A mennyben Isten már elveszi a szabad akaratot, vagy ott is bűnbe eshet akárki?

Mi a Mennyország?

Boldogság és béke – azt hisszük ez egy hely, ahová el kell menni, mert hiszen itt, ahol vagyunk csak szenvedés van.

A szenvedéseinkben a félreértés egy hatalmas szerepet játszik. Van egyéb is persze – gyengeség, féltékenység, bizonytalanság, stb. De a félreértés egész nap kísér minket. Mindenkit félreértünk, mert nem egyformán gondolkodunk, de főleg nem jól gondolkodunk. Bármiről is legyen szó, hozzágondolunk dolgokat és arra reagálunk, amit mi gondoltunk, a helytelen, nem oda illő gondolatainkra reagálunk. Bármit is hallunk mi magunkban a magunk előítéletével átfordítjuk olyanra, ami megfelel az ítéletünknek. Nem igen tudunk higgadtan viselkedni, mert nem a jó oldal van bennünk előtérben. A félreértés egyik legrosszabb ellenségünk.

Mennyek Országa fogalom alatt Jézus nem egy területre gondolt. Ő sem egy darab földet hordozott a vállán, hanem végtelen békét, szeretetet és fényt hozott a Lelke a földre. Más mesterek is ezt tették. De hogy ezt felfogjuk és magunkba építsük ahhoz fogékonyságra van szükségünk. Az pedig nincs meg az emberekben. Napokat beszélhetünk Istenről, de hiába, mert az Isteniből nem marad semmi bennünk, nincs hely bennünk Isten részére.

A fogékonyság az önodaadáson alapszik. Minél többet adunk kedvesen magunkból, annál nagyobb lesz a fogékonyságunk. Mi iránt is? A Mennyek Országa iránt, vagyis a boldogság és béke iránt.

„Add amid van és add azt ami vagy!” mondja a tanítás. A második részig el sem jutunk, mert azt sem adjuk, amink van. Mi az amink van és adhatjuk? Nem a pénzünk, nem az anyagi javaink, az amivel anyagilag rendelkezünk, az egy nulla, nem isteni érték. Van nekünk egyéb, amit adhatnánk és értéke van, a jó gondolatainkat kellene mindig adjuk. Amikor látunk valakit rögtön a szeretet gondolat, a részvét gondolat, a jóindulat gondolat kellene megjelenjen bennünk, amit nekik felajánlunk.

Azonban mi másokat mindig a bizonytalanságunkkal, a kétségünkkel, a tisztátlanságunkkal nézünk. Miért? Hogy megnézzük neki ezekből mennyi van és azt összehasonlítsuk a miénkkel. Ha többet tudunk benne látni, akkor megjelenik a beteges élvezetünk, a felsőbbrendűség öröme. Azt hisszük, hogy ez öröm, de nem az. Ezzel elválasztjuk magunkat még jobban másoktól és még jobban romboljuk magunkat. Mindezt észre sem akarjuk venni.

Magunkat elzárjuk másoktól, hiszen azt valljuk, hogy aki nincs velünk az ellenünk van. De Jézus nem így tanított. Amikor valaki az Ő nevében prédikált és azért a tanítványok haragudtak, azt mondta: Hagyjátok őt, mert aki nincs ellenünk az velünk van. Sajnos ez nem maradt meg a kereszténységben, egyik vallásban sem.

Minden nap, minden pillanatban jó gondolatokat kell adni és adni és adni. Csak ez vezet a fogékonysághoz, abból a célból, hogy a Mennyek Országát itt élhessük. Ez amit birtokolunk és oda kellene adnunk! Ezt a szabad akaratunk lehetővé teszi. Ez nem függ másoktól, ha rossz gondolatokkal élünk, az nem a sors csapása, az a szabad akaratunk által felvállalt szenvedés fundamentuma.

Azt is oda kellene adnunk ami vagyunk! De ez egy távolabbi lépés, mert meg kellene éreznünk, hogy mi vagyunk. Mi a Végtelennek egy stabil része vagyunk, amiből most nem sokat, illetve talán semmit érzünk. Tudjuk most már, hogy mink van, a jó gondolatok. Néha pár percre jók leszünk, de aztán pár perc után már nem leszünk jók, nem adjuk azt amink van, pedig az emberi lét fő kincse a jó gondolat.

Mindig amikor jók vagyunk egy isteni atmoszférát hozunk létre magunk körül. Minden jó gondolattal, amikor az elhagy minket, a légkör körülöttünk istenibbé válik és aztán istenien tisztává válik. Ez növelhető és növelhető, és miközben azt növeljük, számunkra érezhetővé válik. Ilyenkor könnyűnek, vidámnak kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat. Ki adja ezt nekünk? Mi saját magunk vagyunk a szerzői ennek az állapotnak, hiszen egyszerűen csak élünk az emberi kincsünkkel.

Sajnos az emberi természetünk jelenleg az értelmünkben a negatív oldalt akarja látni, a negatív oldalt akarja táplálni és ezzel az életünk negatív oldalát emeli ki, vagyis arra fordít bennünket. Persze utána panaszkodik az ember, hogy szenved és rossz ez a világ. De a rossz embernek van a legnagyobb szüksége a jó gondolatodra, a kedvességedre, ami a szeretet kinyilvánítása. Másként nincs esély a rosszat megváltoztatni.

Értelmünkkel felosztjuk a világunkat és vágyainkkal teljesen kettévágjuk, elválasztjuk a világot, a birtokolni érdemes és a birtokolni nem érdemes részekre. Így az embertársainkat is idegenekre, elutasítani valókra és barátokra, birtokolni érdemesekre osztjuk fel. Aztán eszerint gondolkodunk és érzünk is, aminek a következménye a szenvedés, mert a szétválasztás mindig rombolásban végződik. Ezt többnyire így nem vesszük észre, de ennek az eredménye a csalódás, a frusztráció – vagyis a szenvedés.

