Ateisták, egyetértetek ebben az előadásban elhangzottakkal?

Nem értek vele egyet. A konklúzió nem rossz, és szépen meglett formálva az egész, de átsiklik egyes pontokon:

"Tény, hogy bármely univerzum, amely átlagosan a kozmikus tágulás állapotában van, nem lehet örökkévaló a múltban, hanem kell, legyenek térbeli és időbeli korlátjai"

A kérdésem a következő: -A repetitív, vagy szisztematikusan kialakuló univerzum elméletre is kihat? Elvégre időbeli korlátjai vannak az Univerzumnak, csak éppenséggel az ismétlésnek nincs. Ha ezt vesszük alapul, akkor a videó végén az összefoglaló, már a 2-es pontnál megszakad, bizonyos értelemben.

+ A semmi nem létezése, még ezzel sem bizonyított csak, ha a mi világunkra, illetve dimenziónkra terjesztjük ki az elméletet.

Valamint nem értem az ok-okozati nagyságrendiség kérdését. Nekem már az kényes kicsit, hogy az ok-nak nagyobbnak kell lennie az okozatnak. De mind1.

A problémám ott van, hogy transzcendens ok-ot vél felfedezni az Univerzum létrejöttére, de ebből még mindig nem következik az, hogy tudatos létrehozásról van szó. Az se értem, hogy intelligibilis ok miért nem lehet? A tudás hiánya ebben a vitapontban, nem transzcendenciát hoz végeredménynek.

+ Még a legelső 1. pont: "A tapasztalat azt tanítja, hogy minden, ami létezik rendelkezik egy magyarázattal a létezésére"

Ebben az idézetben kiemelném, hogy nem szabott határt az előadó erre a megállapításra. Ergo a transzcendenciára is érvényesnek kellene lennie, de azzal már nem foglalkozik.

+ Nekem lenne egy kérdésem. Maga az idő és tér, miért nem lehet ok? (lehet, hogy ezzel a útólsóval hülyeséget mondtam, de, azért a kíváncsiság előrébb visz)

Már bocsánat,de én soha nem láttam a filozófiának (mai értelemben vett filozófiának) semmilyen természettudományos eredményét.

A világ oka pedig milyen kérdés,ha nem természettudományos?

A filozófia maradjon meg a jogok,érvelési praktikák,és logikai kapcsolatok területén,mert jól láthatóan máshol nem igazán kamatoztatható.

A két "érv" a videóban meglehetősen hasonló, a két első előfeltétel is.

1."Minden ami létezik, rendelkezik egy magyarázattal a létezésére."

2."Ami elkezd létezni annak van egy oka."

Ez a két kijelentés valóban igaz minden dologra amely az univerzumon belül létezik. Mert mindezen dolgok magyarázata is az univerzumon belülről származik. A tapasztalataink melyek bizonyítják, hogy minden dolognak van magyarázata az általunk ismert fizikai valóságra érvényesek, mivel nyilvánvalóan csak azt ismerjük, csak azt értjük. De hogy magának az univerzumnak van-e magyarázata, és ha van mi az, arra nem következtethetünk az "evilági" tapasztalatainkból, logikánkból. Azt mondja, hogy az univerzum okozója idő és tér felett áll. Innentől kezdve gyakorlatilag semmit nem jelenthetünk ki róla, egyszerűen nem tudjuk értelmezni. Hogyan következtethetünk arra, hogy a magyarázat egy intelligens elme, ha egyszer nem tudjuk értelmezni a mi fizikai valóságunkban a magyarázatot?

Az olyan kérdések, mint "Miért létezik bármi a semmi helyett?", "Mi az oka az Univerzum létezésének?" olyan kérdések amelyekre lehet találgatni, feltételezni magyarázatot, de valószínűleg tudni és bizonyítani soha senki nem fogja ezekre a választ. Még ha fel is tételezzük, hogy egy intelligens elme alkotta az univerzumot, miből gondolná bárki is hogy ez az intelligens elme jelen van a világunkban, foglalkozna azzal hogy mit csinálunk és mit nem csinálunk stb. Sok mindent lehet feltételezni és hinni minden alap és bizonyíték nélkül, de hogy sok ember ezen feltételezésekből kiindulva cselekszik dolgokat (akár csak templomba jár, böjtöl, vagy éppen tömegeket mészárol le Allah nevében) az véleményem szerint azt jelenti, hogy sok sok ember irracionálisan viselkedik, ami furcsa számomra.

Érdekes érvek...

Valami olyasmi hangzik el, hogy minden létezőnek van magyarázata, akár saját természetéből fakadóan, akár külső okból. Aztán arra következtet, hogy külső oka van az univerzum létezésének, mert az oknak nagyobbnak kell lennie mint az univerzum.

Na itt megállítottam, mert ez se füle se farka érvelés. Ha ugyanis az univerzum oka nagyobb, és külső (azaz isten) akkor isten sem mentesülhet a magyarázattól. Istennek viszont hagyományosan nincs külső oka, tehát önmaga természete kellene, hogy adja a magyarázatot a létére. A teremtményei nélkül viszont mi értelme lenne istennek, aki teljesen egyedül van a semmiben? Semmi, ez kilőve. Viszont külső oka, ami ráadásul nagyobb, nincsen a hagyományos érvelés szerint, egyedül egy kártya maradt a pakliban: az univerzum az oka isten létezésének, ami viszont így ellentmondás. Mert ugyebár most akkor melyik a nagyobb okozó és melyik a kisebb okozat? Egyedül az marad a logikus, hogy istennek is volt egy önmagánál nagyobb okozója, ami viszont a jól ismert örökös regresszushoz vezet, amit egyedül önkényesen lehet csak megszakítani.

Igazából ugyanaz a vallásos érvelés csokimázban, miszerint az univerzum nem jöhetett létre magától, tehát kellett egy istennek mindezt teremtenie, aki viszont magától létrejöhetett.

Hoppá, eszembe jutott egy fincsa kis csavar ebből az érvelésből.

"Valami olyasmi hangzik el, hogy minden létezőnek van magyarázata, akár saját természetéből fakadóan, akár külső okból. Aztán arra következtet, hogy külső oka van az univerzum létezésének, mert az oknak nagyobbnak kell lennie mint az univerzum."

Ugye mint írtam előző hozzászólásomban, istennek is meg kell találni az okozóját, ami több szempontból is problémás, ellentmondásos...

Viszont Craig arról beszél, hogy a létező dolgoknak van oka. Tehát vagy isten létezik, de van valami önmagánál nagyobb oka, vagy nincs, de akkor nem is létezik. Vagy-vagy. A kettőnek egy összemixált verziója nem megy.

Tényleg. Az Univerzumunk keletkezése előtt volt létezés?

Nem azt kérdem, hogy létezett-e az, vagy ez, hanem konkrétan az, hogy "létezés" volt-e?

(szerintem most csináltam egy jó kis körkörös h*lyeséget, d nem is rossz gondolat :D )

"Maga az idő és tér, miért nem lehet ok?"

Nem az a kérdés, hogy az idő és a tér minek az oka, hanem, hogy az időnek és a térnek mi az oka.