Hívők véleményére lennék kíváncsi, hogy miért hisznek a keresztény Istenben? (bővebben lent)

Én hiszek Istenben, keresztény vagyok, de az istenképem nem ilyen ahogy jellemezted.

Lehet, hogy Isten is az evolúció eredményeként jött létre valaha nagyon régen, de ez olyan régen volt, hogy az számunkra örökkévalóság. Hatalmas tudással, bölcsességgel és ebből eredően számunkra végtelennek tűnő hatalommal rendelkezik, és végtelenül jó, morális lény. Nyilván társaságra vágyik és megteremtette az élőlényeket, hogy azok fejlődve (esetleg évmilliárdok alatt, ami Istennek csak egy perc) majd hozzá hasonlóvá váljanak. Ideküldött minket a Földre és segíti szellemi, lelki és erkölcsi fejlődésünket különböző helyzetekkel, kinyilatkoztatásokkal, sugalmazásokkal, vagy akár az egész történelemmel, mint tanfolyammal.

Nézd, több sebből is vérzik, amit írsz. Isten nem küld senkit pokolra, magat küldi oda az ember.

Az Ószövetség Istene sem egy rosszfiú. Rabszolgaságot nem veti meg? Kiszabadította a zsidókat Egyiptomból, a szolgaságból.

Elsőszülötteket öl?

A Fáraó saját magának okozta vesztét, Mózes már jóval korábban figyelmeztette. Meggondolatlan?? Mire célzol?

Az ószövetség Istene inkább egy szigorú, igazságos, de szerető apához hasonlítható.

Az Újszövetség Istene is ugyanúgy elítéli a bűnt, bár való igaz, kevésbé haragos, a szeretet kap nagyobb hangsúlyt.

Hiszek Istenben, mert hiszem, hogy ez a világ nem magázól jött létre. Igen, hiszem, hogy Isten irgalmas, és végtelenül szeret engem. Ő ott van velem, még akkor is, ha senki más, és segít talpra állnom, ő elfogad olyannak, amilyen vagyok, és szoktam vele beszélgetni is ám (ja, szerinted a képzeletbeli barátommal beszélek😂😂), és ha figyelek, meghallom, mit akar nekem üzenni. Persze nem szó szerint hallom, hanem egy sugallat formájában. Kívánom, hogy egyszer te is megtapasztals ezt az érzést, mert csodálatos. 😊

Igazából az a baj, hogy te nem arról az Istenéről beszélsz, akiben mi hiszünk. A mi Istenünk szerető Isten, de ugyanakkor igazságos, bűngyűlölő és szent. És a szeretteljesség nem írja felül a többi tulajdonságot!

(Nagyobb gyülekezeteket lehet építeni ha csak a szeretetre koncentrálunk, de az úgy csak féligazság.)

Tehát igenis van ítélet! Ezt az egész menny és pokol dolgot képzeld el úgy hogy vagy Istennel vagy, vagy Isten nélkül. Ha nélküle vagy, az a te döntéseid miatt van, mert bűnt követsz el (ahogyan mindenki más is egyébként). De szeret téged annyira, hogy felajánlja neked teljesen ingyen a megváltást. Abban az esetben Jézus (az egyetlen tökéletes életet élő ember, Isten fia) halt meg helyetted, mivel ő az egyetlen, aki meg se érdemelte volna.

Hogy az Ószövetség Isten haragjáról, az Újszövetség Isten kegyelméről szólna... Ezt gyakran hiszik így, pedig nem így van. Mondok pár ellenpéldát (tehát ítélet az Újszövetségben, szeretet az Ószövetségben):

-Az Újszövetségben Jelenések könyve például csak Isten ítéletéről szól! Vagy Jézus is folyton olyanokat mondott hogy szoros a Mennybe vezető út, és keskeny is a kapu, és kevesen mennek be rajta.

-Az Ószövetségben pedig Isten kiválasztotta Ábrahámot, és az ő utódait. Kiszabadította a zsidókat Egyiptomból, és megtartotta őket. A sokkal erősebb népekkel szemben győztes csatákat vívtak, amennyiben Istenre hallgattak.

Ja, erre meg elfelejtettem válaszolni:

"Hívők véleményére lennék kíváncsi, hogy miért hisznek a keresztény Istenben?"

