Az Újszövetség sok "ószövetségi" próféciát rosszul idéz, rossz fordításokból merít (Septuaginta). Ha ez így van, mennyire lehet hiteles az "Újszövetség", meg az evangéliumok?

Lássunk néhányat:

Zsoltárok könyve 22:17:

Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. - ebben a formában arra gondolhatnánk, hogy Jézus kereszhalálára utal a versszak...

Eredeti fordításban ez áll:

„Körülvették kezemet és lábamat, akár egy oroszlán” - "utalva ezzel Dávid királyra és az őt üldöző ellenségeire, akiket Dávid több helyen is oroszlánhoz hasonlít".

A zsidókhoz írt levél 10:5., azt állítja, hogy Isten kiváltotta az állatáldozatokat a Messiás halálával, és ezt egy zsoltárokból idézett verssel[11] támasztja alá: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem.”

Az eredeti szövegben ez áll: „Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.” - Istennek azon kívánságára utal, hogy hallgassunk az Ő szavára. Egy másik szentírási rész is erről szól: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál.”

„Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál.” - lehetséges, h már nem kellett az állatáldozat, HA volt engedelmesség Isten irányába? Hiábavaló volt Jézus áldoZata, mert Istennek nem kell áldozat, ha van engedelmesség?!

A „Szűz”

Hogy megkísérelje bebizonyítani a „szűzi fogantatás” koncepcióját, a Máté 1:22–23. ezt állítja: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Máté evangéliuma nyilvánvalóan annak a próféciának a beteljesedése, amelyet a Jesájá 7:14. örökít meg.

Ez ténylegesen így hangzik: „Íme a fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi el.”

A Máté idézetében számos pontatlanság található:

1) Az a héber szó, hogy „álmá”, fiatal nőt jelent, nem pedig szüzet.

2) A versben ez áll: „há’álmá”, „a fiatal nő”, nem pedig egy fiatal nő, ezzel egy bizonyos nőt határozva meg közelebbről, akit Jesájá ismert; és

3) A versben ez áll: „és Immánuélnak nevezi el [ő, a fiatal nő]”, nem pedig az, hogy „akit Immánuelnek neveznek.”

4) Ha elolvassuk Jesájá könyvének egész hetedik fejezetét, ahonnan ez a vers is származik, nyilvánvalóvá válik, hogy a keresztények ezt a szövegrészt a maga eredeti szövegkörnyezetéből kiragadva kezelték .

A fejezet egy olyan próféciáról beszél, amelyet Jesájá Ácház zsidó királynak mondott, hogy enyhítse rettegését a két királytól (Damaszkusz és Szamária királyaitól), akik arra készültek, hogy rátörnek Jeruzsálemre, mintegy 600 évvel Jézus születése előtt. Jesájá arra utal, hogy ezek az események a nagyon közeli jövőben fognak bekövetkezni. A 16. vers ezt tökéletesen nyilvánvalóvá teszi: „Mert mielőtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart.”

Ami azt illeti, a prófécia már az ezt követő fejezetben beteljesedik, amikor megszületik Jesájáfia. A Jesájá 8:4-ben ezt olvassuk: „Mielőtt ugyanis a gyermek megtanulja kimondani: „apám” és „anyám”, Damaszkusz kincsét és Szamaria zsákmányát Asszíria királya elé viszik.” Ez a vers pedig teljesen kizár bármiféle kapcsolatot Jézussal, aki csak 600 évvel később fog megszületni.

Isten Fia

A Zsidókhoz írt levél[15] egy verset idéz a 2Sámuél 7:14-ből: „Atyjává leszek, és ő Fiammálesz.” Ezt Jézusra mint Isten fiára tett prófétai utalásként tartják számon. Ha azonban ezt a verset a 2Sámuélben a maga teljességében vesszük szemügyre, akkor kiderül, hogy a vers nem az Újszövetség által idézett mondattal ér véget, hanem folytatódik: „Ha bűnt követ el, megfenyítem férfihoz illő bottal.” Ez persze nem illik bele a keresztény Biblia „bűntelen” Jézus-képébe. Ráadásul a vers kifejezetten Salamon királyról beszél, ahogyan az nyilvánvalóan kiderül a 1Krónikák 22:9-10-ből: „Salamon lesz a neve… Ő épít majd házat nevem tiszteletére. Ő a fiam lesz, és Én atyja leszek.”

A Biblia gyakran nevez bizonyos egyéneket Isten „fiá”-nak. Ami azt illeti, Isten Izrael egész népére így utal[16]: „Izráel az én elsőszülött fiam.”

Sokat idéztem innen: [link]

A fent említett "próféciák" az Újszövetségben a legismertebbek a keresztények számára és igazólni próbálják, a "szűznemzést", Jézus kereszthalálának "megprófétálását", hogy az Atya már az Ószövetségben Fiának szólít valakit, aki nem lehet más, az újszövetségi tanítások szerint, mint Jézus, pedig egyszerűen Salamonnak szólnak (2Sámuél 7:14), Jézus halálának szükségszerűségét, mely eltőrli majd megjelenésével az állatáldozatokat, holott Isten íránti engedelmesség mellett nincs szükség semmiféle, halállal járó áldozatra Istennek (Ószövetség szerint!)... mind csúsztatások ezek az újszövetség tanításaiban, és a keresztény gyülekezetek előljáróinak tanításaikban...

Lehet így még hinni, hogy hibátlanul van kezünkben az "újszövetségi íratok", és biztos Isten ihletése álltal született meg a ma kezünkben tartott "Újszövetség"??