Az ateistákat mi viszi előre az életben? Mik a céljaik és azoknak mi értelme?

#Kerdezo valami remete ateistaval kapcsolatban merulhet fel a kerdesed

mert annak szamara tenyleg ertelmetlen hogy ha "hithu ateista" akkor ugy tartja semmi nem lesz halala utan

de vegetal megis nyomorusagban egyedul

viszont atlagos ateistak is vannak akiknek ott a csalad baratok

vagyis hagy hatra embereket

meg hagyhat hatra maradando dolgokat is

szoval

viszont ha vannak remete ateistak azoknak erdekelne miert is halogatjak a halaluk :D

Attól, hogy ateistaként meghalok még hagyhatok mély nyomot az emberekben.

Számomra a vallás az minimálisan van kihatással az életemre. Húsvéti és karácsonyi munkaszünet. Ennyi a rám gyakorolt hatása.

Rendben van, elhiszem hogy van Isten. Ha hiszek benne az életem pont ugyanolyan, mint amilyen eddig volt. Ha meg nem hiszek benne akkor is ugyanolyan, mint eddig. Így nincs okom erre időt szánni vagy hogy jobban érdekeljen a dolog.

Az én életem értelmét mindig más adja. Valahol ez teszi széppé az egészet, hogy ezeket a pillanatokat egyszer tudom csak megélni. Nem a következő életemben, nem az újra születésemben hanem itt és most. Ez engem semennyire nem aggaszt, nem taszít depresszióba. Szeretek "csak lenni".

A hívőket mi viszi előre az életben? Mik a céljaik és azoknak mi értelme?

Ez is pont ugyanolyan értelmetlen és általánosító kérdés, mint az eredeti.

"nincs okom erre időt szánni vagy hogy jobban érdekeljen a dolog."

Ez az ateizmus lényege! Előbb lehúzza a vizet a WC-n, azután ül és hosszasan ücsörög, és mégegyszer lehúzza. Saját magát is képletesen.

Saját maga fölött bíráskodik, amire nincs ideje. De a hülyeségekre van, mert abból nyerik a mindennapi élvezeteiket. Arra van idejük.

Megfordítanám a kérdést:

A keresztényeket mi viszi előre? Mikor én keresztény voltam, semmilyen célom nem volt: leszámítva azt, hogy meg akarok felelni Istenek (vallásnak), ami frusztrációt okozott bennem. A problémákra Istentől vártam a segítséget, és nem bíztam magamban.

Mióta ateista vagyok, tudom, hogy van értelme az életnek: nincs keresztény menny, az csak mese. Egy életünk van, ami biztos, és itt kell kitűzni célokat, itt kell boldognak lenni.

"De ha mégis olyan célt tűznek ki amit idővel el is érnek, akkor sem következik be az a nagy boldogság amit várnak tőle, legfeljebb pár percig.

Aztán ismét más célt találnak ki."

Az hogy van más célod nem jelenti azt hogy nem lettél boldog attól hogy elérted a másikat.

Én szeretek azon dolgozni hogy elérjem a céljaimat. Nem szeretetek csak ülni és kibámulni a fejemből.

"Na meg az öregedéssel minden egyre csak rosszabb lesz, majd végül jön a halál."

Ez szintén nem igaz.

"Tehát hiába való volt az egész élet."

Az hogy halálod után nem lesz semmi az nem azt jelenti hogy hibavaló volt. Arról nem is beszélve hogy attól még hogy hisz valaki a túlvilágban még nem lesz túlvilág. Tehát semmivel nem lesz több értelme a dolgoknak csak azt hiszed.

"Gyakorlatilag mindegy lenne nekik, ha egy napot élnének, de az tartalmas örömökkel teli lenne.

Mi értelme ahogyan végig nézik a lassú öregedésüket, és a velejáró kellemetlenségeket, betegségeket, hogy aztán úgy is a megsemmisülés lesz a vége."

Kérdező. Én csak sajnálni tudlak ha te neked ennyire szar életed van.

"Hát kérdezem én, mi tartja a "lelket" ezekben az emberekben, mikor ennyire kilátástalan a helyeztük?"

Nem kilátástalan a helyzet.

Miért nem keres egyébként minden hívő valami veszélyes munkát magának mint például a tűzoltóság?

Nem az lenne a logikus ha arra törekednétek hogy minél hamarabb véget érjen az életetek úgy hogy feláldoztok magatokat valaki másért?

Mert az itteni élet szerintetek csak egy próba tétel és ha önfeláldozóan halsz meg (tűzoltó esetén esélyesebb) akkor egyből mész a mennyországba.

Tehát megajánlott 5öst kaptok félév közepén.

Akkor miért nincs tele a hívőkkel a tűzoltóság és egyéb veszélyes szakma? Minek éltek még mindig ha az itteni életetek csak próbatétel? Miért nem áldoztátok még fel magatokat valaki másért?

Szerintem minden az életösztönre rakódik rá, a neveltetés, a szocializáció, az ebből fakadó empátia és hasonlók.

Ezek adják az elérendő célokat, meg a realitás, a lehetőségek logikus számbavétele.

Mindezen felül ott van még a háttérben a fantázia, a remény, vagy ábránd, mert ugye arra is van reális esély, ha nem is nagy, hogy ötösöm lesz a lottón, bár speciel több évtizede nem vettem szelvényt, de azért volt már rá eset és nyilván azért játszik mindenki, hátha ő lesz a nyerő. mondjuk ez azért célnak nem tekinthető, de a véletlen mindig elérhet és ez külön ízt ad a dolgoknak, találkozhatok egy bomba nővel, aki megkedvel, (volt már ehhez szerencsém), vagy jöhet egy kanyarban pont szembe valaki az országúton.

Az ilyenek ellen nincs védekezés, csak az van, hogy az ember megpróbálja megtenni azt, amit tud.