek a szíve. A fülükkel hallottak ugyan, de nem figyeltek, a szemüket pedig behunyták. Azért tettek így, nehogy valaha is lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, és felfogják az értelmét a szívükkel, és megtérjenek, és meggyógyítsam őket.« Máté 13:15

inkább:

"... hanem a világ bolondjait választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ gyengéit, hogy megszégyenítse az erőseket." 1Korint.1:27

# 9/ Kedves Kzitus,

Nem értem mit akarsz ezzel mondani... Valóban a Biblia nem a tudósoknak lett írva, de ha tudósok írták volna, akkor valószínű helyet adtak volna új felfedezéseknek, ötleteknek, irányzatoknak. Az egyház nem engedheti meg hogy a híveik saját kezdeményezésként kutassanak vallásuk igazságtartalma iránt iránt.