Miért kellene léteznie Istennek?

Hát, idáig próbáltam egy másik kérdés alatt értelmesen beszélni vele.

Érdekes módon úgy nagyjából ment is - de azért volt 1-2 pont, ahol előjöttek a problémák.

A mostani írásokból viszont teljesen egyértelmű, hogy szaja=0, ha bármiféle tudományról vagy logikáról van szó.

https://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__egyeb-kerdesek__121..

Kicsit finomítanom kell e dolgokat:

szaja kifejezetten jó a filozófiában és a hitben, és az ezotériához is eléggé ért. Megkockáztatom, hogy van fogalma a logikáról is.

A természettudományokról sajnos nem, és ez elég baj, mert ha legalább alap szinten értené, nem mondana súlyos butaságokat néha... de hát nem vagyunk egyformák.

@23: A logikához? Most komolyan? És vajon akváriuma az van?

A linket azért köszönöm :)

Igazad van, erről még csak benyomásaim vannak.

De kérdezzük meg őt, akkor kiderül.

Keverem.

Visszavonok mindent, és hamut szórok a fejemre!

Akkor viszont csak olyan kérdésem van szajához, hogy az isten hogyan keletkezett? A semmiből?

„ha Isten nem létezne, akkor ki kellene találni”

/Voltaire/

A kérdés teljesen jogos, és meg is van (volt!) rá az egzakt válasz!

Az emberi evolúció(!) során kialakult az

- öntudat,

- az eszközhasználat,

- a nyelv és másfajta kommunikáció.

Az ember(!) igyekezett MEGISMERNI önmagát és KÖRNYEZETÉT, amiben él.

Azokra a jelenségekre, amire nem talált MAGYARÁZATOT, behelyettesítette saját képzeletének termékeivel.

Itt érdemes egy pillanatra megállni!

- Emberről van tehát szó.

- Mint ahogy más-más helyen alakult (változott) a nyelve, ugyanúgy másként élt tudatában a világ általa ismeretlennek tartott része,

- ezáltal a vallás, istenhit sokfélesége!

Gondoljunk csak bele:

Ha VALÓBAN létezne Isten,

- miért nem egyformán nyilatkoztatná ki magát,

- és a hit, valamint dogmák ballasztjai helyett miért nem a RACIONÁLIS TUDÁS ÁLTAL!?

Hadd zárjam mondanivalóm újabb bölcselettel:

„Isten a tudatlanság menedéke”

/B. Falga/

Ez fordítva is igaz szerintem: A tudatlanság Isten menedéke.

(rések Istene)

#29

Szerintem pont a "rések istene" érv a legjobb az ateista érvek közül, mert amennyire egyszerű, olyan mélysége is van.

Nagyon jól rávilágít arra, hogy az istenhit helytelen, hogy ha valaki ténylegesen elgondolkodik rajta, akkor az minimum agnosztikus lehet. Vagy ha ez nem is történik meg, az istenhite gyengülni fog.

[megjegyzés: számos hívő kétségbeesik akkor, ha elkezd gyengülni az istenhite. Érdekes téma ez is, hogy vajon miért érinti őket olyan érzékenyen az istenhit meggyengülése].

A "rések istene" érv ugyanis erősen mutat rá arra, hogy az istenhit nem erény, ahogyan egyesek fel akarják tüntetni, hanem a tudatlansággal való megalkuvás, és a kritikus gondolkodás feladása a világ, és önmagunk megismerését illetően.

Most pedig egy emléket szeretnék megosztani veletek, a témával kapcsolatban, hogy mennyire drámai is tud lenni az istenhit:

Mikor gyerek voltam, és dörgött az ég, nagymamám mindig azt mondta, hogy "Látod, haragszik az Isten, mert az emberek rosszak". Nem valószínű, hogy ezt csak kitalálta, ugyanis a mai napig is mondja ezt, tehát ő ténylegesen hisz abban, hogy a mennydörgést az Isten idézi elő.

Nos, gyerekként ez kifejezetten "logikus" volt, hogy van Valaki odadent, aki ténylegesen mennydörgést hoz létre. Azért mondom, hogy ez drámai, mert olyan naivnak tűnik ez a kis történet, hogy a világ ténylegesen megismerhető, ám mégis vannak olyanok, akik nem kutatják az események mivoltát, hanem megelégednek ősi, "szent könyvek", vallások magyarázataival.

Ami pedig a mennydörgést illeti, nem kell abban hinnem, hogy Isten áll mögötte, mert megvan a természetes magyarázat is arra vonatkozóan:

"A mennydörgés a villámlás hatására bekövetkező intenzív hangjelenség. A villámlás során egy elektromos kisülés rövid idő alatt felhevíti a környező levegőt, ami kitágul, és egy lökéshullámot hoz létre, amely hanghullámként terjed tovább a levegőben."

[link]