Mert az ellenkezőjét lehetetlennek tartom.

Sokkal több hit kéne nekem, hogy elhiggyem, hogy a semmiből lett valami, a valamiből valahogy egy sejt lett, a sejtekből emberek, és mindez Isten nélkül. Olyan érzésem lenne, mint ha ránéznék egy épületre, és azt mondanám hogy "hát nem láttam hogy hogy épült fel és ki építette, valószínűleg magától alakult ki a tégla, és magától épült fel az épületté".

Abba is furcsa belegondolni, hogy Isten nélkül igazából minden norma relatív, és elvileg azt csinálhatnék amit akarok, ha nem hátrányos nekem (pl. nem csuknak érte börtönbe). Viszont valahol ha ki se nyitod egész életedben a Bibliát, akkor is tudod, hogy van "jó" és van "rossz", tehát van lelkiismereted. Sőt, tovább megyek, van lelked.

Ennyi alapján ha az ember nem tapasztalja Isten jelenlétét az életében nem lesz még hívő, legfeljebb agnosztikus... De ha van Isten, akkor vajon igazságos? (Pl. Hitlert vagy Sztálint megbünteti?). Biztosan igen.

Én elég jó vagyok? Ha magamba nézek, tudom magamról, hogy nem. Egész életemben hazudtam, loptam, gyűlöltem... Lehet hogy egyszer adtam egy péksütit egy hajléktalannak, meg fűnyírás közben szépen köszönök a szomszédnak, de hát na...

Így ott lyukadok ki, hogy igazából csak az lehet nekem reménység, ha valaki elviszi helyettem a "balhét". Ez pedig csak Jézus által lehetséges. Kipróbáltam, és megváltozott az életem.

Én tényleg-tényleg meg akarom érteni, hogy miben hisztek, szóval, amit eddig értek:

Isten megteremtett minket, hogy majd milyen jól megleszünk egymással. Csak aztán az ember azt mondta, hogy lópikulát, nem kellessz te nekünk, tudjuk mi, hogy mi nekünk a jó, meg a rossz (ettünk a fáról). Isten erre azt mondta, hogy ó, jól van, ha így akarjátok, de akkor nincs ingyen kaja, nincs örök élet, meg egy csomó minden más. Ha meggondoljátok magatokat, természtesen itt vagyok, de akkor el kell fogadnotok, hogy csak velem lehet lenni, nincs elkóricálás.

Ez eddig ok.

De ezt a Jézus dolgot, ha meggörbülök sem értem. Tehát ha a bűnt választom (Isten nélkül), akkor az örök halál vár rám. De! Jézus meghalt helyettem? De úgy, ahogy ő meghalt, én is meg fogok halni, vagyis megáll a szívem, leáll a keringés stb. és halottá nyilvánítanak. Vagy úgy értve, hogy ami rám várt volna, a totális megsemmisülés, azt ette meg helyettem? Ez sem igaz, mert a Bibliában utána meg ott virít az Atya jobbján.

Azzal is vitatkoznék, hogy ő az egyetlen, aki nem érdelmelte meg a halált. Mi van a halva született csecsemőkkel? Ők is bűnös ki szemétládák? Tényleg?

"Jutalmazásra alapozta, de végtelenül szeret minket, ha nem tartod be egy törvényét az idők végezetéig szenvedni fogsz, de végtelenül szeret téged, tök logikus."

Ezt már annyiszor leírtuk, de akkor még egyszer.

A pokol és a menny is egy állapot, nem hely, mivel transzcendens fogalom, tehát nem földi értelemben vett helyek ezek.

A menny, vagyis az üdvösség állapotában részesülünk Isten szeretetében. A pokol ennek a hiánya. Az ember ezt a halála pillanatában szabadon dönti el. Az Isten hiába szeret és mindenható, ha te, mint önálló akarattal bíró szuverén lény nem őt választod. Ha akart volna, akkor teremthetett volna hozzá feltétlenül hűséges bábokat is, de valami miatt nem ezt akarta, hanem azt, hogy mi magunktól válasszuk a jót. Még akkor is így a jobb, ha vannak, akik nem így tesznek.

