Ha a kemény determinizmus igaz, akkor érvelhetek így az úristennek mielőtt elítélne engem? " kérlek ne tedd, a kvarkok és az univerzum állapota miatt tettem rossz dolgokat életem során! mást amúgy sem tehettem! "

Isten azt válaszolná, hogy mindez igaz, sőt ezt a könyörgést is a kvarkok és az univerzum állapota miatt intézed hozzám. Téged erre a sorsra teremtettelek, remekül eljátszottad – más sem tehettél – az általam rád megírt szerepet.

Innentől mindenki befejezheti a történetet a saját meggyőződése szerint, aminél egy lehetséges befejezés, hogy még az anyagyilkos ítélete is ugyanúgy a mennyország, mert determinisztikus világban nincs bűn és felelősség, vagy ha igen, az annál van, aki a világ kezdőparamétereit beállította.

Vagy lehet választani olyan folytatás is, hogy emberünk a pokolra kerül, mert az eljátszott szerep a lényeg, az igazságosságnak viszont nem osztottak lapot.

"kérlek ne tedd, a kvarkok és az univerzum állapota miatt tettem rossz dolgokat életem során!"

Érdekes, hogy pont a kvarkokat hoztad, hiszen éppen a kvantummechanika cáfolja a determinizmust.

A determinizmus lényege: Ha ismerjük egy rendszer kezdeti állapotát pozíció, sebesség és ismerjük a törvényeket Newton, Maxwell stb. stb....

akkor a jövő teljesen kiszámítható.

A kvantummechanika szerint a részecskék állapotát nem lehet tetszőleges pontossággal megadni. A rendszer állapota egy Hilbert‑térbeli hullámfüggvény. A Hillbert-tér akár végtelen dimenziós is lehet. Ezért a mérés eredménye nem determinisztikus, csak valószínűségi.

Értsd a makrovilágban ha elvégzünk egy kísérletet és pontosan ismételjük mindig ugyan az lesz az eredménye. Például ha egy teniszlabdát mindig ugyanabban az irányban ugyan olyan erővel lökünk meg ugyanabban a zárt környezetben. Ellenben a kvantummechanikában a kísérlet végeredménye mindig más.

A Koppenhágai értelmezés szerint a mérési eredmények valóban véletlenszerűek. Tehát Indeterminista világ.

Einstein rosszallóan nézett a kvantumfizikára mert a Blokk-univerzumban hitt. A Bolkk-univerzum a relativitás elmélet matematikai megfejtéséből jött ki neki.

A Blokk- univerzum szerint az idő nem létezik, vagy legalább is nem úgy ahogyan mi gondolnánk.

Einstein Blokk-univerzuma szerint nincs múlt, jelen, jövő hanem mind egyszerre létezik. Az idő múlása nem olyan mint egy film amit elindítunk és lejátszódik hanem mint egy képes lap amely ki van terítve. Tehát minden a jelen, a múlt és a jövő is egyszerre létezik, csak a téridő különböző pontjain lépkedünk. Ezeket a lépéseket az agyunk időérzetnek fogja fel.

Einstein Blokk-univerzuma szerint a világ totálisan determinisztikus.

Akkor Einstein azt gondolta, hogy majd a tudomány előre haladtával jobban megértjük a kvantum fizikát és majd így az megjavul. Úgy gondolta vannak rejtett változók amiket még nem értünk. Nem így történt.

Mert jött a Bell tétele (1964)

John Bell felismerése: Ha léteznek rejtett változók, akkor bizonyos statisztikai összefüggéseknek teljesülniük kell.

Ezeket Bell-egyenlőtlenségeknek hívjuk.

A kvantummechanika viszont azt jósolta, hogy ezek az egyenlőtlenségek sérülnek.

Ez egy nagyon tiszta, kísérletileg ellenőrizhető különbség volt:

Ha Einsteinnek igaza van, akkor a Bell-egyenlőtlenségek teljesülnek.

Ha a kvantummechanika teljes, akkor a Bell-egyenlőtlenségek sérülnek.

Az 1970-es évektől kezdve (Aspect, Clauser, Zeilinger és mások) egyre precízebb kísérletek születtek.

Mindegyik ugyanarra jutott:

A Bell-egyenlőtlenségek sérülnek.

A kvantummechanika jóslatai helyesek.

A lokális rejtett változók elméletei kizárhatók.

Ezért kapták 2022-ben a fizikai Nobel-díjat.

Szóval determinizmussal és kvarkokkal inkább senki ne érveljen majd Isten előtt.

> Érdekes, hogy pont a kvarkokat hoztad, hiszen éppen a kvantummechanika cáfolja a determinizmust.

