A középkorban, amikor vallásos volt a társadalom, egy nyíltan ateista embernek volt lehetősége egyetemen tanulni?

Tudod, a türelem az inkább az ateista emberek sajátossága.

A keresztény vallás nem erről híres.

Meg a többi vallás se nagyon.

A középkorban (és azelőtt) nem voltak mai értelemben vett ateisták. Persze voltak olyan elképzelések, amik azt mondták, hogy a monoteista vallások istenképe hamis, de olyan nem létezett, hogy valaki elvetette, vagy irrelevánsnak tartotta volna a transzcendencia kérdését. Ez az elképzelés először csak a XVIII. században fogalmazódott meg. Mindaddig ez egyszerűen fel sem merült, mert teljesen értelmetlen állítás lett volna, az akkori világképekben nem létezett olyan komponens, amire támaszkodva ezt meg lehetett volna fogalmazni. Descartes előtti ember számára a valóság nincs tudati és anyagi komponensek szerint szétválasztva, ilyen, hogy valami tisztán anyagi, objektív létező, nincs jelen a gondolkodásban.

Ha az a kérdés, hogy valaki, aki nyiltan megkérdőjelezi mondjuk a keresztény istenkép igazságát, tanulhatott-e volna az egyház által alapított egyeetemeken, a válasz az, hogy sznite biztosan nem. De nem csak ez nem lett volna számára elérhető, mivel aki ezt nyíltan vállalta, az nem csak egy filozófiai kérdést vitatott, hanem például azt is, hogy a főhatalom (király) jogosan gyakorolja a hatalmat, vagyis nyílt kihívás volt az uralkodó felé, hogy jogtalanul ül a trónon. Emiatt pedig azonnal marginalizálta magát az, aki ilyesmit nyíltan állított, és nem igazán számíthatott senki támogatására, hiszen az egyszeri ember is sértésnek vette az ilyesmit. Gyakorlatilag az illető saját magát száműzte.

"nem voltak mai értelemben vett ateisták"

De voltak, csak roppant kevés, mert igen aktívan irtották őket.

Az olyanok, akik most lefelé pontoznak.

„Tehát abban a korban a keresztény istenkép elutasítása igen súlyos következményeket vont volna maga után.”

Igen, mivel a kereszténység volt az a narratíva, ami mentén a társadalom önmagát megszervezte. Ahogyan egy jól működő jogállamban a jog elutasítása is komoly következményeket von maga után. Az ilyen ember terhessé és kínossá válik a közösségeknek, ezért marginalizálódik. Minden társadalomnak vagy egy narratívája, ami mentén szervezi magát, csak ezt belülről nehéz látni, mert a dolgok evidensnek tűnnek. Ezért is igaz, amit írsz, hogy nehéz elképzelni, hogy valami másképp volt, mert ezek intuitívan működnek.

Furán fog hangzani, de a középkorban nem igazán voltak "nyíltan ateista" emberek, legalább is a mai értelemben véve. Teljesen más volt a közgondolkodás.

Olyan volt, aki másképp gondolkodott Jézusról és Istenről, de az nem ateizmus. Természetesen volt lehetőségük egyetemen tanulni, nyilván ha a nézeteit terjesztette, akkor az a fennálló rend elleni támadásnak számított.

Ugyan nem középkori alak, de Giordano Bruno is elvégezte az egyetemet.