A Biblia "problematikája": rossz fiú és jófiú Isten, pedig azért van, mert a Biblia nem egy égből pottyant könyv. "Hihetetlen", de emberek írták, akik a maguk korában éltek, voltak érzelmeik és bizony véges volt a tudásuk. Nem Isten változott, hanem az ember megismerése. Az Ószövetség embere még máshogy fogta fel Istent, ami egyébként nem hiba. De elolvasva az Ószövetséget, ott is számtalan módon megmutatkozik Isten jósága.

Tisztelt kérdező: Én szkeptikus voltam régebben de már hivő vagyok. Református keresztény valláshoz tartozó újjászületett Isten hivő vagyok. Mert sajnos édesapám halálakor kerestem Istent igazán de akkor még nem válaszolt és nem sok idő el teltével válaszolt nekem Isten Szentlélek általi örömben meg nyilvánult. Ez már meg nyugtatott engem hogy valóban él.

És én a Teremtésben hiszek hogy Isten a Logosszal a Gondolatával teremtett meg mindent és nem hiszek az Ős robbanásban mert a kettő két különböző téma.

Maga a Világegyetem létezése és az élet körülményeim arra engednek következtetni hogy nem köszönhető mindig minden csak a szerencsének és a véletlenek. Akkor már túl sok véletlen lenne a Földön.

És azért is biztos hogy létezik mert ennyi idő el múltával se történt még velünk nagy jelentőségű kár például egy meteorit be csapódás.

Istennek vannak törvényei amely által egybe tartja a világot. De van szabad akaratunk is.

Isten nem korlátozz meg semmiben csupán arra kér hogy ha Önszántadból akarsz térj meg hozzá.

Ha nem akarsz akkor vállalni fogod a döntéseid következményét amit magadnak akartál. Mert ha Istent el utasitod az életedből akkor azt jelenti hogy nem akarsz az Ő Országába kerülni. És ezt tiszteletben tartja hogy ha el akarsz kárhozni meg lesz ez is. A saját kivánságod szerint. És ezt magadnak köszönheted majd meg például mert mig volt rá időd nem érdekelt annyira az életed hogy meg mentsd ha tudod. De ha Isten nélkül akarsz élni ez a vágyad is teljesülni fog mert te választottad saját magadnak a halálodat.

Szervusz.

Az evolúció, nem tudatlanság miatti elutasítás.

A Teremtő, élőlények fajtáinak sokféleségét hozta létre a nemük szerint, és nem az egyikből alakult ki a másik.

A nap, és a föld soha nem fog elpusztulni, és a nap sem.

Ezeket az égi testeket céllal és nem cél nélkül hozta létre.

Az élet forrása nem csak fizikai élőlényeket, hanem szellemi életet is létrehozott.

Így két élet csoporttal osztotta meg az élet érzését, és egyáltalán nem volt szándékában azért létre hozni, hogy azután elpusztítsa azt.

Viszont ahogy mint minden a törvények alapján működik helyesen ezért az embereknek erkölcsi értékeket állított

fel, hogy azok keretein belül éljenek, mert az szolgálja az egységet boldogságot, és harmóniát.

ezek be nem tartása felborítja az egészséges és boldog életet, ennél fogva, aki ezeket nem veszi figyelembe, nyilván nem méltó arra, hogy egy helyesen működő emberi társadalom része legyen.

Sajnos ez bekövetkezett, ezért jogilag az ember méltatlan lett az életre, ezért azt a "büntetést" kapta mivel nem értékelte Isten ezen elrendezését és az életet, hogy vissza tér ahonnan vétetett vagy is a Föld alkotó elemeire bomlik.

Sajnos az utódok az első ember hibája után születtek, ezért, örökölték a bűnre való hajlamot, ám Isten a kegyelméből kitalált egy megoldást az utódok számára, és akik ezt elfogadják, azok örökké élhetnek abban a tökéletes emberi társadalomban, amit eltervezett.

Isten pedig nem keresztény Isten, jól lehet a megváltó jelzőjéből ("Krisztus") származik.

A megváltó személye és a mindenható személye pedig nem ugyan az.

azokat az embereket hívják Keresztényeknek, akik Krisztus követőjeként élik a mindennapjaikat, úgy ahogy Jézus meghagyta , illetve ahogy példát mutatott.