Miért ennyire ellenszenves a racionális öngyilkosság a tömegek számára még manapság is?

Anyagi érdek. Kell az adófizető.

Nézd meg, ha valaki hajléktalan lesz, le se tojják, hogy él vagy hal.

Mert belénk van kódolva az élet szeretete, és ösztönnel szembe megy, ha valaki inkább megöli magát. Plusz kb van, akit hülyének nézel miatta (pl tinik, mikor a srác esetleg visszautasítja őket és öngyilkosok lesznek), mert aki meg halálos beteg, szeretne élni. És nem fair, hogy valaki élhetne, de nem teszi, valaki meg élni akar, de nem lehet.

Aki halálos beteg és megöli magát, mielőtt már nem lenne önmaga, azt meg tudom érteni egy bizonyos szintig, de akkor is nagyon szembe mennek az életösztönnel. Ezért támogatnám amúgy az eutanáziát, az sem értem, hogyha az állatom beteg, dönthetnek úgy, hogy legyen vége, de ha a saját életemről van szó, akkor nem, max otthon valami fájdalmasabb módszerrel, ami nem is biztos.

Én két okból látom a problémát.

Az egyik: Tudomásul kéne venni, hogy az emberek túlnyomó többsége kimondva, kimondatlanul SAJÁT MAGÁT gyászolja, mert elveszített egy hozzá közel álló társat, ismerőst. Ez akkor is így van, ha az illető saját maga dobja el az életét!

A másik: Évezredeken át megkövült DOGMA, hogy az az állítólagos "jóisten" valóban jó, bölcs és igazságos. Na már most az egyház bégető nyája az öngyilkosságot (de az abortuszt és az eutanáziát is) úgy fogja fel, mint aki tettével TAGADJA mindezeket!

tagadom a kérdés alapvetését.

az öngyilkosság - itthon legalábbis - pozitív, ezért is kimagaslóan magas az arány. romantikusnak számít, elfogadott problémamegoldásnak. ez kulturális minta.

Önzőségnek tartják gondolom, mert hogy nem gondol a delikvens arra, hogy mit hagy maga után, mit okoz azoknak, akiket itt hagy.

Odáig már nem terjed a fáma, hogy fordítva mennyire önzőség elvárni egy napi kínok kínját megélő, személyes pokolban szenvedő embertől, hogy tűrje el mindezt a szenvedést napi szinten, csak mert a körülötte lévők nem bírják elviselni, ha elvesztik, inkább nézik még évekig nap mint nap hogyan szenved mellettük. Nyilván az nem önzőség (spoiler: de).

Még vannak ilyen megközelítések, hogy a sorsot befolyásolja az ember, mert van ami meg van írva, és ha így kilép, akkor nem tud az beteljesülni, ezzel hatással van akár teljesen idegen emberek életére is.

Hát lehet.

De ha ez tényleg így van, és tényleg ennyire fontos, akkor legyen már az is olyan fontos, hogy az embernek valami minimális belátása legyen abba, hogy miért is jött ide, mi a dolga, és hogyan tudja végigvinni.

Mert ez így olyan, mintha az életbe lépéssel és megszületéssel aláíratnának az illetővel egy papírt, amit nem engednek neki, hogy végigolvassa. Aztán ha nem tartja be ami benne volt, akkor számonkérik rajta, merthogy aláírta.

Milyen alapon, kérem, ha el sem lehetett olvasni, hozzá se lehetett férni, hogy mibe megy bele, mit ír alá?