Tömeges félrevezetés, vagy az objektív valóság kinyilatkoztatása?

Szerintem nem félrevezetés, de objektív valóságnak se lehet nevezni. Lehet hogy mindegyik esetben történt valami amit józanésszel nehéz megmagyarázni, mert a józanésznek is megvannak a határai.

Szó szerint igaz az, hogy a hit segítségével akár egy hegyet odébb tehetnénk, de kinek van megfeleő hite, aki eltudná hinni hogy ő arra képes? Vannak dolgok melyeket sokkal könnyebb elhinni, azok természetüknél fogva sokkal gyakrabban valóra válnak, csak azért mert azokat eltudjuk hinni.

Létezik egy magasabb rendű természeti törvény, amely alkalomadtán bármely más természeti, vagy emberalkotta törvényt felülír. És egy ilyen alkalom lehet az ember tudatos vagy akár véletlen utasítása. Mikor olyan dolog történt amelyet semmiképpen nem tudunk megmagyarázni akkor egy ideig tünődünk rajta, de csakhamar elfelejtjük. De ha egy ilyen véletlen nagyon szembetűnő, akkor a hívők csodáról, isteni beavaatkozásról beszélnek, míg a szkeptikusok csűrik-csavarják a dolgot, csakhogy ne kelljen elismerni hogy nem tudják megmagyarázni. Ilyenkor ez a törvény érvényesült.

Szerintem tehát nem szándékos férevezetés de helyes magyarázat hiányában mégsem az objektív valóság kinyilatkoztatása.

Szerinted?

Ha van egy helyi zápor pont ott, ahol a gazda földje van, akkor ez csoda, vagy talán szerencsés véletlen?

Vajon, más gazdáknak nem volt ugyanolyan szüksége az esőre?

Csak ez az egy gazda volt a környéken hívő, az összes többi bizonyára mind ateista volt, egy sem imádkozott esőért közülük?

Vagy ha voltak mások is, akkor Isten kivételezett ezzel az eggyel?

3/...

Szerintem szerencsés véletlen, bár ember volt az, kinek utasítására a törvény érvényesült, a gazda nem tudhatta, hogy ő az aki ezt a törvényt munkába állítja, ő csak remélte és hitte hogy valami fog történni, hogy munkája ne vesszen kárba.

Más gazdáknak éppen olyan szükséges volt az eső, és talán nem voltak azok se ateisták, de azok hite nem volt megfelelő, hiányzott az elszántság.

Nem Isten volt az, aki kivételezett vele, hanem a gazda maga állította munkába az említett törvényt anélkül, hogy tudná valójában mit is művel – véletlenül.

Jó lenne ha megértenénk, hogy a hit ereje vagy hatalma nem a hitvallásban rejlik, hanem a hit szilárdságában, tehát a „hit” legszorosabb értelmében, a legkevésbé a vallásos hovatartozásban.

Ez a törvény (Isten) szinte teljesen ismeretlen, következetesen általában csak véletlenszerűen érvényesül.

Jézus ismerte ezt a törvényt és képes volt tudatosan munkába állítíni, szavára lecsendesült a vihar, Lázár kijött a sírjából, stb. Gyógyításait úgy tudta végbevinni, hogy a beteget meggyőzte arról, hogy meg fog gyógyulni, a beteg hitt Jézus szavaiban és hitével munkába állította ezt a magasabb rendű természeti törvényt és meggyógyult. És Jézus nem mulasztotta el ezt a beteg tudtára adni.