Ha viszont a szívünkben élnénk – amit meg lehet tanulni – akkor nem választanánk el a kis világunkat és ha nem választunk, akkor terjedünk. Ha elfogadjuk az embereket, nem mint idegen és barát, nem mint idegen és család, akkor kis korlátozott énünket mindig ki tudjuk terjeszteni. Ha másoknak is a jó gondolatainkat adjuk, nem csak a barátnak, nem csak a családnak, akkor tudatunk terjed, meglátva idegenben a barátot, családot. Akkor már nem csalódunk sem barátban, sem családtagban, ez benne talán a legérdekesebb. Az elválasztottság nem a megelégedés forrása, csak az egység lehet számunkra a harmónia állapota.

Tehát legelső a jó gondolatok állapota. Ha látunk valakit, rögtön fogadjuk jó gondolattal. Nem csak ennyi, ha felébredünk reggel, rögtön lássuk magunkat mint egy különösen jó emberi lényt. Ne gondoljunk a tegnapra, ha valami rossz volt, felejtsük el. Ha jó volt, jobbak kell ma legyünk, mint tegnap voltunk.

A múltbeli jóságunk, ha van olyan, kell legyen a mai fundamentumunk. Képzeljük az életünket egy építőtelepnek, ahol valami isteni, megvilágosító és beletejesítő dolgot építünk. A munkával nap mint nap kell haladnunk, hogy az életünkben valami érdemlegeset hozhassunk létre. Ezt kell mindig éreznünk, és ha nem megy reggel, nem baj, megy majd délben és ha nem akkor este. De ne add fel! Próbáljuk újra és újra! Mindegy mikor sikerül összeszedned magad, a lényeg, hogy meditálj el azon, hogy isteni életet építesz.

Ha neked eljött az időd, keresel kiutat a szenvedésből, akkor téged már Isten hívott, megvan a belső késztetés erre a dologra, akkor menned kell, tenned kell! Akkor téged nem érdekelhet más, hogy ők miért nem teszik a jót és miért nem veszik komolyan a jóságot. Őket nem ébresztette még a Fenn-való, tehát még aludhatnak. De neked menned kell, neked változnod kell, neked a Mennyek Országát kell magadban építened. Mindegy kiben hiszel, hogy Jézus hívott vagy más mester az mindegy. A lényeg, hogy tisztítsd meg gondolatvilágodat, add oda másnak a jó gondolataidat.

Ha ébredező tudatunk gondolatát tápláljuk magunkban, akkor garantált, hogy a leggyorsabb fejlődéshez a legnagyobb sebességgel jutunk azért, hogy építsük magunkban a Mennyek Országát és ezáltal kinyilvánítsuk az Istenséget itt a Földön.

Ha mindig azt teszed, amit szoktál,

Az maradsz, aki voltál.

Ha mindig a komfort zónádban élsz,

A célodba soha nem érsz.

A legnagyobb ellenállás mögött, vár rád a legnagyobb örömöd. Tégy minden nap egy lépéssel többet, mint ami jól esik, másként lelkileg nézve halott életet élsz! Ne hagyd, hogy a tested diktálja a tempót és az értelmed fékezze a lelkesedésed! Ne hidd, hogy a normális élet beteljesít! Ne hidd, hogy a feladás megoldás!

A szabad akarat a földi halállal megszünik. Vagy a menny vesz magához, ahol Isten szeretete hat át mindent és ez határozza meg azt hogy elszégyelled magad miért is nem szeretted a földön jobban embertársaidat...

Ennek mértékében kerülsz ott is Istentől távol, vagyha mindent a legnagyobb josággal szeretettel tettél Istenhez közel kerülsz. Ez szellem vagy lélekország, de sokan úgy gondolják itt a földön fog ez megtörténni az Utolsó Ítlettel és feltámadással.

Attól függ mi fér még bele abba, hogy "bünbe esHET".

Mondok egy példát: Neked most kérdezö, szabad akaratod van. Szabad akaratodból használhatnál vezetékes telefont, azt a régi betárcsázóst. Meg van rá a lehetöséged, de mégsem teszed. Vajon elvette bárki is a "szabad akaratod" arra tekintve, hogy ezt a módját válaszd a telefonálásnak? Nem, hanem csak arról van szó, hogy a vezetékes tárcsázós telefonokat már meghaladtuk. Minek is használnád, ha egyszer ott van a zsebedben az okostelefon, ráadásul jó eséllyel nem is fogja a hívás növelni a telefonszámládat, mert úgyis messengeren hívsz, az meg az interneten megy, ami meg korlátlan. Ráadásul bárhol is vagy, nem kell odamenned a telefonpolchoz csak azért hogy telefonálj.

Na, a bünbeesés a mennyben olyan, mint a tárcsázós vezetékes telefon 2020-ban. Meghaladott. Nem azért nem élsz vele mert megtiltották, hanem azért, mert nincs értelme.

#29-es (elözö) vagyok

Lemaradt a disclaimer:

a) nem igazán vagyok vallásos, meg nem is értek a keresztény teológiához. Simán lehet, hogy a téma szakértöi máshogy oldják fel ezt a dolgot.

b) Az analógiám, mint bármilyen más analógia, nem tökéletes. Simán lehet, hogy te pont használsz ilyen régi telefonokat. Ebben az esetben a jobb beleélés kedvéért cseréld ki pl logarlécre, pentium 1-es processzorra, vagy akármilyen más elavult technológiára.