Csak az okozati determinizmust cáfolja, miszerint egy rendszer állapota ok-okozati viszonyban determinál a rendszer előző állapota által. De a szuperdeterminizmust nem cáfolja. (És amúgy tényleg furcsa, hogy pont ez a szó szerepel a kérdésben, és nem úgy általában a fizikai törvényszerűségek általában.)

Mi a különbség a kettő között?

Az oksági determinizmus: Ha tudom, hogy hányas számra mutat most a percmutató az órán, abból ki tudom számolni, hogy adott idő után hova fog mutatni. Az, hogy jelenleg mondjuk a 42-esre mutat a percmutató, az determinálja, hogy öt perc múlva a 47-esre fog mutatni. Az előző állapotból ki tudom számolni bármelyik időpont állapotát.

Szuperdeterminizmus: adott egy kártyapakli, amiben a lapok össze vannak keverve (tegyük fel, hogy rengeteg pakliból van összeállítva a csomag, így nem garantált, hogy egy lap nem ismétlődik). A pakli adott, így determinálva van, hogy a 17. lap az egy 9-es lesz, a 23. lap meg egy ász, a 29. lap meg egy 2-es. De a lapok között nincs oksági viszony, ha tudom, hogy mi az első 23 lap, abból nem tudom meghatározni azt, hogy mi lesz a 24. lap.

A kvantumfizika kizárólag az előbbit, az oksági determinizmus kérdőjelezi meg.

2*Sü ! Igen de a szuperdeterminizmus nem szeretik a fizikusok.

Azért mert:

- Nem tesztelhető. Minden kimenetelt megmagyaráz azzal, hogy így volt előre adott.

- Feladja a kísérleti szabadságot.

- Nem ad új előrejelzést.

- Filozófiailag túl erős feltételezés. Minden korrelált mindennel.

Másfelől pedig a szuperdeterminizmus sem kikezdhetetlen.

Az emberi agy egyik legfontosabb funkciója, hogy összefüggéseket konstruáljon. Mintázatokat lát ott is, ahol nincs. Történeteket alkot a világ eseményeiből és visszamenőleg értelmet tulajdonít a történéseknek.

Tehát a szuperdeterminizmus azt mondja, hogy minden előre adott, minden korrelált mindennel, a szabad választás is csak a rendszer része.

Ez a gondolat nagyon jól rezonál az emberi tudat narratív hajlamával:

Szeretjük azt hinni, hogy mindennek oka van, hogy a világ egy nagy, koherens történet, hogy a dolgok nem véletlenek, hanem valahogy összefüggnek.

Innen nézve a szuperdeterminizmus csak egy kognitív konstrukció, amely a világ kaotikusságát próbálja értelmezhetővé tenni.

Akár hogy is a fizika szempontjából, a szuperdeterminizmus nem szükséges.

A kvantummechanika nem igényli a szuperdeterminizmust.

A szuperdeterminizmus inkább egy metafizikai válasz arra, hogy hogyan lehetne mégis determinisztikus a világ, ha a kvantummechanika látszólag véletlenszerű.

Szóval megint ott tartunk ha Isten tényleg létezik és szembe kerülünk majd vele, nem jó ötlet a determinizmussal/szuperdeterminizmussal érvelni előtte.

> Igen de a szuperdeterminizmus nem szeretik a fizikusok.

Így van, nem falszifikálható és több kérdést nyit meg, mint amennyire magyarázatot ad. De a kérdezőnek ez volt az előfeltevése. A kvantumfizika ezt az előfeltevést tulajdonképpen nem cáfolja annak ellenére sem, hogy amúgy a fizika nem számol vele, mert falszifikálhatatlan és occam borotvája mentén egyszerűbb kiindulási alapként a koppenhágai értelmezést venni.

Amúgy más megközelítésben vannak komoly fizikai érvek valamiféle szuperdeterminizmusra. Legyen a kiindulási alap az, hogy a múlt „befagyott”, megtörtént, az már nem képes megváltozni. Oké, csakhogy a relativitáselmélet alapján a múlt, jelen, jövő, sőt az egyidejűség is relatív. Van olyan viszonyítási rendszer, amiben az az esemény, ami számomra jelen, az a másik viszonyítási rendszerből már a múlt. Márpedig ha neki egy esemény múltbeli, és a múlt befagyott, akkor a számomra jelenidejű esemény is befagyott, hogy mondjuk egy radioaktív atom elbomlik-e a következő másodpercben, az már – lévén valakinek ez már a múlt – meg nem másítható, noha számomra semmiből ki nem számolható.

> Nem, mivel a teista vallások szerint a fizikai determinizmus nem érvényes teljesen az emberekre

Feltételes kérdésre teljesen meddő felvetés azzal válaszolni, hogy a feltétel nem áll fenn. A „hogy alakulnának az árapály jelenségek, ha a Földnek két holdja lenne” kérdésre teljesen irreleváns azt a választ adni, hogy „de hát a Földnek nincs két holdja”.